Ünnepélyes keretek között tartották jubileumi érettségi találkozójukat az 1958-ban és 1968-ban elballagott évfolyamok diákjai. A kassai Szakkay József Szakközépiskola életében hagyománynak számít, hogy a húsvéti ünnepeket követően a „hatvanasok” és az „ötvenesek” visszatérnek egykori középiskolájukba.
A Kassai Ipari idén ünnepli fennállásának 145. évfordulóját. Az iskola arculatát mindig a tanárok és diákok közös munkája és kapcsolata határozta meg, az általuk kialakított és formált maradandó értékek teremtették meg annak szellemiségét. Egyre tapasztaltabbak és bölcsebbek a hajdani iparisták, köztük azok a hatvan, illetve ötven évvel ezelőtt érettségizett növendékek is, akik április 6-án a kassai Thália Színházban és iskolájuk, az alma mater falai között ünnepeltek.
„A Kassai Ipari diákjának lenni rangot jelentett, hiszen az iskola nemcsak szakmai tudást, de emberi és erkölcsi tartást is adott növendékeinek. Ugyanakkor egyik legfőbb erőssége mindig is a diákok szoros kapcsolata volt. Az iparista kifejezés a köztudatban az összetartást, az egymást segítő bajtársi szövetséget jelképezi ma is. Megköszönöm, hogy hosszú évek óta életben tartják régi iskolájuk emlékét és hagyományait, munkájukkal ápolják és gyarapítják hírnevét. Ez a találkozó pedig azt bizonyítja, hogy ma is szeretik az Iparit és szívesen jönnek ide” – hangzott el Matej Éva, az iskola igazgatónőjének ünnepi beszédében. A hajdani iparistákhoz intézett gondolataiban elmondta, hogy jelenleg is az iskola legjobb hagyományainak megtartásán munkálkodnak, hogy bebizonyítsák itt másfajta értékrend érvényesül – fontos a tanulás, a becsület, és súlya van a szónak.
A hatvan évvel ezelőtt érettségizett A. osztály átveszi gyémánt okleveleit (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Matej Éva:
„A múltból merítve, a jelen kihívásaira válaszolva építjük a jövőt.”
Az elmúlt évtizedek kiváló tanár egyéniségei, az iskolát bölcsen irányító egykori vezetők, valamint a tehetséges iparisták csillogóra fényezték a Kassai Ipari hírnevét. Ennek köszönhetően ma már bizakodással tekinthetnek a jövő felé: az eredmények, a szívet melengető események hatására fokozatosan pozitív irányt vett a diáklétszám alakulása, ami az utóbbi években egyre növekvő tendenciát mutat.
Évek óta rendszeresen találkoznak a jubiláló évfolyamok diákjai, Matej Éva vezetése alatt ebből az alkalomból egy ünnepélyes rendezvény lett, melyen az érettségizők gyémánt és arany okleveleiket vehetik át.
„Abból adódott az ötlet, hogy minden osztály külön-külön szervezte meg a találkozót, mi úgy véltük, jobb lenne, ha az egész évfolyam együtt találkozna. Nagyon jó a visszhangja. Az iparisták között olyan nagy az összetartó erő, hogy ők a mi szervezésünk nélkül is fontosnak tartották, hogy találkozzanak. Ennél az oklevél átadásnál nekünk nagyon fontos, hogy itt akarnak lenni, vissza akarnak térni a diákok. Megváltozott az iskola arculata, a tantárgyak felépítése, a szakok kínálata és bevallom őszintén, hogy az új digitalizált rohanó világban a gyerekek viselkedése is más lett. Nagyon nehéz visszahozni azt a szellemiséget, ami az Iparit jelképezte az elmúlt időkben. Odafigyelünk arra, hogy az első naptól egy iparista nyakkendővel éreztetjük a hovatartozás szellemét és ezt négy éven keresztül éltetjük és neveljük bennük, hogy büszkék legyenek arra, hogy az iskola diákjai” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Matej Éva.
A hatvan évvel ezelőtt érettségizett B. osztály átveszi gyémánt okleveleit (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Farkas Antal:
„Nagyon jó alapokat adott ez az iskola.”
Farkas Antal, hatvan éve érettségizett iparista életpályája jelentős részét a párkányi Papír- és Cellulózgyár elektrorészlegének vezetőjeként töltötte.
