Egy hete egy felvidékiekhez intézett nyilatkozat jelent meg portálunkon, mely kiáll Magyarország és Lengyelország vétója és a keresztény konzervatív értékek mellett, melyet meglepően sokan támogattak, s melybe természetesen azonnal beleszállt a hazai magyar balliberális oldal. Az aláírókat kérdeztük.
Majdnem ezren csatlakoztak a felhívásukhoz. Elégedettek? Önök szerint a kezdeményezés elérte a célját?
Papp Sándor: A felvidéki magyarság egy masszív rétege ki van éhezve arra, hogy aktívan alakítsa a körülötte zajló történéseket. Nem tudok egy sikeres petíciót sem a múltból, ergo nincs a közösségnek sikerélménye.
Ez a nyilatkozat egy lakmuszpapír volt, azzal a céllal, hogy látható és pozitív eredménye legyen egy véleménynyilvánításnak.
Ezren írták alá arccal, névvel, de több mint 3300-an lájkolták magát a cikket, és több tízezren olvasták. Jól tettük tehát, amit tettünk.
Hrubík Béla: Mindenféleképpen, hiszen több ezren olvasták és értettek vele egyet. Felfigyelt rá a hazai és az csonkahoni sajtó is. Az életünk, az európai létformánk egy változás küszöbén áll. Lehet ezt jobbról, és balról is nézni. Szerintem mindenki ugyanúgy látja, csak van, akinek a kenyéradó gazdája, vagy éppen a megélhetése nem teszi lehetővé, hogy ebben egyértelműen állást foglaljon. Két kor mezsgyéjén állunk. Egy régi, a hagyományokhoz ragaszkodó, a még abban felnövő nemzedék távozik lassan, és egy új, digitális, virtuális, a valóságtól elrugaszkodó, és azt a digitális eszközeinek képernyői előtt megélő érkezik. Ezzel nem minősíteni vagy mérlegre tenni akarom az egyes generációkat, csak tényeket szeretnék közölni. A keresztény hitét megélő emberek véleménye ma kisebbségben van, és azért volt fontos a nyilatkozat, hogy megerősítsük őket abban, nincsenek egyedül!
Méry János: Az ember sosem lehet elégedett, de jobb, hogy kijött a nyilatkozat, mintha nem jött volna. Egyetértek az előttem szóló urakkal: nagyon nagy volt az érdeklődés és pozitív volt a nyilatkozat visszhangja.
Nem bánták meg a nyilatkozat felvállalását a tekintetben, hogy nem állt ki mellette az MKP elnöke, ráadásul még „a napilap” is támadást indított a kezdeményezés ellen?
Papp Sándor: A pártok között kemény és kitartó tárgyalások folynak, reméljük a magyarság számára kedvező eredménnyel zárul majd ez a munka. Mi a nyilatkozat kiadásakor nem a pártokat szólítottuk meg és nem is akartunk politikusokat kényszerhelyzetbe hozni, ezt leszögeztük a nyilatkozat elején, ezzel együtt sokan írták alá azt, sok pártból, szervezetekből, akik fontosnak tartották a kiállást a Csonkaország mellett. A „napilap” elemző cikkét olvasva, semmi újat nem tudtam meg magamról. Fasiszta bűnös vagyok, de ezt Beneštől már tudtam. Akik egyetértenek a nyilatkozattal, azok tehát kollektív bűnösök. Íme, hát a liberális megmondó-diktatúra diszkrét bája.
Méry János: Kérdeztem is az MKP több vezetőjét, de az elnökség többsége és az elnök úgy döntött, hogy mivel már egy sajtótájékoztatón feltett kérdésre válaszolva érintették a kérdést, nem kívánnak nyilatkozatot kiadni. Ez egy legitim álláspont. Tegyem hozzá, hogy sok-sok „veréb“ repked körülöttem, melyek azt csiripelték, hogy a Most és az MKP elnöke között volt egy olyan megállapodás, hogy nem fogják kommentálni a csonkahoni eseményeket. Ami azért lenne fura, hiszen Solymos László ott sétálgatott Pesten az SZFE melletti tüntetésen, s több vezető hidas politikus is akkor rugdosta Orbán Viktort, amikor éppen kedve szottyant. Én jól ismerem Forró Krisztiánt, hiszen nagymácsédi, s az én dédnagyapám, Méry János szülei is onnan származnak. Nem hiszem, hogy lett volna ilyen egyezség kettőjük között, hiszen Krisztián a leginkább konzervatív és leginkább nemzeti felvidéki pártnak, az MKP-nak az elnöke.
