A Kassai Polgári Klub és a Major család szervezésében emlékeztek gróf Esterházy Jánosra Kassán. Idén is az egykori Csáky-Dessewffy-palota udvarán 2011-ben állított szobor előtt rótták le tiszteletüket és helyezték el koszorúikat az egybegyűltek.
A reprezentatív Csáky-Dessewffy-palota több középkori telek egyesítésével kialakult területen épült fel a 19. század elején Kassa főutcáján. A timpanonban a Csákyak kőből faragott, levágott, süveges tatárfejet ábrázoló címere látható. Az épület a 19. század közepén a Dessewffy grófok tulajdonába került. Itt szállt meg 1821-ben I. Sándor orosz cár, majd pedig Konsztantyin nagyherceg. 1918-ban a palotában működött a kormánybiztosi hivatal és itt írták alá a város csehszlovákoknak való átadásáról szóló jegyzőkönyvet. Az első bécsi döntés után emeleti helyiségeiben magyar civilszervezetek működtek a háború végéig. A II. világháborút követő évtizedekben egészen 1991-ig a Kelet-szlovákiai Képtáré volt, majd a tulajdonos kassai Major család a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának adta bérbe a felújított épületet, az intézmény 2006-ig székelt itt. Az épület főbérlője jelenleg a Panta Rhei könyvesbolt. 2011. március 14-én, gróf Esterházy János születésének 110. évfordulója alkalmából a palota udvarán avatták fel Kassa parlamenti képviselőjének és mártírjának Lantos Györgyi szobrászművész alkotta mellszobrát.
A koszorúzás pillanata. A Csemadok nevében Duncsák Mária koszorúzott (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
„A szoborállítás óta igyekszünk minden évben megrendezni ezt az eseményt mind a főkonzulátus, mind pedig az egyház bevonásával és részvételével. A család és a magyar közösség nevében is mondhatom, hogy fontosnak tartjuk ezt az eseményt. Egyrészt Esterházy Kassához való kötődése miatt, másrészt pedig azért, mert egy történelmileg is fontos személyt érint, akire méltóképpen kell felnéznünk és odafigyelnünk. Hét éve, amikor a szobor egy hathatós támogatásnak köszönhetően elkészült, úgy gondoltuk, helyet biztosítunk számára” – nyilatkozta portálunknak Major Imre.
Esterházy emlékének megőrzéséhez jelentősen hozzájárul az 1998 áprilisában alakult Kassai Polgári Klub, melynek alapítója és első elnöke, a néhai Csaláné Erdélyi Kornélia elhatározásának és munkájának köszönhetően is áll az emlékszobor a város szívében. „Mindig a március 8-a és 14-e közötti vasárnapon tartjuk az emlékünnepséget. Tiszteletben kell tartanunk Esterházy emlékét, mint tiszta lelkű, gerinces kassai parlamenti képviselőét, akinek személye nem csak az itteni magyarok előtt, de rabtársai előtt is példa volt, mert türelemmel és hittel viselte sorsát. A kassai magyarok körében él a kultusza, ezt próbáljuk továbbadni a fiatalságnak, hiszen ezzel a felvidéki magyarság megmaradását támogatjuk” – nyilatkozta portálunknak Palenčárné Csáji Ildikó, a KPK elnöke, aki köszöntőjében reményét fejezte ki, hogy egyszer Kassán is közösen ünneplik majd magyarok, szlovákok és európaiak Esterházy János tetteinek üzenetét.
Haraszti Attila, Magyarország kassai főkonzulja tartotta az ünnepi beszédet a megemlékezésen (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Március 11-én mintegy ötven kassai polgár gyűlt össze, hogy hetedik alkalommal is megkoszorúzza gróf Esterházy János mellszobrát. Haraszti Attila kassai főkonzul a megemlékezésen elmondott ünnepi beszédében így fogalmazott: „7832 – csupán ennyi áll a szobor talapzatán. Ez a négy számjegyből álló felirat rendkívül beszédes, hiszen magába foglalja azt is, ami túlmutat a mártíromságot szenvedett gróf személyes sorsán. Benne van a magyar közösségért vállalt rabság, megalázottság és szenvedés mellett a halála óta eltelt évtizedek keserű igazságtalansága is. A hivatalos történelem egyelőre még nem szolgáltatott igazságot a vértanúságot szenvedett Esterházy Jánosnak. A sorszám helyett még nem kerülhetett név a talapzatra. Vannak azonban előremutató jelek. Tavaly jelentős ünnepség keretében került sor újratemetésére a Nyitrához közeli Alsóbodokon, ahol felépült a személyéhez kötődő nemzeti zarándokhely is. Mindenekelőtt állhatatos kereszténysége lehet számunkra az iránymutató példa, az a közös alap, amelyre támaszkodva mai, értékvesztett világunkban is képesek lehetünk megőrizni önazonosságunkat, kultúránkat, nemzeti közösségünket. A részben lengyel származású Esterházy a szlovák-magyar testvériség talaján állt, és a két népet összekötő ezeréves sorsközösség szétbonthatatlanságát vallotta. Ez a fajta szemléletmód meghatározó, közös alapot jelenthet ma is, amikor a térségben élő népek sorsközösségét tudatosítva, a V4 együttműködés keretében, egymással összefogva küzdünk Közép-Európa megerősítéséért, a kereszténység megmaradásáért, nemzeti és kulturális azonosságtudatunk megtartásáért.”
Az egybegyűltek Orémus Péter zenei kíséretével énekelték a Szózatot (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
A koszorúzáson jelen volt Filipko József MKP-s városi képviselő is, aki a rendezvényt illetően portálunknak így nyilatkozott: „Bízom benne, hogy ezek a megemlékezések is hozzásegítenek talán ahhoz, hogy Esterházy János személyének megítélése Szlovákiában megváltozzon. Szerintem ez a felvidéki magyarságnak a dolga, hogy ezen munkálkodjunk.” Pásztor Zoltán püspöki helynök imája és a Szózat közös éneklése zárta a rendezvényt.
