Ma én is szlovén vagyok, írtam egy Facebook-bejegyzésben, miután az angol diplomácia feje levazallusozta ezt a szép országot. Immár a szlovákságot is vállalnom kell, ha a szolidaritást kell mutatni, szívesen.
Áll még a bál a Twitteren, bár már napokkal ezelőtt hangzott el a szigetországi külügyértől, hogy milyen büszke Szlovéniára, mivel ez a korábbi szovjet vazallus állam harminc év alatt a NATO és az EU tagja lett.
A szovjet vazallus kifejezés kiverte a biztosítékot. Olyan megjegyzéseket olvashatni, hogy az Egyesült Királyságnak jobb lenne, ha nem lenne külügyminisztere, és csak egy-egy doboz csokoládét küldene az egyes országoknak.
A twittelők sorolják a nemrég elkövetett külpolitikai otrombaságok listáját és kitanítják Jeremy Huntot, hogy Jugoszlávia nem volt a Varsói Szerződés tagja, lásd a címfotón.
Három napja megy már a kritikaözön, nálunk még nem indult meg a felháborodás. Pedig van rá okunk. Jeremy Huntot kritizálják, mivel nem tudta, hogy Jugoszlávia a vasfüggönyön kívüli ország volt. De ez a kritika közvetve arra utal, hogy a vasfüggönyön belüli országokat lehet szovjet csatlósnak nevezni. Ha a második világháborút követően a vasfüggöny mögé került országok kormányait bábkormányoknak mondják, nem tiltakozom.
De az itt élők többször és drámaian kimutatták, hogy nem kérnek a szovjet világból. Minden ilyen próbálkozást elfojtottak, többnyire tankokkal vertek le, az Egyesült Királyság és a többiek csöndes jóváhagyása mellett.
Ezek az országok, hazánk is, megszállt országok voltak, helytartók irányították őket, és Moszkva gyarmatként bánt velük. Régiónk ezt a helyzetet soha nem fogadta el. Magyarország például az 1956-os néma tüntetéssel ország-világ előtt kifejezte, hogy ami azt követően történik, az kényszer terméke. Mai alaptörvényünk is világosan kimondja, hogy azokban az években az ország nem volt a maga ura, nem volt szuverén.
Lehet harsányan röhögni a brit külügy felkészültségén, mivel összekeverte Szlovéniát Szlovákiával, de még inkább jogos felháborodni azon, hogy a kritikusok Szlovákiára és ezzel mindannyiunkra elfogadnák a vazallus jelzőt.
Nyugat-Európa nem figyel a mi régiónkra, a ránk vonatkozó ismereteik a minimális szintet sem érik el. A Budapest – Bukarest tévesztéshez immár felzárkózott a Szlovénia – Szlovákia tévesztés: ez Közép-Európa mélységes lenézése. Hunt biztosan nem szeret minket, hiszen amit/akit nem ismerünk, azt nem is szerethetjük.
Mi viszont szeretettel fogadhatnánk őt egy kéthetes „Ismerd meg Közép-Európát” tanfolyamon. Hiszen honnan is ismerhetne minket a közoktatás nyugati szintje mellett?
