Lucia Ďuriš Nicholsonová EP-képviselő valami váratlan sugallat hatására megpróbált szociális érzékenységet mutatni, ami nagyon nem sikerült neki. Helyette sikerült viszont bizonyítania, hogy politikusaink, pláne Brüsszel távlatából, jócskán elszakadtak a szlovákiai átlagember mindennapi életének realitásától.
Luciánk Facebook-bejegyzésében azon aggodalmaskodott, hogy ősszel nagyon sok ember kerül a szegénységi küszöb alá, amiben sajnos egyet is értünk. Aztán bírálja a Heger-kormányt, amiért magával van elfoglalva, ahelyett, hogy a nép sorsával törődne, s ebben is igaza van. Majd azon háborog, hogy a populista kormány nem figyelmezteti az embereket arra, milyen súlyos energetikai szegénység vár rájuk ősszel, mivel az előrehozott választásokra készül és nem akar további szavazatokat veszíteni. Ezzel szemben, mint írja, az uniós tagországok felelős kormányai bezzeg felkészítik az embereket az energiaválságra és a magas inflációra, a kegyetlen télre, amikor nagyon drága lesz az energia. Mint írja, a külföldi felelős politikusok közlik az emberekkel, hogy vége az energiapazarlásnak, takarékoskodni kell a hővel, a meleg vízzel és az ivóvízzel.
„Felejtsük el a medencék, szaunák fűtését, a túlfűtött helyiségeket, és elégedjünk meg napi egy meleg zuhannyal“ – oktatja maga is a szlovákiai polgárt.
Mint írja, Szlovákiában is szükség lenne egy felelősségteljesen gondolkodó miniszterre, netán kormányfőre, aki megmagyarázná a népnek, hogy a kommunizmus elkényelmesített bennünket és energiapazarlásra szoktatott, ennek azonban most vége. „December közepén rövidnadrágban és lenge pólóban közlekedünk a lakásainkban és rendszeresen tárt ablakokkal szellőztetünk“ – háborgott.
Elmesélte, hogy Brüsszelben a fűtési szezon végén 120 eurós havi átalánydíj mellett több mint 2,5 ezer eurót kellett ráfizetnie. Amikor hívta a tulajdonost, akitől a házat bérelték, az iránt érdeklődve, hogy lehet ilyen magas a számla, az visszakérdezett, hány fokra van beállítva a termosztát. Luciánk válaszára, miszerint 23 fokra, ahogy Szlovákiában, a tulajdonos kioktatta, hogy ők Belgiumban takarékoskodnak és 17 fokra állítják a termosztátot, ha pedig fáznak, kabátot vesznek fel. „Szegény” képviselőnk elpanaszolta, hogy a következő két télen csaknem megfagyott a 17 fokban és a gyerekeinek is elmagyarázta, hogy a meleg nem magától értetődő valami, hanem drága szolgáltatás. Szlovákiában ezt a borsos tanulópénzt a következő fűtési idényben fizetjük meg, írja, ezért itt lenne az ideje, hogy az embereket erre felkészítsék a felelős politikusok, de vajon hol is találunk ilyeneket, teszi fel végül a költői kérdést.
Nos, ezt a bejegyzést azért idéztem részletesen, hogy szemléltessem, milyen az, amikor szociális érzékenységet próbál mímelni valaki, akinek fogalma sincs arról, hogyan élnek, milyen gondokkal küzdenek az átlagemberek. Mert
sajnos valóban még több ember kerül kilátástalan helyzetbe, sodródik az eddiginél is kétségbeejtőbb szegénységbe, de nem azok, akik eddig a medencéjüket és a szaunájukat fűtötték, sőt, még csak nem is azok, akik lenge öltözetben járkáltak télen a túlfűtött, szélesre tárt ablakokkal szellőztetett lakásban.
Hanem azok, akik bizony már eddig is kénytelenek voltak spórolni, amire nem a brüsszeli házinéni, hanem a honi realitás, az anyagi helyzetük, a szükség tanította meg őket a bennünket „elkényelmesítő kommunizmus” bukása óta eltelt évtizedek alatt, amikor sokan munkanélkülivé váltak, vagy egyéb módon tapasztalták meg a kapitalizmus árnyoldalait.
Ők kerülnek kilátástalan helyzetbe, medencés, szaunás társaik viszont azért ellesznek valahogy, értük nem kell aggódnia Luciánknak. A kormánynak pedig nem fejtágítást kellene tartania teszem fel arról, hogy ne mossuk, hanem szellőztessük a ruhánkat a képviselő asszony által követendőnek tartott nyugati példára, hanem kissé közelebbi minták alapján a válság hatásait enyhítő intézkedéseket kéne hoznia.
Arról nem beszélve, hogy azért amellett sem mehetünk el szótlanul, hogy a takarékossági tanácsokat osztogató és ezért általa felmagasztalt uniós képviselők és egyéb, Nicholsonová szerint példamutató felvilágosító propagandát folytató „tekintélyek”
átgondolatlan lépéseikkel, visszafelé ható szankcióikkal jócskán tettek azért, hogy még nagyobb bajban legyünk, így sok mindent lehet rájuk mondani, de hogy követendő példák lennének, azt semmiképp.
Azt pedig ne is vizsgáljuk, hogy mennyire hiteles az a példamese, miszerint a belgák a világot és a válságot már három évvel megelőzve olyan felvilágosultak és környezettudatosak lettek volna, hogy mindannyian nagykabátban kucorogtak a szigorúan 17 fokra állított termosztát mellett, miközben mi felelőtlenül szellőztettük ki a meleget…
(NZS/Felvidék.ma)
