Az olvasás és a könyv megszerettetése céljából egy különleges projekt megvalósítása folyik a felsőszeli Széchenyi István Alapiskolában immár hetedik éve. A terv megálmodója és kidolgozója Morovics Ibolya magyar szakos pedagógus. Az évente más-más műfajban kiválasztott „legnagyobb és legkedvesebb” mű feldolgozásában az idén az Arany-balladákra került sor. A tanév kezdetén meghirdetett pályázat az Arany-emlékév kapcsán a balladák közül várta a jelöléseket.
Az évfolyamok fokozatosan kiválasztották a számukra legszebb balladát, s miután alaposan megismerkedtek vele, képes bemutatót készítettek róla, melyben a jelölést részletesen indokolták. A feladatok között szerepelt egy plakát elkészítése is, mely szintén a mű nagyszerűségét volt hivatott bizonyítani. Természetesen egy találó csapatnévre is szükség volt, s annak értelmezése, jelentése szintén fontos részét képezte a pontszerzésnek. A ballada dramatizált feldolgozása volt a legnehezebb, egyben leglátványosabb feladat.
Ebben az évben az 5. évfolyamban a Szondi két apródja, a hatodikban A walesi bárdok, a hetedikben a Vörös Rébék című ballada tetszett a tanulóknak, a 8. osztályban a Tetemre hívás fogta meg a gyerekeket, a 9. évfolyam pedig az Ágnes asszony című balladát tartotta a legszebbnek.
Az osztályokban igazi csapatmunka folyt az elmúlt hónapok során. Ötleteket soroltak, válogattak, megbeszélték a kivitelezést, szétosztották a feladatokat, megírták a forgatókönyvet, zenei aláfestést kerestek, szövegeket tanultak, díszleteket készítettek, festettek, ragasztottak. Felsorolni is nehéz, mennyi mindent kellett megtervezni és megvalósítani annak érdekében, hogy a számukra fontos balladát a zsűri előtt úgy mutassák be, hogy hiteles legyen a bizonyítás, s az ő választásuk legyen a nyerő.
A balladaválasztás az egyes évfolyamokban a korosztály sajátosságainak megfelelő volt. A vetélkedésben megmutatkozott az osztálytársak egymásra figyelése, egymás kölcsönös segítése, az összmunka fontossága. A próbák vidám hangulata, sok-sok felejthetetlen pillanata a bemutatón érte el tetőpontját. A közönség lélegzet-visszafojtva hallgatta a beszámolókat, figyelte a bemutatókat, nézte a jeleneteket. Varázslatos játék folyt a színpadon. Arany balladáinak a legjavából szemezgettek a tanulók, s gazdagítottak gyermeket, felnőttet egyaránt. Meggyőző előadásuk hatására bizonyára sokan emelik le a polcról a könyvet, hogy a mű újraolvasásával ismét átélhessék a katarzist.
A zsűri az értékelés során figyelembe vette a kreativitást, a látványt, a zenei aláfestéseket, a díszlet ötletességét, a tánc- és dalbetéteket, a szép kiejtést, a mondanivaló hatásos megjelenítését, s természetesen az összhatást is. Nehéz volt a döntés, végül a Tetemre hívás című ballada nyerte el az „Iskolánk nagy balladája” címet. Azonban a többi csapat sem ment haza üres kézzel, több különdíj is gazdára talált.
Elmondható, hogy a projekt nemcsak az olvasást népszerűsíti, a közös munka örömét is adja a gyerekeknek, az egész osztály bekapcsolódik a készülődésbe, hiszen a sikerhez mindenki segítségére és tudására szükség van.