A múlt rendszerben a kommunista vezetés bizonyára dicséretben részesítette azokat a faluvezetőket, akik kezdeményezték, hogy községük szovjet katonák általi felszabadításának dátumát emléktáblán örökítsék meg.
Ezen települések közé tartozott Ipolykeszi is, ahol a kultúrház falán emléktáblát helyeztek el az alábbi kétnyelvű szöveggel: 28. XII. 1944 vojska Sovietskej armády oslobodili Kosihy nad Ipľom. V bojoch padlo 12 sovietskych vojakov. Večná vďaka osloboditeľom! – 1944. XII. 28-án szabadították fel Kosihy nad Ipľom községet a Szovjet Hadsereg katonái. A harcokban 12 szovjet katona esett el. Örök dicsőség a felszabadítóknak!
Nincs is ezzel semmi gondom, hiszen az elesett katonák kétségtelenül hősök voltak, akárcsak a másik oldalon életüket áldozó katonák is.
Azt viszont nehezményezem, hogy a magyar szövegben a helység neve szlovákul van feltüntetve, holott 1944-ben még Ipolykeszi volt a hivatalos neve.
Nem helytálló a Szovjet Hadsereg megnevezés sem, mert a Vörös Hadsereg katonáiról van szó, és olyan, hogy Szovjet Hadsereg csak csak 1946-tól létezett az egykori Szovjetunióban. Némi pontatlanság található a szlovák szöveg magyar fordításában is. A „ večná vďaka“ nem egészen örök dicsőséget, hanem örök hálát jelent.
Hetvenöt év távlatából is kegyelettel emlékezhetünk a második világégés során mindkét oldalon hősi halált halt katonákra, de az örök dicsőség vagy örök hála kifejezések mellőzésével.
