Kassán – amióta a Csáky-Dessewffy-palota udvarán áll Lantos Györgyi alkotása – évente megemlékezünk a vértanú politikus születésének évfordulójáról. S ezt teszik egyre többen. Idén március 12-én, vasárnap délelőtt gyűltünk össze a palota udvarán, hogy lerójuk kegyeletünket egykori parlamenti képviselőnk előtt.
Palenčárné Csáji Ildikó, a Kassai Polgári Klub elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Csaláné Erdélyi Kornélia, a klub alapítója és első elnöke kitartó munkájának köszönhetően a Major család beleegyezésével 2011. március 14-én a délutáni órákban ünnepélyes keretek között, nem incidens nélkül, leplezték le a mártírhalált halt gr. Esterházy János mellszobrát. A talapzaton a rehabilitálásáig csak a rabszáma fog szerepelni.
Mivel Hetey Ágota főkonzul nem tudott részt venni az ünnepségen, így üzenetét Kanyár Gyöngyi konzul tolmácsolásában hallgattuk meg. Arra hívta föl a figyelmet, hogy Esterházy ma is igazodási pont, és nem csak a felvidéki magyarság számára. „Döntéseiben a közösség érdekeit mindig egyéni érdekei fölé helyezte, magyarsága és kereszténysége követendő példa mindenki számára. Ő nemcsak születése jogán, hanem lélekben is nemes volt. Sajnos személyét nagyon sokan még mindig a szocializmus éveiből örökölt sztereotípiák alapján, előítéletekkel szemlélik.”
Belá Tamás, Palenčárné Csáji Ildikó, Kanyár Gyöngyi és Béres Viktor (Fotó: Balassa Zoltán)
Abban reménykedik, hogy a boldoggá avatási folyamat arra fog szolgálni, hogy a féligazságokat a valós történelmi tények váltják fel. „Előbb vagy utóbb elismeri majd mindenki, hogy politikusként a tisztesség vezette akkor is, amikor nem magyarokról volt szó. Azt vallotta, hogy békében kell élnünk egymással, ugyanakkor mindig büszkének kell lennünk kereszténységünkre és nemzetünkre. Ő már akkor látta, hogy az egymásra utaltság a sorsunk, csak együtt boldogulhatunk a Kárpát-medencében.”
Az elkötelezett, felelősségteljes, a magyarság ügyében és hitében megingathatatlan politikus értékeire „ma kiváltképpen szükségünk van, amikor a szomszédságunkban dúló háború lélekben és hitben is elbizonytalanít bennünket.
Sorsközösséget vállalva küzdeni a magyarságért ma sem könnyű feladat. Köszönet illet mindenkit, önöket, akik felvállalják ezt a küldetést. Szolgáljanak iránytűként továbbra is Esterházy János szavai: «Cselekedjünk mindnyájan teljes egységben és szeretetben!»”
Palenčárné ezután a gróftól idézett. E sorait 1940-ben vetette papírra. Legfontosabb, időszerű részét közzétesszük. „Magyar énemnek legmaradandóbb élménye és magyar szívemnek legbensőbb ünnepe mindenkor a március 15-e volt és lesz. Az idén nem lehet zavartalan ez az ünnepi érzésem. Ha Isten kegyelme meg is óvott bennünket a háború borzalmaitól, mint érző embereket nem hagyhat közömbösen az a féléve dúló küzdelem, mely máris annyi áldozatot követelt és amelynek jövőbeli méretei ma még beláthatatlanok. Nem lehet zavartalan ünnepi érzésem azért sem, mert a szlovákiai magyar családnak sorsa nem alakult még úgy ki, ahogyan azt mindnyájan szeretnők.
(…)
Labuda Krisztina (Fotó: Balassa Zoltán)
Mi, magyarok, akik istenfélelemben nevelkedtünk és hívő lélekkel bízunk az Egek Urának segítségében, nem feledjük el, hogy a világbékét lezáró békeszerződések vaskos füzeteiben sok ezer szó között egyszer sem fordul elő az Úristen megnevezése. Ezért nem is volt áldás azoknak egy betűjén sem!
Mi hinni akarunk és tudunk az ember magasabbrendűségében, amely magasabbrendűség csak az isteni igazságok felé irányíthat minden emberi törekvést. És mert ez a hitünk megdönthetetlen, azért mostani megpróbáltatásunk idejében is bízó lélekkel tekintünk jövőnk – a jobb magyar jövő elé!”
Belá Tamás káplán imája után Béres Viktor elszavalta Wass Albert Hontalanság hitvallása c. versét, melynek második strófája nagyon illik a vértanú grófra: „Hontalan vagyok,/ Mert hirdetem, hogy testvér minden ember,/ A hogy egymásra kell, leljen végre egyszer/ Mindenki, aki jót akar.”
A koszorúzás után elénekeltük a Szózatot, melyet Labuda Krisztina fuvolajátéka kísért.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
