Az első országos méretű táncháztábor megrendezésére 1987-ben Zselízen, az autókempingben és a kultúrházban került sor, célja pedig a táncházvezetők képzése volt. Tudatosítva a táncházak jelentőségét, a Csemadok Központi Bizottsága országos méretben együttesenként, járásonként kiválasztatott egy-két táncospárt és a névre szólóan meghívott közel 50 fő részére tartott képzést.
Oktatók voltak: Heszné Szabadi Judit Szekszárdról, a szekszárdi Bratina Néptáncegyüttes egyik vezetője, Varga Ervin koreográfusunk, Takács András tánckutató, s Nagy Mirtill daltanító. Az egy hét alatt gömöri, dél-dunántúli és mezőségi táncok tanítása folyt. A meghívott táncházvezető-jelöltek párban érkeztek, így a tanultakat tökéletesebben elsajátíthatták és hasznosíthatták odahaza. Napi 6 óra oktatás és 3-4 óra szabad táncolás, daltanulás, néprajzi, metodikai előadások hallgatása és néprajzi táncos filmek megtekintése volt a program.
Ennek a szervezésnek előzményei voltak a táncházmozgalom magyarországi sikerei, eredményei és az, hogy kezdettől fogva a felvidéki táncegyüttes-vezetők, koreográfusok figyelmét ráirányítottuk a mozgalomra, megszerettettük velük a táncházakban elsajátítható táncolási stílust, a táncos hagyomány eredeti formában való birtoklását.
1988-ben ugyancsak zselízi színhellyel került megrendezésre önként jelentkezők részére az első országos méretű önköltséges táncháztábor. Gyakorlásra, elméleti oktatásra, filmek vetítésére, az esti táncházakra a városi kultúrház díjmentesen biztosított helyet. A szállást az autókempingben kedvező áron oldottuk meg, sőt annak terültén építettek részünkre egy pódiumot is, így jó idő esetén az esti táncházakat ott valósíthattuk meg.
Igaz, ezek az első táncháztáboraink még magukon viselték az új próbálkozás velejáróit: a bátortalan és késői propagálást, a túlzsúfolt oktatási tervet, a táborszokások kialakulatlanságát, de ezektől eltekintve nagyon hasznosak voltak – elindították az összetartozás elmélyítését, és bizonyították az érdeklődés meglétét.
Ez is nagyon fontos volt, mert ha nem tudtunk támogatókat szervezni a táborköltségre, akkor azt teljes egészében a résztvevőknek kellett állniuk. Pl. 1990-ben 300, 1993-ban 900 korona volt a részvételi díj. (a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség a tagjai számára kedvezményt biztosított.) Később sajnos még jobban emelkedett a részvételi díj.
Az 199O-91-es táncháztáborokat továbbra is Zselízen szerveztük meg. Területileg nagyon jó helyen fekszik a városka, mert a keletről, Bodrogközből, Kassáról és a Pozsonyból, a Csallóközből érkezők számára megközelítőleg azonos távolságra volt. A táncháztábor oktatási tartalma és szerkezeti felépítése is alig változott, illetve megmaradt a tájegységenkénti 2-2 napos oktatási beosztás.
1990. július 16-22-én volt a III. Országos Táncháztábor. Reggeltől késő estig szólt a zene és kiváló hazai és külföldi – magyarországi és erdélyi – oktatók és az adott tájegység táncosai tanították Gömör (Felvidék), Mezőség (Erdély) és Dél-Alföld (Magyarország) hagyományos néptáncait: a verbunkosokat, a legényeseket, a karéjt, a körtáncot, a párosokat, a csárdásokat és a forgatósokat, valamint a dalokat. 1993-ban a műsorban felső-tiszaháti, (Bodrogköz, Zemplén, Szatmár), és magyarpalatkai (Erdély) táncok és népzenei hagyományok, valamint parasztzenekari muzsikálás oktatása és népdaltanítás, esténként táncház, néprajzi és táncháztábori videofilmek vetítése szerepelt. Ebben az évben a napközi gyakorlati oktatás bekerült a magyar gimnázium és alapiskola tornatermébe, mely tágasabb és egészségesebb körülményeket tudott biztosítani.
A Zselízen kedvezőtlenül megváltozott külső körülmények kényszerítő hatására az V. Országos Táncháztábort 1992-ben már Nagyfödémesen, egy Galánta melletti mátyusföldi faluban – új helyen – rendeztük meg. Később a tábor továbbvándorolt: 1997-ben eljutott Gombaszögre, Dunaszerdahelyre, aztán Komáromba és más helyekre.
Jelentős változást eredményezett a népzenei táborral történt bővítése. A zenei oktatást az ifj. Csoóri Sándor vezette Téka zenekar vállalta fel, sokáig rendszeresen az ő irányításával folyt a zenészek képzése.
Oktatóként a táncosokhoz Magyarországról visszajáró tanár volt Nagy Zoltán József (Púder), illetve Juhász Kati. A hazaiak közül Varga Ervin, Richtarcsík Mihály, Furik Rita, Petrik Zsolt, Hégli Dusan, Nagy Mirtill az elejétől, oktatókként is bekapcsolódtak a képzésbe.
A rendezvényre évente rendszeresen meghívtunk hagyományőrző táncosokat és zenészeket is. A későbbi években Nagyfödémesen már haladókra és kezdőkre tagolódott az oktatás. 199O-95-ben mintegy 12O-15O táncos kapcsolódott be a tábor munkájába. A színvonal biztosítása tette szükségessé a két csoport megalakítását.
A résztvevők szabadon választhatták meg, hogy melyik csoportban óhajtanak dolgozni, a csoportok közötti átjárás is szabad volt. Az esti táncházak rendszerint egy tájegységhez kötötteké váltak, voltak gömöri, mátyusföldi, mezőségi, széki táncházestek, melyeket Nagyfödémesen a kocsmárost szponzorként beszervezve a falu kedvelt kocsmájában, Gombaszög esetében pedig Szádvárborsán, illetve Hárskúton a Csemadok helyi szervezet hathatós támogatásával, a nyilvánosság bevonásával rendeztük meg.
Nagy sikerük volt ezeknek a táncházaknak is, akárcsak a tábor ünnepélyes záróestjének. Ebből az alkalomból az oktatók, a hagyományőrző közreműködők és az oktatáson résztvevők gálaműsort adtak, bemutatták tudásukat, illetve a táborban elsajátított táncokat, dalokat a falu lakosságának, illetve az érdeklődőknek. A műsort követő közös szórakozáskor közönséget is bevontuk a táncok tanulásába. Ezekre az estekre nagy számban megjelentek az előző évek táncháztáborainak résztvevői is.
Folytatjuk.
(Takács András/Felvidék.ma)
