Minden valamirevaló közösségnek vannak elképzelései a jövőt illetően. A felvidéki magyarság saját egyetemről álmodott és 2003-ban, tehát húsz esztendővel ezelőtt fáradozásainkat siker koronázta.
Csehszlovákia megalakulása után, a mai Szlovákia területén működő magyar tanítási nyelvű felsőoktatási intézmények is megszűntek, ill. Magyarországra települtek át. Ettől kezdve a szlovákiai magyar lakosság képzettségi szintje fokozatosan csökkent.
Az alacsonyabb iskolázottsági szint viszont együtt jár a munkanélküliek részarányának növekedésével, és a magyarok által lakott délvidék elszegényedésével. Lépni kellett. Egyértelművé vált, hogy a kiutat a magyar ajkú lakosság képzettségi szintjének növelésében kell keresni. Ez volt a kiinduló pontja valamennyi egyetemalapítási kísérletünknek.
Az egyetemalapítás régen a királyok kiváltsága volt. Ma az ország parlamentjének hatáskörébe tartozik. Az egyetemalapításról tehát politikusok döntenek. Ezért is naiv elképzelés a politika teljes kizárása a folyamatból.
A kétezres évek elején a politikai hátteret elsősorban a Magyar Koalíció Pártja biztosította.
Csáky Pál alelnökként a kormányban, Bugár Béla és a képviselők a parlamentben, Szigeti László pedig az Iskolaügyi Minisztériumban felügyelte az egyetemalapítás ügyét. Bauer Edit, Bauer Győző, Szigeti László és jómagam az egyetem szakmai anyagainak a kidolgozásán és elfogadásán, tehát az akkreditáción fáradoztunk.
A magyar egyetem alapításának igénye 2002-ben bekerült a kormányprogramba. Ez azért volt fontos, mert ebben az esetben a törvénytervezet beterjesztése és elfogadtatása már a kormány feladata.
Első lépésként a kormány elfogadta a Selye János Egyetem létrehozásának szándéknyilatkozatát, majd a törvény-előkészítő tanács javaslatára elfogadta az egyetem létrehozásáról szóló törvénytervezetet is. Csak ezek után kerülhetett a törvénytervezet a parlament plenáris ülésének napirendjére.
A kormányjavaslattal 2003. szeptember 9-én, a parlament 17. ülése foglalkozott – első olvasatban. A törvénytervezet előterjesztője értelemszerűen Martin Fronc, az oktatásügyért is felelős miniszter volt, az előadója pedig Albert Sándor, parlamenti képviselő.
A törvénytervezet 2. és 3. olvasatára, tehát a módosító javaslatok általános vitájára és elfogadására, 2003. október 22-én került sor, de a vita csak másnap, október 23-án zárult le a végső szavazással.
Az ülést vezető Bugár Béla röviddel 11 óra után lezárta a vitát és szavazásra szólította fel a honatyákat, majd beindította a szavazógépet, és a képviselők megnyomták a szavazógombokat.
Aztán síri csend következett. A szavazás eredményei 11 óra 14 perckor jelentek meg a hirdetőtáblán: 77 „igen”, 49 „nem” és 7-en tartózkodtak. Hosszú percek telnek el, míg eljutott a tudatunkig, hogy megvan az egyetem. Szlovákia első magyar egyeteme. A Selye János Egyetem. Hogy valóra vált egy álom!
Az elfogadott törvény 2003. november 27-én jelent meg a Törvénytárban. A törvényt, amely egyúttal a Selye János Egyetem alapítólevele is, Rudolf Schuster köztársasági elnök, Pavol Hrušovský, a parlament elnöke és Mikuláš Dzurinda, a kormány elnöke látta el kézjegyével.
A szerző a Selye János Egyetem alapító rektora.
(Albert Sándor/Felvidék.ma)
