A kora tavasszal virágzó kökörcsinek népi elnevezése a népvándorlás idejére vezethető vissza. Ekkor jelent meg nyelvünkben a török eredetű „kök” szó, amely kéket jelent.
A nemzetség tudományos neve (Pulsatilla) a bókoló harang alakú virágukra utal, a pulsare = harangozni.
Fotó: MTI/Komka Péter
A kökörcsinnek számos honos faja ismert. Van olyan alfaj is, amely a budai hegyekből jutott egy írországi kertbe, még az 1920-as években. Azóta is kedvelt kertészeti fajta Nagy-Britanniában. Igénytelensége, a virág szépsége mind kiskerti felhasználása mellett szól.
Honos fajai a mezei kökörcsin (Pulsatilla pratensis), illetve ennek egyik alfaja a fekete kökörcsin (P. pratensis subsp. nigricans), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens, P. hungarica – ezt sokáig a mezei kökörcsin egyik alfajának tartották, csak az utóbbi időkben számítják külön fajnak), a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens), a tavaszi kökörcsin (Pulsatilla vernalis), a nyugati kökörcsin (Pulsatilla vulgaris), a hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana) és a Zimmermann kökörcsin (Pulsatilla zimmermannii).
Fotó: MTI/Komka Péter
A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) Salgótarján közelében már virágzik.
A leánykökörcsin 2011-ben volt az év vadvirága.
Kertészeti változatai szépen díszlenek sziklakertben. Védett növény, és a faj országos felmérése is erre az évre esik. A leánykökörcsin úgynevezett közösségi jelentőségű faj. Azok a fajok tartoznak ide, amelyek közösségi szempontból veszélyeztetettek, sérülékenyek, ritkák, illetőleg bennszülöttek. Olyan fajok, amelyek a Natura 2000 területeken fordulnak elő.
A Natura 2000, az európai jelentőségű védett területek hálózata. A hálózat célja az eltűnéssel fenyegetett, kis kiterjedésű természetes élőhelyek és a veszélyeztetett, sérülékeny vagy bennszülött fajok hosszú távú fennmaradásának biztosítása, a biológiai sokféleség megőrzése.
A leánykökörcsin országos elterjedéséről, teljes állományáról, és annak változásáról 6 évenként számolnak be az Európai Unió Bizottságának.
A Magyarországon védett növény természetvédelmi értéke tízezer forint.
A leánykökörcsin a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjának egyik, megközelítőleg 50-100 fajt számláló nemzetségébe tartozik. A nemzetség fajai Eurázsia és Észak-Amerika mérsékelt, valamint hideg éghajlatú vidékein fordulnak elő.
Fotó: MTI/Komka Péter
A 10-40 cm magas leánykökörcsin tudományos neve a latin pulso szóból származik, amely a növény mérgező voltára utal. Prémes bimbói márciusban jelennek meg sztyeppréteken, szikla- és pusztafüves lejtőkön, erdőspuszta-réteken.
A leánykökörcsin mérgező növény, a friss növény ranunkulint, egy terpenoid lakton vegyületet tartalmaz. Leszedve, szárítva ez a vegyület víz jelenlétében átalakul protoanemoninná. Ez a rövid életű, de bőrirritációt okozó vegyület továbbalakul nem mérgező anemoninná, amelyet régebben gyógyszerként használtak. Az ókorban ismert tisztító gyógyfű volt.
(MTI, https://kertlap.hu/kokorcsin/Felvidék.ma)
