Ez a koronavírus, úgy tűnik, némileg megzavart minket. Elsősorban azokat, akiket a legkevésbé kellett volna. A kormány ahelyett, hogy egyértelműen megbeszélte volna a szakemberekkel, majd azt követően világosan közölte volna a lakossággal a védekezés módszereit és menetrendjét, nyilvánosan összeveszett. Hogy létezik, hogy egy ilyen súlyos helyzetben mindenki mást mond? Kinek higgyen a szerencsétlen laikus polgár?
Ki a hibás? Mindenki a kormányfőre mutogat. Távolról sem vagyok Matovič rajongója, de azért nem tisztességes, ha mindenki mindenért csak őt okolja. Tudjuk, akadnak kommunikációs problémái, de ha még emlékszik valaki, Sulíknak már egyszer sikerült megbuktatnia egy kormányt. Most pedig kideríti, hogy mást mondása félreértésen alapult.
Hogy van ez? Nem figyelt volna oda, amikor azt megérteni kellett volna? A következmény pedig az, hogy a nyilvánosság elbizonytalanodott.
Ha pedig csak arról volna szó! Mindennek a teteje, hogy annyi szuperokos és mindentudó vírusszakértő lett ebben az országban (nem egyedülálló sikerélmény ez: másutt is), hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Szó volt a tömeges tesztelésről, persze sokak szerint teljesen fölösleges. Most a hírek szerint elegendő vakcina van, de lassan már azt sem hisszük el, sokan pedig az oltásban is kételkednek. Annál inkább, hogy a neten szinte végtelen sorban jönnek a jobbnál jobb csodálatos gyógymódok, vírustagadások, „megbízható” megoldások.
Holott a covid-19 kérdése szakmai probléma, nehezen érthető, miért kotyog abba bele bárki, álságosan mindenféle híres szakemberre, kétes felmérésre, bármire hivatkozva, csak hogy hihetőnek tűnjenek. A politikusokról nem is beszélve. Azon túl, hogy mindenhez értenek, most már a covidhoz is. Pedig erről bármi hihetőt mondani az illetékes szakemberek dolga volna. A politikusok dolga pedig az, hogy megállapítsák, hogyan lehet a szakemberek (értsd a covidhoz értők) javaslatait végrehajtani.
Más kérdés, hogy az Európai Unió is elrontott valamit, hogy az Egészségügyi Világszervezet (a WHO) jócskán elkésve ismerte föl, pandémiával van dolgunk (vagy ott is csak politikusok ülnek?). Az sem mellékes, ez az egész nem egyszerűen egészségügyi, hanem kiemelten gazdasági kérdés. Nem kizárólag a vírus okozta gazdasági problémákra gondolok, hanem arra is, hogy a vakcina gyártása mekkora üzlet. Aki az egyik gyártó vakcináját reklámozza vagy bármi módon áll ki mellette, dicsőíti vagy magasztalja, az a másikat ellenőrizhetetlen érvekkel marasztalja el. Bocsánat a kifejezésért: de ez nem disznóság?
Az ember akaratlanul is arra gyanakszik ilyenkor, hogy ez egy közönséges, de fölöttébb aljas gazdasági háború, ahol sok pénzről van szó, nagy valószínűséggel az egyes gyártmányok apostolait is beleértve: kapsz egy kis dugipénzt, a megfelelő formát majd kitaláljuk, ha minket reklámozol. Az ilyen hozzáállás azt is sejteti, hogy egy-egy reklámozó vakcinahívő azt is föltételezi, az elmarasztalt gyártó terméke készakarva olyan vakcinát igyekszik eladni, ami nem felel meg annak, amit a termékről mond. Ennyire rosszindulatúak lennének?
Az EU is belekotnyeleskedik, holott ott sem csupa virológus mondja a szentbeszédet. Végül pedig úgyis a hazai szakembereknek kell kimondaniuk a végső szót. Miért nem bízunk bennük? Netán hülyének vagy részrehajlónak tartjuk őket? Ha egy gyatra minőségű ruhaanyagot vásárolunk – egye fene. De itt egészségről, emberéletről van szó: vajon melyik ország volna hajlandó azzal elrontani a reputációját, hogy nem az állított minőséget nyújtja?
Amikor üzletről van szó, komoly versenyfutás alakul ki. Gyakran (sajnos) nem a minőség az elsőrendű, mert ha túl jó volna az áru, akkor nem romlana el, s nem kéne minél előbb újat vásárolni. Ám ez itt egy teljesen más helyzet. Itt csakis a minőségen lehet a hangsúly – mégis úgy teszünk, mintha még mindig csak a mennyiség számítana. Mert igenis a vakcinának jó minőségűnek kell lennie. Azokkal a valós paraméterekkel, amelyekkel kínálják. Ugyanakkor egy-egy ország felelőssége, hogy a szert megfelelő módon, jól, megfontoltan használja. A politikusok feladata „csak” az, hogy a föltételeket biztosítsák. Nem ők tették le a hippokratészi esküt.
(Aich Péter/Felvidék.ma)
