A zselízi Szent Jakab-plébániatemplom falain először 1884-ben bukkantak középkori freskókra, melyeket az akkori legkiválóbb magyar szakember, Stornó Ferenc tárt fel. Akkor négy freskót restauráltak, de korabeli források emlékeztetnek rá, hogy több torzót és részletet is találtak, viszont a szűkös anyagi keretek miatt csak azt a négyet prezentálták végül, melyek a legjobb állapotban voltak. Érdekesség, hogy a freskók fellelésekor Stornó véletlenül éppen Zselízen tartózkodott, mivel seblázban lábadozó fiánál tett látogatást, aki egy itteni hölgy miatti szerelmi bánatában öngyilkosságot kísérelt meg.
A második világháború során a templomot óriási tragédia érte, a templomtornyot felrobbantották a visszavonuló németek, aminek következtében kevés híján az egész templom odaveszett.
Ez szerencsére nem következett be, ám Szent Borbála és Apollónia freskója sajnos végérvényesen tönkrement.
Hála Istennek, fotódokumentáció maradt fenn róla, ezért annak alapján sikerült grafikailag rekonstruálni pár éve, így (vásznon) újra a templom falát ékesítheti.
Már a 19. századi feltárásokkor és azóta is sejthető volt, hogy a vakolat alatt további középkori falképjelenetek rejtőzhetnek. Egy restaurátori szondázás során 2018-ban találtak rá Alexandriai Szent Katalin fülkefreskójára, illetve ugyanakkor került elő Szent Mihály és egy egyelőre ismeretlen püspök freskótorzója is a szentély északi falán.
A Magyarország Kormánya és a Teleki László Alapítvány támogatásának köszönhetően jelenleg folyó restaurálásai munkálatok során aztán napvilágra került a Köpenyeges Mária freskójának oldalrészlete, amiről ugyan már az 1884-es feltáráskor is szereztek tudomást, de rendkívül rossz állapota és a zselízi plébánia akkori szűkös anyagi keretei nem tették lehetővé a restaurálását.
Magának a freskónak hiányzik teljes egészében az alsó része, ugyanis 1622-ben éppen itt alakítottak ki egy oldalkápolnát. Ez abban az időszakban történt, amikor a templomot a reformátusok használták, akik valamennyi falfestményt és középkori díszítést fehérre meszeltek. A fal kibontásakor így nem is volt tudomásuk a freskó ottlétéről. A Radocsay Dénes: Középkori Magyarország falképei című szakirodalom is említi a Köpenyeges Máriát, a leírás szerint pedig mellette háromalakos kálvária volt látható. Utóbbinak most már csak alig kivehető elszíneződései maradtak meg.
A mostani feltárások (Fotó: Csonka Ákos)
A munkálatok során ugyanezen falrészen a restaurátorok megtalálták továbbá a Breunner család nemesi címerét is, ami egészen bizonyosan a 19. században került oda. A grófi család ugyanis az oldalkápolnát arra kezdte el használni, hogy onnan vehessenek részt a szentmiséken. Minden bizonnyal ezt hivatott jelezni a címer, mely szerencsére jó állapotban került elő a vakolat alól, így megfelelően lehet majd helyreállítani.
A munkálatokat a Felvidék talán legkiválóbbnak tekinthető restauráló szakembere, Koreň Péter és csapata végzi, akik a felsorolt régebben és újonnan felfedezett falképek mellett a Szent Mártont ábrázoló freskót is restaurálják, mely a hajó déli falán található.
A zselízi templom középkori freskói eddig is figyelemre méltóak voltak, gondolhatunk csak többek közt a Becsei György lovag végítéletét ábrázolóra, mely művészettörténeti szempontból valóságos kuriózumnak számít azzal, hogy nem egy szentet örökít meg, hanem egy halandót (Nagy Lajos királyunk hű katonáját), ráadásul szövegszalagokkal van felcímkézve, amivel mintha csak az utókornak kívántak volna üzenni.
Az előkerült Breunner-féle címer (Fotó: Csonka Ákos)
Nem kizárt ugyanakkor további freskók, vagy legalább részletek, torzók előbukkanása sem a jövőben, hiszen több forrás is említ apróbb nyomokat. Ilyen például Leopold Antal 1941-es publikációja, ami a templom korábbi, eredeti védőszentjének, Szent Györgynek a freskójára utal az oltár mögött. A szakemberek ezen a részen is végeztek egy elég méretes szondát, de falképre eddig mégsem bukkantak.
Az említett Vasárnapi Újság július 6-i keltezésű cikke pedig a hajó északi falán említ freskótöredékeket, „amiket nem lehet kijavítani”. Erről ír Ilko Krisztina is abban a tanulmányban, mely eddig a legátfogóbban dolgozta fel a zselízi templom freskóit. Ő Szent Lőrinc-csoportot említ ezzel kapcsolatban Szent Márton mellett, amiről megjegyzi, hogy rejtélyes módon a 19. századi restaurálást követően Szent Lőrinc alakja már nem jelenik meg a hajóban található képen.
Balról: Köpenyeges Mária, Szent Mihály arkangyal és az ismeretlen püspök (Fotók: Koreň Péter, Zselízi Plébániahivatal)
Ugyancsak nagyon izgalmas, hogy a korabeli plébános, Rózsa József, amikor a Műemlékek Országos Bizottságának törzslapját töltötte ki, beszámolt egy feliratról a diadalíven. Bár a pap írása nehezen olvasható, a szövegrészlet bizonyosan 80-nal végződik, ami Ilko szerint a templom alapítására/építésére, 1380-ra engedhet következtetni.
A legnagyobb misztikumot viszont a zselízi születésű – így a templomot nagyon jól ismerő – Fischer-Colbrie Ágoston kéziratában találhatjuk, aki latin nyelvű kéziratában egy „nagy követ” (lapis monumentalis) említ, amely 1880-ban még bizonyosan a templomban található volt, illetve szerepelt rajta „Jupiter éber kakasa” gót betűkkel készült felirattal párosítva.
Hogy ezen szimbolika és annak tárgya mire utalhat és egyáltalán mindez vajon mi lehetett, az folyamatos kutatások témáját képezi (többek között e sorok szerzőjének is). Mindazonáltal látható, hogy mennyi titokzatosság és felfedezni való rejtély övezi még mindig a zselízi templomot, melyekre nagy bizodalmak szerint remélhetően egyszer fény derül.
(Dr. Csonka Ákos/Felvidék.ma)
