A város vezetősége Rozsnyó első írásos említésének évfordulója alkalmából ünnepségsorozatot szervezett 2022. február 3-án és 4-én. A kísérőrendezvényekkel egybekötött alkalom a városi hivatalban ünnepélyes keretek között a városi díjjak átadásával kezdődött, ahol többek között dr. Pósch József, Rozsnyó város 100 évvel ezelőtt megválasztott polgármestere a város díszpolgára – in memoriam címet érdemelte ki, melyet dédunokája, Kertész Pósch Zsolt vett át.
Dr. Pósch József 1875. augusztus 2-án született Rozsnyón. 1902-ben nyitott közjegyzői irodát a városban. 1903-ig volt a „Sajó-Vidék” című rozsnyói újság főszerkesztője. 1903-ban Rozsnyó tiszti főügyészévé választották, 1908 augusztusában pedig a város anyakönyvvezetőjévé nevezték ki.
1908-tól 1923-ig volt a város polgármestere, mely tisztséget az akkori törvények értelmében 15 éven át töltötte be. 90 évvel ezelőtt kiadásra került Pósch József „A Rozsnyói Társalgási Egylet százéves története 1831–1931” című könyv. Ebben nemcsak a társalgási egylet történetét foglalta össze, hanem a város múltját is. 1917-től a Gömör-Kishonti Evangélikus Egyházmegye felügyelői posztját látta el és több évtizeden át volt a Rozsnyói Evangélikus Egyházközség pénztárosa. 1917-ben magas állami kitüntetésben részesült az I. világháborúban tanúsított példás helytállásáért. Rozsnyón hunyt el 1943. január 6-án. A tágabb család és Rozsnyó város önkormányzatának tagjai a köztemetőben, ahol örök nyugalmat talált, elhelyezték a kegyelet virágait dr. Pósch József sírján.
Megemlékezés dr. Pósch József sírjánál (Fotó: Máté Gyöngyi)
Eszter – ismerős név – elfeledett művész címmel Pósch Eszter képkiállításának megnyitójára került sor. A festőművésznő lánya, Kertész Gérecz Eszter beszédében elmondta, hogy egy álom valósult meg ennek a kiállításnak a megvalósításával. A Rozsnyó Partnervárosaiért Polgári Társulás és Rozsnyó városvezetésének részéről partnereket találtak a rendezvény sikeres megszervezéséhez.
Görgey Gabriella, a kiállítás kurátora méltatásában a művésznő élettörténetét mutatta be, elmondta, hogy Eszter szerette az életet, a városát és a művészetet, s ez az alkotásaiban is megnyilvánul. Ezzel a kiállítással szeretnék őt visszahozni a városba, melytől elszakították. Tisztelgünk előtte, amiért nyitott szívvel tekintett a körülötte élő és a benne rejlő világra, és hű maradt elveihez.
A Rozsnyó az idők sodrában elnevezésű konferenciára február negyedikén került sor. A konferencia célja, hogy a nagyközönségnek is lehetősége legyen meghallgatni a szakértői előadásokat. Ez egy nyílt rendezvény mindazok számára, akik érdeklődnek Rozsnyó történelmének különböző témái iránt.
Mgr. Kovács Ágnes (Fotó: Máté Gyöngyi)
Rozsnyó polgármestere, Michal Domik megnyitója után Rozsnyó város jelentősége az ipari-gazdasági fejlődés tükrében alapításától 1920-ig címmel tartott előadást Kovács Ágnes. 1865-ben Gömör megyében összesen huszonnégy vasfinomító gyár működött, ebből kettő Rozsnyón. A felvidéki ezüstbányákat az ezüst rohamos romlása miatt csak állami szubvencióval lehetett fenntartani. Kevés vármegyéje volt Magyarországnak, amely a középkorban olyan fejlett iparral bírt volna, mint Gömör vármegye és ebben vitathatatlan érdemei van Rozsnyónak. Gömör vármegye földrajzi alakzata Magyarország képét tárja elénk kicsiben, e képen jellemzik Gömörországot a Magyarország vármegyéi és városai című kiadványban.