Tudja jól, hogy Orbán Viktor és Magyarország kormánya korszakot teremt tevékenységével és felvirágoztatja a Kárpár-medencét.
Remélem, hogy legközelebb naprakészebbek lesz az elnökség tagjai. Ja és a kérdésre a válasz: dehogy bántuk meg. Vannak idők, és vannak helyzetek, amikor egyszerűen meg kell szólalni, és ki kell állni az általunk vallott értékek, eszmék, és az ezeket támogató vezetők mellett. És ezek most ilyen idők!
Hunyadi Bulcsú egy cikkben azt vizionálja, miszerint a nyilatkozatban az áll, hogy idézem: „a bevándorlás egyenlő az iszlamista terrorral, majd hozzáteszi, hogy ez a szélsőjobbra jellemző.“ Írja ezt annak ellenére, hogy nincs ilyen állítás a nyilatkozatban. Mit szólnak ehhez?
Hrubík Béla: Azt, hogy az iszlamista terror a bevándorlással együtt érkezett Európába, csak a vak nem látja, meg a liberális elit és a Soros által pénzelt NGO-k tagjai, akik ebből élnek. Mi soha nem állítottuk, hogy minden bevándorló terrorista. És azt sem, hogy aki a háború elől menekül, annak nem jár menedék addig az ideig, amíg a hazájában nem rendeződnek a dolgok, hogy aztán hazatérhessenek. A mi szüleink, a háború utáni generáció nagy többsége nem ment sehová, szegénységben, szinte nyomorban a semmiből teremtettek otthont, hazát, hogy felneveljenek minket.
Számunkra ez a normális magatartás, nem az, ha valaki elmenekül otthonról a szegénység elől, majd a befogadó országban nem integrálódik, hanem elvárja, hogy a többségi társadalom alkalmazkodjon a számára idegen kultúrához vagy valláshoz.
Megszoktuk már, hogy a bolsevik, liberális eszmék követőinek vagy vallóinak a hazaszeretet, a család, az otthon, a nemzet szélsőjobboldali eszme. Ez ma trendi, hogy divatos szóval éljek, mert nem tudnak vele mit kezdeni. Aki védi a saját életformáját, félti a gyerekei, unokái jövőkét, normális életet szeretne nekik, és ennek hangot is ad, az ma nem befogadó, nem toleráns, tehát szerintük faszita. Európának ott kell segítséget nyújtania, ahol a baj van és nem a bajt exportálni Európába. Mi ennek a hívei vagyunk.
Méry János: Nem csak ez az állítás sántít. A cikk íróját ismerjük. Minden Orbánhoz kapcsolódó hírre lecsap, de a gombaszögi pikniken nem merte megkérdezni a hidasoktól, miért kapott egy Iuvenhez közeli srác három hírportál számára az utolsó pillanatban 200 000 euró közpénzt. De ez csak egy dolog a százból. S persze most is igyekszik elbagatellizálni, hitelteleníteni a nyilatkozatot a „szakértőivel.“ A nyugati sajtószabadságról külön vitaestet lehetne tartani, de a legijesztőbb példa, ami egyből beugrik nekem, az a 2015-ös kölni fekete szilveszter, amikor több észak-afrikai és közel-keleti származású fiatal férfi csoportosan molesztált és bántalmazott nőket a kölni főpályaudvar környékén. Erről a német sajtó csak 4-5 nap múlva adhatott híreket, felső utasításra. De ugyanez történt Salzburgban, Bécsben, Helsinkiben, Zürichben is. Mondjuk, lehet, hogy az Index épp nem számolt be róla, no… Azt is írják, hogy valótlanul állítjuk a nyilatkozatban, hogy az EU megkérdőjelezi a hagyományos családmodellt, mert, hogy az uniós szerződésben nincsenek olyan pontok. A kedves szakértő elfeledkezett arról, hogy pár napja vetették fel újra, hogy az Európai Bizottság egy LMBTQ-stratégiája már egészen hajmeresztő módon tenné kötelezővé a szexuális másság érvényesülését, jogegyenlőségét, többek közt a szivárványcsaládok elismerését, a homofóbia bűncselekménnyé nyilvánítását, stb… Persze ez még nincs benne a szerződésben, ugyanúgy, ahogy az sem, hogy az uniós költségvetés és a helyreállítási alap több milliárd euróról szóló elosztását a „jogállamisághoz“ lehet kötni. Az európai parlament mégis elfogadta ezt. Ezért vétózott Magyarország és Lengyelország. Szóval felháborító ez a cikk. Nem tudom, hogy melyik dühítőbb: ha megrendelésre készült, vagy ha nem…
Solymos Karin ugyanebben a cikkben azt írja, hogy csak egy olyan hírt ismer, mely arról szól, hogy keresztény templomokat rongáltak volna meg. Én bepötyögtem a keresőbe hogy „keresztény templomot rongáltak meg”, s több tucat találatot dobott ki a Google. Fel tudják oldani ezt az ellentétet?
