A Spartathlon távfutó verseny tájainkon, de még Szlovákiában sem túlzottan népszerű sport. Az ipolyszalkai Gálik Ervin mégis világsikert ért el ebben a versenyben, amelyre másodszor nevezett be (először 2019-ben). Mivel tájainkon keveset tudnak az ultrafutásról, a Wikipédián tájékozódtam a történetéről.
„A Spartathlon egy 246 kilométeres ultramaratoni futóverseny Görögországban, Athén és Spárta között. Az 1983 óta évente rendezett verseny szeptember utolsó péntekén rajtol, és a futók az Akropolisz lábától Leonidász király Spárta főterén álló szobráig futnak.
A Spartathlon egy Pheidippidész nevű athéni futár Hérodotosz által dokumentált futását reprodukálja, és történészek szerint ez a futás képezi a modern maratoni mitológia alapját. A verseny az egyik legkeményebb ultramaratoni futásnak számít a világon, és negyedszázados története során számos magyar sikert hozott.”
S amiben különbözik az egyéb sportversenyektől: „A verseny tisztaságát védve a szervezők nem osztanak pénzdíjakat, és az összes célba érkező azonos díjazásban részesül, azaz nyer egy olajágkoszorút, melyet spártai elöljárók helyeznek a fejére, és egy érmet. Továbbá minden célba érkezőt spártai lányok kínálnak az Evrotasz folyó vizével.
A szervezők a versenyt nemcsak sporteseménynek, hanem kulturális rendezvénynek is tekintik, és ezt jól tükrözi, hogy 2006 óta a verseny kizárólagos szponzora a Stravos Niarchos Alapítvány, mely szinte csak kultúrát, művészetet, oktatást és orvosi kutatást támogat”.
Gálik esztergomi edzőjével (Fotó: Facebook)
Gálik Ervinnel beszélgetve megtudtam, hogy az esztergomi futóklub tagjaként, de Szlovákiát képviselve került ki második alkalommal az Athén–Spárta 246 km-es távra, amelyen a verseny zajlott. Mint elmondta, „futása” kicsi korában kezdődött, s azóta is rendszeresen fut a szalkai dombokon.
Tíz éve már hobbiként űzi ezt a sportot. Egy időre abbahagyta, de súlyfölösleggel járt számára a pihenő. Négy éve tagja lett a klubnak, ahol komoly edzőkkel az első „nekifutás” a 220 km-es táv volt, az Ultra-Balaton távfutás, melyben ő is részt vett. Felkészítője, edzője ma is Maráz Zsuzsanna az esztergomi klubból.
A felkészülésről elmondta, hogy hetente 120–140 km-t futnak, ami heti 4–5 órát jelent, vagyis napi 1,5–2 órát fut munkaidő után. Az idei útra tavaly novembertől kezdett intenzíven edzeni.
A versenyről szólva elmondta: az Athén–Spárta–Athén 246 km-es távra 36 óra jut, természetesen szünet nélkül, s ő ezt a távot 34 óra alatt tette meg. A 270 versenyzőből száz futó kiesett útközben, 170 ért a célba. Persze kis pihenőre van lehetőség, de az időbe bele kell férnie a versenyzőnek. A futás tempója is változik egyénenként, megküzdve az emelkedő akadályokkal. Az utolsó 30–40 km a legnehezebb szakasz. Vannak ellenőrzőpontok is, s aki egészségi okból nem bírja, természetesen kiesik. Amikor a test jelzi a kimerülést (légzés, szív, lábak…) akkor fordul elő, hogy a versenyző feladja. 36 órába telik, míg az utolsó teljesítő is beér Spártába és megérinti Leonidasz király lábát.
Persze utána pár napra van szükség, míg „helyreáll” a szervezet. Gálik Ervin azt is elárulta, hogy amikor kihagyta egy időben a futást, 90 kilót nyomott, most 73 kilós a táv megtétele után.
A célban (Fotó: Facebook)
Mikor azt kérdeztem tőle, vajon miért teszi magát így próbára, azt válaszolta: az embernek célokat kell kitűznie maga elé. Őt egy bizonyítási vágy is ösztönözte (önmaga számára is), hogy mire képes.
Kérdésemre, hogy mennyire büszke e teljesítményre, szerényen ezt mondta: „Hát, nem tudom. Szerénynek mondanak. Az eredményeimre természetesen büszke vagyok. Kabalám nincs. A második Spartathlonomat 51 évesen sikerrel végeztem.”
Az önköltséges kiutazást nagyban segítette a falu önkormányzata, és a munkahelye, a kőhídgyarmati székhelyű Pohori építkezési vállalat.
Gálik Ervin 2019-ben jutott be először a mezőnybe, ez év szeptember végén pedig az eddigi legjobb és egyedüli felvidéki magyar távfutóként ért célba (szlovák futó nincs feltüntetve az eredményekben, de 2010–2013 között voltak szintén itteni magyar futók: Bögi Sándor, és Fazekas János).
Gratulálunk Gálik Ervinnek, és további sikereket kívánunk a kedvelt sportágban.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
