Mielőtt bárki félreértené, abban a digitális eszközök által telezsúfolt világban, amelyben már éjjel-nappal benne vagyunk, akár bekapcsoljuk laptopunkat, mobilunkat, és más kütyünket, a keresztyén szabadságküzdelem nem valamiféle politikai célért vagy hatalmi helyzetváltásért, cseréért folyik. Sokkal inkább az Istentől teremtett lét és az emberi, személyes létezés méltóságáért.
Azért a mozgástérért, ami a legmodernebb eszközök, programok, játékok látszólagos páratlansága közben a személyes léttér fenntartásáért folyik. Eddig már olvashattak az online újságunkat látogatók a digitális vagy online imádságról, az online közösség istenélményt is továbbító lehetőségeiről. Most a mentális veszélyekről is ejtünk néhány szót, és bemutatjuk röviden a digitális evangelizáció alakuló formáit.
Digit-idiotizmus – személyiségveszélyeztetés
Olyan jelenségekről van szó, melyekbe szinte óránként belebotlunk. Magam is találkozom ezzel unokáim világában. A legfiatalabb generáció tagjai szerte a világon olyan online térben élnek szinte már az anyaméhben (mert édesanyjuk is „kütyüzik”), hogy születésük után majdhogynem hamarabb nyúlnak a mobil és egyéb elektronikus játékok után, mint a cumisüveghez. Számos tudományos felmérés bizonyítja, hogy – főként a világjárvány által kikényszerített tanítás online rendszerében – napjaik aktív idejének 80-85%-át a világhálón lógva, barangolva töltik. Ahol erre más otthoni vagy szabadidős programokkal nem törekszenek tudatosan, mire elkezdik általános iskolájukat, már a digit-idiotizmus, az egyoldalú digitális függőség állapotába kerülnek.
Egyre jobban leszűkül a közvetlen kommunikációs tér, legfeljebb csak annyit beszélgetnek: hagyjál békét! Vagy arról, milyen szerkójuk van. A kommunikációs tér leszűkülésével a személyesség, a direkt kontaktélmények is kezdenek kiesni a gyermekek és a serdülők világából.
Falanszterfalak épülnek, és egy öngerjesztő folyamat is beindul: egyre inkább az online térben érzik otthon magukat. Online-digitális identitás kezdi birtokba venni őket. Olyan szabadságvesztés, mozgástér-, s önállóságvesztés, amit nem is tudnak sokan felmérni, mert nincs előttük otthoni, baráti (gyülekezeti) körbeli ellenminta.
Mielőtt mélyebben felfedeznék létezésbeli önmagukat a lét teljesebb dimenziójában: a digitális eszközök bekapcsolása és kikapcsolása előtti-utáni személyes és reális világ, szüleik, barátaik, otthoni környezetük, a kinti világ, a természet, egy park, kirándulóhely, a való világ hangjai, színei, jelenségei felfedezésével, átélésével, s mindez igazán barátjukká lenne, kezd sorvadni bennük ez a fajta szellemi mozgásigény, valós mozgástér. A reális színek, hangok, benyomások világa.
Ez a digit-idiotizmus nagy rabló: a meghittség, a valódi, önmagát és a másikat felfedező, megismerő jobb kommunikáció élményvilágát beszü(r)kíti, lehűti, fémesíti, technicizálja. És ebben a nagyobb veszély a jövőre vonatkozóan már ma meg is érkezik. Egyre több ember él majd közöttünk, mellettünk, de valójában nem velünk, akik a digitális programok „bűvöletében”, általuk manipuláltan, majd irányított digit-függőségbe kerül.
Beláthatatlan következményei lehetnek ennek. A személytelen tömegember reprodukciója, a digitális világ eszközzé tett tömegemberéé. És már a 20. század elején filozófiai látásokkal megsejtett magányos tömeg világkorszaka lepi el a földet. A személyiségét kellőképpen – szellemileg, testedzéssel, lelki igényei felébresztésével – nem fejlesztő tömegemberek funkcionális szintű eszközzé tételének a folyamatában már benne fuldoklunk. Szabadságvesztés, önállóságvesztés, személyiségbeszűkülés állandó örvényei között próbálunk úszni, fennmaradni.
Létélmények, létezésértelmezések felfedezése – már a 12. óra felé tartunk!
A címben a keresztyének szabadságküzdelmének témáját vetettem fel. Világos, hogy a szabadságvesztés, önállóságvesztés, manipulálhatóság, a személyiségbeszűkülés mindennapi csapdáit már számos tudományos kutatás jelezte, próbálnak is fenntartható létezéstechnikákat kidolgozni elkerülésükre. Most itt csak a keresztyén, egyházi és hitbeli ellenvonzásokról szeretnék röviden írni.
Mert van egyfajta spirituális történelmi mágnesünk, a Teremtő és Megváltó jóvoltából. Olyan vonzerő, energikus mágnesen tér, ami velünk van, csak be kell lépnünk az Ő „online terébe”, vonzásába. Létezéstechnikáinkat javító, kiegészítő égi lehetőségek ezek. Az Ige-mágnes, az ima-mágnes, a szabadság-mágnes ez. Közvetítőjük egyre inkább az online tér. Az onlinet igénybe vevő egyház. Ezeket ugyanúgy fel kell és lehet fedeztetnünk, tanítanunk erről az újabb és újabb generációknak, mint ahogyan a legújabb technikai médiacsodákat. Pál a legerősebb szabadság-mágnest hagyta ránk, a Krisztusban minden jó-rossz hagyománnyal szemben, minden emberi történelmi tehertétellel, negatívummal szemben mozgásteret kínáló példájával, életével, majd húsvét utáni pneumatikus, lelki létformájával. Tőle tanulta Pál: Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít (1Kor 10,23).
