Mint oly sok dátumhoz kötött ünnepségre, amelynek megtartásáról le kellett mondani az elmúlt évben a járvány miatt, a Bethlen Gábor-díj, a Márton Áron-emlékérem és a Teleki Pál-érdemérem átadására is e hét végén került sor az esemény hagyományos színhelyén, a pesti vármegyeháza dísztermében.
„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet” – a Bethlen Gábor fejedelem zászlajáról ismert mondás jegyében kezdődött és egy Teleki Pál-idézet: „nehéz ma igaz úton járni, de lehet” szelleme kísérte végig az ünnepséget, amelynek résztvevői nemcsak a kitüntetetteket, de magát a jubiláló alapítványt is köszöntötték.
A Kádár-korszak első civil, a határon túli magyarokat is összefogó szervezeteként született 40 éve a Bethlen Gábor Alapítvány Illyés Gyula, Kodály Zoltánné, Németh Lászlóné, valamint Csoóri Sándor kezdeményezésére. Mikor alapító kérvényüket a pártszervek elutasították, Pozsgay Imre kultuszminiszter tanácsára féllegálisan működtették öt évig, míg 1985-ben Köpeczi Béla aláírásával megjelent az engedélyező miniszteri rendeletet, amelyet a sajtó is közölt, de felhívásukat elhallgatta.
A kuratórium (Fotó: Cservenka Judit)
Az alapítók által választott héttagú kuratórium: Márton János elnök, Nagy Gáspár titkár, Bakos István, Kiss Gy. Csaba, Krasznai Zoltán tagok és a vidéki titkár Lezsák Sándor 1986. június 21-én tartotta első díjátadó ünnepségét a Vakok Intézetében. Az első Bethlen Gábor-díjat a magyarságért küzdő, félreállított 85 éves tudós: Domokos Pál Péter, a csángók apostola kapta, akinek munkásságát Andrásfalvy Bertalan néprajztudós méltatta.
Most, a 90. évében járó Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, volt művelődési és közoktatási miniszter vette át a Bethlen Gábor-díjat, méltatója pedig az egykori alapító Bakos István művelődéstörténész volt, akinek 40 esztendőn át végzett kurátori munkáját rendkívüli Bethlen Gábor-díjjal ismerte el Lezsák Sándor, a kuratórium elnöke június 4-én, a nemzeti összetartozás napján. Így kapcsolódnak össze az egy irányba vezető utak.
Lezsák Sándor (Fotó: Cservenka Judit)
Andrásfalvy Bertalant tudományos pályája, küldetése a magyar nemzet sorsához köti – hangzott a laudációban. Már a rendszerváltás előtti írásaiban, például A magyarság életfája címűben felhívta a figyelmet a Kárpát-medence magyar népcsoportjainak történeti-demográfiai helyzetére, kritikusan értékelve a magyarság csökkenő életerejét, számát, arányát. Bajaink orvoslására, a közerkölcsöt megújító műveltség és értékrend elsajátítására; az értelmes áldozatvállalásra, több gyermek nevelésére biztatta, bátorította a szülőket, az ifjúságot.
A néprajztudomány szinte minden ágával foglalkozott; néhány területen maradandót alkotva, mert minden művében a táj, az ember és a közösség együttélését, harmóniáját, a gazdálkodási hagyományok célszerűségét, korabeli értékrendjét, s a mai világban is hasznosítható tanulságait mutatta be, érvelő alapossággal. Nem véletlen, hogy a bős- nagymarosi vízlépcső építése elleni tiltakozási akcióban, az ökogazdálkodás népszerűsítésekor, vagy a pusztító tiszai árvíz kapcsán szélesebb szakmai körökben újból előtérbe kerültek Andrásfalvy múltbeli tapasztalatokra építő javaslatai. Hogy nem lehetett a MTA tagja, az a hazai tudományos minősítést is jellemzi, és azt a társadalmi megosztottságot, amelynek veszélyére a Magyar Művészeti Akadémia megbecsült tagjaként vagy a Százak Tanácsának elnökeként megannyiszor felhívta a figyelmet. Orvoslásáért az egymás iránt felelősséget, szolidaritást teremtő kultúráért, oktatásért ő maga, az 1990-ben választott kormány művelődési és közoktatási minisztereként méltatlan támadások kereszttüzében mindent megtett, amit csak lehetett. „Hogy megtettem-e a tőlem telhető legtöbbet, arról az utókornál is igazságosabb bíró előtt felelek, nem is sok idő múltán..”
A Bethlen Gábor Alapítvány első díjátadóján a kitüntetett Domokos Pál Péter köszönetként azt kérte, hogy a kuratórium – az emberi helytállás elismeréseként – hozzon létre egy Márton Áron nevét őrző kitüntetést is. Kívánsága teljesült.
Szövényi Zsolt, mellette Arató György műsorvezető (Fotó: Cservenka Judit)
Most a Márton Áron-emlékérmet Szövényi Zsolt pedagógiai szakíró, köztisztviselő kapta, aki – mint méltatójától, Bíró Zoltán irodalomtörténésztől hallottuk – alázattal, hűségesen szolgálta a tanító- és tanárképzést. Azzal a felelősségtudattal végezte munkáját mindig, bárhogy változtak is a miniszterek, hogy a felsőoktatásban folyó tanárképzés minőségén – nemcsak szakmai, hanem szellemi-erkölcsi minőségén múlik: milyen tanítók, tanárok dolgoznak majd az alsó- és középfokú iskolákban, milyen képességű és elhivatottságú fiatalok kerülnek a felsőoktatásba, és végül: milyen értékű értelmisége lesz összességében a nemzetnek.