Nemcsak a természet gazdag adományai, hanem a földrajzi helyzet is hathatósan előmozdította a rozsnyói ipar és kereskedelem fejlődését. Rozsnyó fontos és jelentős város volt Felső-Magyarország kereskedővárosai között. Híres volt a mézeskalácsa, vászonfehérítése, mézsöre, méze és viaszgyertyája.
Dr. Mészáros Kálmán (Fotó: Máté Gyöngyi)
A II. Rákóczi Ferenc Rozsnyón című előadásban a kiegyezésről és Rozsnyóhoz kapcsolódó történelmi eseményekről, a rozsnyói szenátusi ülésről kaptunk információkat dr. Mészáros Kálmán történésztől, a Hadtörténeti Intézet munkatársától.
A rozsnyói gimnáziumi oktatás történetét a kezdetektől 1918-ig Pulen Valéria előadása ismertette. Rozsnyó város történelmében az oktatásnak és a művelődésnek jelentős szerepe volt. A 19. században a Sajó-parti Athénnak tartották, mert a városban sok különféle iskola tevékenykedett. A legjelentősebbek a gimnáziumok voltak.
Mgr. Pulen Valéria, PhD (Fotó: Máté Gyöngyi)
A rozsnyói kőedénygyár történetét Sylvia Holečková tárta elénk. A kőedény megjelenése a korai kapitalizmus időszakára esik, készítői csaknem mindenütt a kőedény-manufaktúrák voltak. Rozsnyón gazdag kézművesipar működött számos céhhel. 1810-ben megalakult a kőedény-manufaktúra. Alapítója és első tulajdonosa a budai születésű Hoffmann János volt. A családi vállalkozást virágzó gyárrá fejlesztette. Közel százéves fennállása alatt a manufaktúra viszonylag gazdag termékskálát állított elő, közel hetvenféle tárgyat készített, az étkészletek legkülönfélébb fajtáit, tálakat, alátéteket, gyümölcskosarakat, virágtartókat, csészéket, tányérokat, dísztányérokat és egyéb termékeket. A termékek eredetiségét az azok alján megtalálható védjegy biztosította. A Kassai Kereskedelmi Kamara adatai szerint a rozsnyói kőedény-manufaktúra 1905-ben fejezte be működését.
Az ismeretlen Franciska címmel tartott előadást Ambrus Ferenc. Gróf Andrássy Dénes és felesége, Franciska Gömör és benne Rozsnyó fő mecénásai voltak. Bemutatásra kerültek azok az épületek, melyek a család életéhez kapcsolódtak. A bécsi életükről, születése és halálának körülményeiről, házasságkötésükről szóló, valamint az előadó kutatásai során felfedezett levéltári adatokkal ismertette meg a konferencia résztvevőit. Megtudhattuk, hogy Hablawetz Franciska egy anyakönyvi bejegyzés szerint 1831. október 4-én éjjel egy órakor született. Dénes és Franciska rejtőzködő életmódot éltek, nem szerettek a nyilvánosság előtt szerepelni. Életük nagy részét Olaszország, Németország és Ausztria fürdőhelyein töltötték.
Kardos László (Fotó: Máté Gyöngyi)
A rozsnyói izraelita közösség emlékezete címmel Kardos László prezentációjában bemutatta az antiszemitizmussal szembeni tehetetlenséget. A rozsnyói zsidók a 19. század második felében kezdtek letelepedni a városban. 1850-es évek végén megalapították hitközségüket, majd 1893-ban felépítették a klasszicista zsinagógát. A 19. század végére Rozsnyónak megközelítőleg 350 zsidó hitvallású lakosa volt. 1930-as népszámláláskor a rozsnyói lakosság 60,7 százaléka vallotta magát zsidó nemzetiségűnek. 1945 után mindőssze néhány zsidó tért vissza, akik többsége 1949-ben Izraelbe és más országokba költözött. A zsinagógát 1958-ban lebontották, s a későbbiekben a zsidó temető is felszámolásra került.
A rendezvényen bemutatták a Rozsnyói Bányászati Múzeum kiadványait és múzeumpedagógiai tevékenységét, valamint kiállításra kerültek a Rozsnyó múltját bemutató kiadványok is.
(Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