Hrubík Béla: Ami a keresztény templomok elleni támadásokat és gyújtogatásokat, és a keresztény vallás elleni erőszakot illeti, szinte naponta jelennek meg hírek. A keresztek leverése, vagy éppen a keresztény szimbólumok eltávolítása az iskolákból, vagy a hivatalokból már a liberális politikai érzékenyítés kategóriájába tartozik Nyugat-Európában, azért, hogy nehogy sértse az ide bevándorlók érzékenységét a kereszténység vállalása. Lehet ezt tagadni, vagy a jelentőségét kisebbíteni, ettől még igaz marad. Az idő mindent igazolni fog. Végül is a valóságról vitatkozni lehet és választani is lehet. Aki szeretne Nyugat-Európában, Belgiumban, Franciaországban, Svédországban élni a nem létező No go zónákban, az ma szabadon megteheti. Még az újságírók is elmehetnek tapasztalatot és riportanyagot gyűjteni oda. A visszatérésük után ismét beszéljünk erről a témáról.
Szájer József most kirobban botránya nem éppen illik bele abba a képbe, ami mellett kiálltak.
Papp Sándor: Az illető politikus nem az ügynek ártott, hanem a pártjának, mert hazudta azt, amit képviselt kifelé és tette ezt nagyon magas politikai szinten. Hát most lecsúszott és közben nem csak saját magán ejtett sebeket, de a sebek dolga, hogy begyógyuljanak.
Hrubík Béla: Az ügy sok dologtól bűzlik, s ha valaki, vagy valakik bűnt követtek el, akkor a rendőrség dolga, hogy lépjen. Személy szerint kíváncsi lennék azon diplomaták nevére is, akik jelen voltak a partin, mert egyelőre csak egy név derült ki, vajon miért is? Mindenesetre ez is képet adhat az átlagembernek, hogy mi is folyhat Brüsszelben, az újkori Rómában, mert abban biztos lehet mindenki, hogy ez csak egy apró mozzanat a nagy történetben, és még nem látjuk tisztán a rendezőt és az összes szereplőt, de hamarosan felgördül a függöny.
Méry János: Emberek vagyunk. Hibázunk. Ez nem újdonság. Valakinél nagyobbat üt a Jóisten, másnál kisebbet. Szájer József lemondott és valószínűleg kilép a pártból. Tisztában van azzal, hogy amit tett, nem fér bele annak a közösségnek a hitvallásába, melynek az alapító tagja. Amúgy pedig még véletlenül sem gyanús, hogy pont a vétó idején történik mindez…
Nem tervezik a folytatást? Mondjuk a kezdeményezés aláírásgyűjtő oldalra való feltöltését?
Papp Sándor: Nem egy feneketlen online zsákba kell összegyűjteni önmagunkat, élő, napi reakciók kellenek a felvidéki magyar közösség részéről. Elő, pezsgő közélet és ebből adódó erős közösség kell a Felvidéken! Egész Európában vannak barátaink, partnereink Szicíliától Tirolon és Galícián át Svédországig, nagy részük vidéken élő ember, ahol még él a hagyomány és a hit. Ők is aggódnak. Szerintem hamarosan európai összefogásra lesz szükségünk.
Hrubík Béla: Nagyon sok ember vállalta fel névvel, lakhellyel ezt a nyilatkozatot, ezt az értékrendet. Velük a jövőben is szeretnénk kapcsolatot tartani, beszélgetni velük, megkérdezni a véleményüket, mert számunkra mindig fontosak az emberek.
A véleményük elmondásával hozzájárulnak egy valós, felvidéki helyzetkép kialakításához is, amire nagyon nagy szükségünk van a közösségünk továbblépéséhez.
Méry János: Nem tervezzük, és remélem, nem nekünk kell majd a jövőben nyilatkozatokat megfogalmaznunk. Most sem volt ez tervben. Viszont azt látom, hogy nem merünk kimondani egyes dolgokat. Pedig az emberek ezt várnák a vezetőinktől. Mutatja ezt az is, mennyi emberhez eljutott a nyilatkozat. Szerintem egyikünk sem örült, hogy ezt most nekünk kellett kiadnunk. Reméljük, legközelebb már a politikai vezetőink lesznek azok, akik kiállnak azokért az eszmékért és értékekért, melyek a felvidéki magyarok számára fontosak.