„Nagymagyaron jártam iskolába, amikor nyolcadikos voltam, bejött az igazgató az osztályba és azt mondta: Farkas, Varuskó, maguk mennek Kassára a Fémipariba. Fogalmam nem volt, hogy mi az. Itt Kassán lettem felnőtt, mert haza csak háromszor évente kerültem. Mikor megvolt a fölvételi, elképzelésem nem volt róla, mi vár itt. Elektrosnak mentem, mert matematikából nagyon sikeres voltam, de akkor annyit tudtam az elektroról, hogy a villany ráz. A tanárjaink igazán megtanítottak az életre. Én nagyon gyakran és szeretettel járok ide. Itt egy családdá nőttünk össze, mindig meg volt és van is a kölcsönös segítség. Mi minden ünnepségen itt vagyunk. Szlovákiában most hat iparista klub van, mindenki várja a találkozásokat” – nyilatkozta portálunknak Farkas Antal, aki a középiskolás évek során atlétikával is foglalkozott, a Thália Szinház nézőtere volt az egykori tornaterem, emlékezett vissza.
„Volt, mikor igazán nagyon jól tanultunk és amikor Veres József tanárunk azt mondta: Na édes fiam, látom tanult. Ez máma hármas – ezt nem felejtem el soha. Szép volt” – mesélte portálunknak.
A hatvan évvel ezelőtt érettségizett C. osztály átveszi gyémánt okleveleit (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
Zsebik Albin:
„Nem bántam, hogy szakközépiskolába jártam és szeretettel jövök ide ma is.”
A körtvélyesi származású dr. Zsebik Albin, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszékének egyetemi docense számára természetes volt, hogy a Kassai Ipariba jöjjön tanulni.
„Ma, az ötvenéves érettségi találkozón örömmel tapasztaltam, hogy az osztálytermet majdnem megtöltöttük. Egy összetartó csapat voltunk, azzá nevelt minket az Ipari. Annak idején, első éven, amikor feljöttünk Dél-Szlovákia teljes területéről, együtt tanultunk és mi, fiúk egy szobába kerültünk elhelyezésre a kollégiumban – ez is hozzájárult ahhoz, hogy összekovácsolódtunk. Gyakran szoktam emlegetni az iskola akkori mottóját: Seperj bár utcákat vagy építs gépeket, csak ember légy talpadon, ezt soha ne feledd. – ez engem végigkísért az egész életemen. Ide mindig nosztalgiával, szeretettel jövünk vissza. Ugyan ebben az épületben csak egy évet töltöttünk, de az épület is megmaradt, mint olyan és hát a közösség, nagyon sokat jelent ma is” – nyilatkozta portálunknak Zsebik Albin 1968-ban érettségizett iparista.
„Nálunk a műszaki rajz az elsődleges követelmény volt, mert konstruktőröknek készültünk. Az első rajzbeadás idején a tanárunk Országh László, aki egyben az osztályfőnökünk is volt, fogta a szépen méretre levágott rajzokat, egymás mellé tette és hát természetesen akadtak benne olyanok, melyek hosszabbak vagy rövidebbek voltak, ezeket kiemelte belőle. Én azt könyveltem el, hogy ez is a precízségre tanított bennünket. Aztán a rajzbeadások előtt a kollégium tanulószobájában összeszedtük a rajzokat és már mi röhögtünk azon, akinek újra kellett rajzolni” – mesélt nekünk egyik legemlékezetesebb élményéről.
Az ötven éve érettségizett A. osztály diákjainak osztályfőnökük Kovács Miklós adja át az arany okleveleket (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
A kassai Szakkay József Szakközépiskola Magyar Örökség Díjban részesült, a Rákóczi Szövetség Esterházy János Emlékéremmel ismerte el az intézmény felvidéki magyar oktatásügyben betöltött szerepét. Munkájukkal kiérdemelték Kassa Város Díját is. Hivatalos előrejelzések szerint mintegy ötven elsőssel nyithatják meg a következő tanév első osztályait. Az igazgatónő elmondása szerint még ma is befolyása van a volt iparista szülőknek, az iskolaválasztáshoz nagy mértékben hozzájárul a kilencedikesek toborzása, a nyílt nap és a jelenlegi diákoktól továbbadott jó hír.
Az osztályképeket Katrenics Patrik készítette:
1958-as évfolyam 4.A osztály (Fotó: Katrenics Patrik)
1968-as évfolyam – 4. A. osztály (Fotó: Katrenics Patrik)
1968-as évfolyam 4. B osztály (Fotó: Katrenics Patrik)
1958-as évfolyam 4.C osztály (Fotó: Katrenics Patrik)
1968-as évfolyam 4.C osztály (Fotó: Katrenics Patrik)
1968-as évfolyam 4.D osztály (Fotó: Katrenics Patrik)
1968-as évfolyam 4.E osztály (Fotó: Katrenics Patrik)