Beke István és Szőts Zoltán, közöttük Magyary Rozália kurátor (Fotó: Cservenka Judit)
A Teleki Pál-érdemérem kitüntetettjei: Beke István és Szőcs Zoltán, a Romániában terrorizmus vádjával elítélt, és nemrég feltételesen szabadult két székelyföldi fiatalember. Méltatásukat Magyary Rozália azzal a gondolattal zárta, hogy keresztjük terhét nem tudjuk levenni róluk, csak segítünk nekik hordozni azzal, ha nyilvánosságra hozzuk igazságukat. A díjat mindkettőjük nevében megköszönő Beke István a díj névadója, Teleki Pál híres térképéről szólt, és arról, hogy mindenkiben más érzelmeket vált ki. Köszönte a szolidaritást, és úgy fejezte be, hogy ha szülővárosa, Kézdivásárhely szükségét érzi és hívja, akkor ott fog állni a barikádokon.
Előtérben Grezsa István, mögötte Lezsák Sándor és Gy. Szabó András (Fotó: Cservenka Judit)
Grezsa István orvos, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos munkásságát Gy. Szabó András előadóművész, irodalomtörténész méltatta. A szülői ház által meghatározott örökségre mutatott rá, amit kiváló irodalomtörténész édesapjától, Grezsa Ferenctől, a Németh László Társaság elnökétől kapott Grezsa István. Évekig orvosként, az MDF alapító tagjaként, hódmezővásárhelyi képviselőként, 2015-től miniszteri biztosként áll helyt a rábízott feladatért akkor is, ha mint legutóbb, két és félévre kitiltják Ukrajna területéről. Így sem hagyja magukra Kárpátalja sokat szenvedett magyarságát, s vallja, hogy csak nagy alázattal és sok munkával lehet meghaladni Trianon árnyékát.
Gyurácz Ferenc
Gyurácz Ferenc író, a Vasi Szemle főszerkesztője, a Magyar Nyugat Könyvkiadó vezetője, aki természetesnek tartja, hogy a szellem embereinek kötelességük közösségüket szolgálni, ezért maradt hű szűkebb pátriájához, Nyugat-Magyarországhoz. Méltatója: Petrik Béla nem győzte sorolni könyveit, tanulmányait, amelyek akár a népi mozgalomról, akár a nemzet organikus fejlődéséről, környezetvédelemről vagy éppen a populizmusról szólnak, mind egy irányba mutatnak: közössége szolgálatához.
Ismerős Arcok (Fotó: Cservenka Judit)
Ha Gyurácz Ferenc nevét sokan csak most, a Teleki-érdemérem átvételekor tanulták meg, az Ismerős Arcok együttes bemutatását akár el is hagyhatta volna Nagymihály Zoltán történész, hiszen nemcsak a Kárpát-medencében, de a tengeren túl is ismerik, és együtt éneklik velük, hogy „egy vérből valók vagyunk”. Legismertebb dalukat ezért az összetartozás himnuszának nevezte a méltatás. Mégis, érdemes volt elmondani, hogy nincsenek véletlenek: az együttes 1999. október 23-án alakult meg, és azt sem árt tudatosítani, hogy nemzetről, hazáról, családról énekelni nem mindig kecsegtet elismeréssel. De lehet-e nagyobb elismerés, mintha egy dalt a közösség, amelynek szánták, himnuszként kezd énekelni? Bár ismerős az arcuk, álljon itt nevük is: Nyerges Attila, Tánczos István, Kovacsik Tamás, Galambos Nándor, Prádr Vilmos, Leczó Szilveszter, Tóth Mihály.
Kassai Lajos (Fotó: Cservenka Judit)
Kassai Lajos íjkészítő mestert, a modern kori lovasíjászat megteremtőjét sem kellene bemutatni, méltatni sem, mégis jólesik hallgatni Lezsák Sándor történeteit, mert így megtudhattuk, hogy Kassai Lajos milyen egyszerűen, mindössze három szóban fogalmazta meg a lovasíjászat lényegét: ritmus, egyensúly és cél. És azt sem árt ismételni, amit vall, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.
A kitüntetést Kassai Lajos egy néhány mondatos idézettel köszönte meg. Nem mondta, hogy idézet, azt sem, hogy ki írta, mert feltételezte, hogy a jelenlévők mind felismerték, hogy Dobó István esküjének részletét hallják az Egri csillagokból. A megrendülést egy pillanat alatt derű váltotta: a lovasíjász két kicsi gyereke közül a pici felsírt anyukája karján.
Az ünnepségből már csak annyi volt hátra, hogy a kolozsvári Ónodi Henrietta átvegye a Székelyföld Jövőjéért ösztöndíjat, amivel folytathatja tanulmányait az ökológia mesterképzésen. Lezsák Sándor pedig zárszót mondott, emlékeztetve az igaz útra, amelyen nehéz járni, ám a kitüntetettek élete bizonyítja, hogy mégis lehet.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
