Az utóbbi időben a kassai US Steel vasmű ismét a híradások középpontjába került. A hírek azonban nem sikerekről és kiváló teljesítményekről szólnak, hanem a régióban sokakat érintő leépítésekről, elbocsátásokról. A gyáróriás vezetősége ugyanis 2021-ig 12 000 dolgozójából 2500-tól szándékozik megválni. A dolog érdekessége, hogy az amerikai konszern alelnöke, James Bruno két hónapja még azt nyilatkozta, hogy nem terveznek elbocsátásokat. Június közepén azonban váratlanul leállították a három kohó egyikét, amely már előrevetítette a helyzet komolyságát.
A vasmű története 1960-ban kezdődött. Alapításával és későbbi működésével nagyban hozzájárult Kassa fejlődéséhez, hiszen a város fokozatosan 200 000-es, napjainkra pedig 240 000-es lakosságúra duzzadt. A bársonyos forradalom után, majd a Rezeš-család birtoklásával azonban majdnem a csőd szélére jutott, 1998-ban az amerikai United States Steel Corporation mentette meg és vele sok kelet-szlovákiai munkahelyét, sok család megélhetését. A vasmű a 2008-as gazdasági válságot ugyancsak megérezte, hiszen a válsággal együtt csökkent az acél iránti kereslet, de azóta senki sem gondolt arra, hogy jöhet egy nagyobb baj.
Mára a legkomolyabb gondot a kínai konkurencia jelenti.
A kínaiak az amerikaiak által bevezetett vámok miatt termékeiket egyre inkább Európában akarják értékesíteni, ide ömlesztik áruikat. Európában pedig egyre drágul a termelés. Az ipari üzemeknek nagyon szigorú környezetvédelmi előírásoknak kell megfelelni, amelyek megemelik a termelési költségeket, ezzel a termékek árát is. Nagyban emelte termelését az olcsó India is, amely ugyancsak Európában keres és talál piacokat.
Mindezek mellett jelentős aggodalom, hogy világszerte gazdasági visszaesés tapasztalható, kevesebb acélra van szükség. Az egyik legnagyobb felvásárló, az autóipar és a kimutatások szerint Európában az év első felében 270 000-rel kevesebb autót adtak el az előző évekhez viszonyítva.
Hasonlóan kevesebb acélt igényel az építőipar és a gépipar is. Az EUROFER társulás felmérése kimutatta, hogy nemcsak Szlovákiát, hanem egész Európát érinti ez a probléma, a krízis 2,6 millió ember munkahelyét veszélyezteti.
Az ilyen helyzetet csak a legerősebb cégek tudják túlélni, amelyeknek hosszú időre vannak tartalékaik és amelyek csökkentett üzemmódban is képesek működni. A kassai vasmű azonban nem tartozik közéjük. Nagy gondot jelent számára a termeléshez szükséges villanyáram magas ára is, hiszen Szlovákiában a környező államokkal összehasonlítva a cégek számára 30%-kal magasabb a villanyáram ára.
A gazdasági kilengések persze természetesek, egyszer lent, másszor fent… Még tulajdonképpen örvendetes is, hogy Szlovákiát csak most érte el ez a válság. Ami azonban bosszantó, hogy a kormány nem használta ki a kedvező időszakokat arra, hogy a problémákra felkészüljön. Az US Steelnek új fejlesztésekre lett volna szüksége, bővíteni kellett volna az automatizációt és kitekinteni olyan területek felé, ahol termékeiket eladhatnák. Ha a kormány segítene jóváírásokkal, adókedvezményekkel, az enyhíthetne a gondokon.
Ugyancsak segítene, ha csökkentenék a káros anyag kibocsátás költségeit, mert például Ukrajnának és Kínának megközelítőleg sem kell annyira szigorú környezetvédelmi előírásokat betartani, mint Szlovákiának, és olyan magas árat fizetni a villanyáramért, mint a kelet-szlovákiai vasműnek. További könnyítés lehetne, ha az állam besegítene a részmunkaidős dolgozók bérének kiegészítésébe, így azok, ha csökkentett munkaidőben is, de az üzemben maradhatnának. Ugyanis sem az államnak, sem a vasműnek nem lehet érdeke, hogy a képzett és gyakorlott szakembereik elhagyják a gyárat, Nyugat-Szlovákiában vagy akár az ország határain túl keressenek munkát. Hiszen 2-3 év múlva, amikor feltehetően a krízist már magunk mögött tudhatjuk, nehezen csábíthatnák vissza őket. Most a kormányon a sor, hogy a vasművel közösen olyan megoldást találjanak, amely mindenki számára megfelelő legyen.
(Aktuality/Felvidék.ma)
