Egy megrázóan gyönyörű történettel kezdeném, mely Názáretben játszódott le:
Amikor (Jézus) Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, épp azon a helyen, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” (Lukács 4:16-21)
Jézus Urunk tehát maga mondta, hogy Ő teljesítette be Ézsaiás próféta szavait, mert Ő az, aki lelki-szellemi szabadulást hozott a világnak. Ézsaiás tehát – és az Ószövetség összes többi prófétája is – mind Jézusról írtak, mert Ő a világ Megváltója, a Messiás, a Krisztus.
Az Ószövetség – amellett, hogy pontosan megírja az emberiség kezdeteit, a teremtésünket – választ ad életünk leglényegesebb kérdéseire, hogy miért vagyunk, miért ilyen a világunk amilyen, s mit hoz a jövőnk. S mindemellett egyetlen lényeges dologra készíti az olvasót: az emberiség Megváltójának megjelenésére, s az Ő felismerésére.
Az Ószövetség legelső lapjain emlékeztetve vagyunk arra, miért züllött le idáig a világunk: Istennel való szembefordulásunk miatt, amikor Ádám és Éva inkább a Sátán hazugságainak hitt, mint a Teremtőjének. Azonban ha tovább olvassuk az Ószövetséget, mindjárt a bűnbeesés – tehát Isten törvényének megszegése – után olvashatjuk az isteni kegyelem szavait: Istenünk meghatóan jóságos, hajlandó megbocsátani nekünk, és tervet dolgozott ki azért, hogy minket a bűnből megváltson, s a békét Isten és ember között helyreállítsa. S innentől kezdve az egész Ószövetségen át vonuló legfontosabb és minden helyzetben felbukkanó központi téma: a Megváltó eljövetele. Az Ószövetség készíti fel az olvasót a Megváltó megjelenésének elközelgő tényére, s pontos adatokat közöl arra nézve, mikor, hol, milyen körülmények között születik majd meg a Megváltó, hogy amikor ennek ideje eljön, az emberiség felismerhesse, hogy Ő az. Ez az Ószövetség központi témája: Megváltónkra irányítani a figyelmet!
Már az Ószövetségből ismert „Találkozás Sátra” is Jézus előképe, mert Őt jelképezte. Ugyanis Ő jön majd el az emberek közé emberként, de addig is a Találkozás Sátra jelképezte Őt az izraeliták között – Isten jelenlétét az emberek között. A vándorlás évei alatt e sátor udvarán végezték el az állatáldozati szertartásokat – újra és újra emlékeztetve az emberiséget arra az isteni elvre, hogy a bűnért bűnhődés jár. A tökéletes, minden bűnt elfedező, egyszeri és mindenkorra szóló áldozat az emberiség bűneiért pedig nem a bárány vagy a kos, avagy a galamb feláldozása volt – ez mind csak előképe volt az Ószövetségben a majdani tökéletes áldozatnak, aki Jézus Urunk volt, aki hajlandó volt saját magát feláldozni az emberiségért, amikor isteni mivoltát hátrahagyva hajlandó volt emberként megszületni, emberként tökéletes, bűntelen életet élni, majd bűntelen életét feláldozni, s ezzel lefizetni az Ádám és Éva által elkövetett bűnért járó büntetést.
A Találkozás Sátrában a Szentélyt egy vastag függöny választotta el a Legszentebb Szentélytől. Ez a függöny vagy kárpit azt jelképezte, ahogy a bűn elválasztja az embert Istentől. A kárpiton túli terület ugyanis Isten jelenlétét jelképezte, ahová csak a főpap léphetett be, ő is csak évente egy alkalommal (2Móz 30:10), hogy engesztelő áldozatot mutasson be a nép bűneiért.
S érdekes, de semmiképp sem véletlen esemény, hogy Jézus Urunk kereszthalálakor a jeruzsálemi templom kárpitja a tetejétől az aljáig kettéhasadt!
Ezzel jelképezve azt, hogy Urunk halálával és áldozatával eltűnt az útból az ember és Isten közé ékelődött bűn, s az embernek immár szabad szólása van Istenhez, immár nem kell többé közbenjáró. Az, hogy a kárpit a tetejétől az aljáig kettéhasadt, történelmi tény, de jelképes értelemben Jézus Krisztusra mutat. Őt jelképezte a Szentek Szentjébe vezető kárpit, és a hűségesek az Ő halálának köszönhetően járulhatnak immár szabadon Isten elé, közvetítő nélkül – ezt jelképezte a kettéhasadt függöny.
Ézsaiás próféta, aki Jézus Urunk emberkénti megszületése előtt hétszáz évvel élt, így írt az eljövendő Megváltónkról:
„Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, s nem beszélt álnokul.” (Ézsaiás 53: 3-9)
Ézsaiás itt egyértelműen Jézus Urunkról ír, hiszen Ő volt az, aki a mi fájdalmainkat viselte, aki a mi vétkeink miatt kapott sebeket, s mi az Ő sebei árán gyógyulhatunk meg, mert Ő a Megváltónk!
Az Ószövetségben bemutatott áldozati rendszer minden mozzanata Jézus Krisztus előképe, s az Ő eljövetelére hangolta a szertartás résztvevőit. A bűnért bűnhődni kell az isteni igazságosság elve szerint, s erre az izraeliták újra és újra emlékeztetve voltak, amikor állatokat kellett áldozniuk. De az állatok vére nem törölte el az emberi vétket – az emberiség vétkét csak egy tökéletes ember áldozata tudta elfedni: aki Jézus Urunk volt.
Az Ő áldozata teljes és tökéletes, ezért ma már nem kell állatokat áldozni, mert aki Jézusban és értünk hozott áldozatában hisz, annak vétkei egyszer és mindenkorra megbocsáttatnak. Ő a tökéletes áldozat, akit népe vétkeiért Isten engesztelésül elfogad, s Ő az, akit az ószövetségi szertartások minden alkalommal előrevetítettek, amikor áldozati bárányról volt szó.
Nem véletlen, hogy Keresztelő János amikor meglátta Jézust feléje közeledni, ezt mondta: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” (János 1:29)
A pászka az izraeliták egyik legfőbb ünnepe volt, amikor arra emlékeztek, hogy Isten megszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból. A pászkabárány leölése és vérének ajtófélfákra felkenése bizony Krisztus kereszten bemutatott engesztelő áldozatának előrevetített képe!
Az Ószövetségen átvonuló legfontosabb téma tehát Megváltónk eljövetele, s az emberek felkészítése ennek felismerésére.
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube csatornámon, melyek a Biblia alapján választ adnak emberi létünk legfontosabb kérdéseire, és útbaigazítanak az ügyben, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint. YouTube csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