Ez a szabadság vonzása: mindent szabad, de csak addig, amíg másokat, magamat nem rombolom. Ezt Luther aztán átdimenzionálta a keresztyén ember szabadságának az Istentől teremtett léthez és egyéni létezéshez egyedül méltó dialektikává: A keresztyén ember szabad ura mindennek, és nincs alávetve senkinek.
A keresztyén ember készséges szolgája mindennek, és alá van vetve mindenkinek. Hol tudjuk ma és miként megvalósítani a digitális bálványok, eszközcsodák éves újulása közben a mérlegelés, a személyesség megóvásának ezt a szabadságát? Igen, tanulni és tanítani kell ezt.
A mentálisan romboló vírusok, bizonyos kibertechnikák, a leolvasható gondolatok kontrollvilágában ki adja be nekünk és hol, s milyen módon a szabadság vakcináját?
A mentális, személyiségőrző, védelmet biztosító vakcinát? Jó, ha tudjuk: ilyen vakcinát nem lehet patikában kapni. A tanulást, a fejlesztést, a személyességet, a személyiségért folyatott multiprogramos szabadságküzdelmet nem lehet megspórolni. Egész életre szóló feladat. Egyénileg és közösségileg. Úgy tűnik, az embergépek korszaka jön el, amikor ember-istenségek, láthatatlan arcú háttérguruk fogják ember-milliárdok életét „játékasztalukká” változtatni.
Ez ellen, a már Pál idején is ismert láthatatlan hatalmasságok manipulációja ellen kell tudni a keresztyéneknek, a keresztyénségnek, az egyházaknak küzdeni. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen… Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét (Efézus 6,11-12).
Még jó, hogy ironikusan hozzáteszi: ezek levegőbeli hatalmasságok. Azaz Krisztus hatalmához képest semmik. De borzasztó ártalmasak, pusztítóak tudnak lenn! Harc ellenük, de nem velük – hanem egy más léttérben a jövőért, gyermekeinkért, unokáinkért, az emberillatú planétáért, a jövő „emberillatú” generációiért. Iszonyúan nagy kihívás. Elkezdtünk erről komolyan már ma gondolkodni, eszmét cserélni, stratégiát fejleszteni, amikor a 12. óra felé közeledünk? A világméretű dezintegráció mozgásörvényei közepette az integrált ember, a széthullásnak kitett embervilágban, a homo humanus létezésre teremtett ember átmentéséért, megőrzéséért?
Új digitális eszközök az evangelizációban, további hasznosításuk
Pontosan az alternatív életmód, a személyes élettér és létezésmódok fenntartása, működtetése céljából a digitális online teret is igyekeznek az egyházak hasznosítani. Hogy a világjárvány kellős közepén se szakadjon meg a nagy építkezés a jövőért és a valamiképpen Krisztust mintázó emberekért. A Barna Group eddig ismertetett két tanulmányi kötete mellé most röviden ideteszem az együttgondolkodás megindítására vagy folytatására azt, aminek ez a címe: Digitális evangelizáció. Ilyen kérdéseket tárgyal a kötet: Milyen állapotban van a digitális vagy online képernyős evangelizáció a világjárvány idején?
A keresztyének ezeknek az eszközöknek a segítségével hatékonyan tudják-e megosztani hitüket, ennek tartalmait másokkal, s milyen módon? Hogyan érhetik el az egyházak az embereket ebben a kihívásokkal teli időben? A kötet öt változó összefüggést elemez a digitális evangelizáció elősegítéséhez.
Ami valójában technikaként nem új jelenség, hiszen a nagy televíziós, szatellites világevangelizációk, Billy Graham, Parzany és mások ezt már elkezdték működtetni évtizedekkel ezelőtt. Az eszköztár változott. A kötet számos adattal mutatja be, hogy az egyházi vezetők és a keresztyének miként élnek az evangelizációval ebben a digitálisan megnyílt egyházi közegben. Témáik: 1. Kommunikáció: hogyan lehet felmutatni hatékonyan az online térben Krisztust? 2. Beszélgetés ebben a térben a hit megosztásáért. 3. Meghívás, elhatározás felébresztése ezen az eszközön keresztül, hogy barátaink később eljöjjenek templomunkba. 4. Az evangélium közvetítésének különféle módjai (istentisztelet, prédikáció, ima, bizonyságtétel, ének, zene…) az online térben. 5. Döntésre hívás, a hit elfogadására ösztönzés a digitális közegben.
A pandémia, a világjárvány világszerte új kihívások elé állította a keresztyéneket, az egyházakat, gyülekezeteket. Érdekes és elgondolkodtató módon világszerte hasonló válaszok és módozatok születtek az új online gyakorlat kialakítására áldásosztó, fejlesztő, emberlétünk szabadságát segítő tartalmakkal.
Nem véletlen. Ez az, amiről már az első ilyen témájú cikkben írtunk: Isten Szentlelkének csodálatos szinkronitása, egyidejűvé tevő hatalma működik ma is. A Lélek nyelvezetét tanulhatjuk online módon világszerte. És ez közös pneumatikus világnyelv. Mint az első pünkösdkor. Mindenki a maga nyelvén hallotta ugyanazt: Isten nagyságos dolgainak örömhírét. A pandémia sok tekintetben hátravető veszedelmei, törékenységünk világtapasztalata között valami különös innováció tanúi, átélői, munkálói lehetünk. Bárcsak ebben is megtapasztalhatnánk Ézsaiás Igéjének a valóságát: „Bizony, javamra vált a nagy keserűség” (Ézsaiás 38,17).
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
