A Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének kitűzött célja, hogy évente szervezzen egy-egy nagy országos konferenciát. Az ideit az ünnep és évforduló köré szőtték, hiszen 1999. március 26-án Somorján megalakult az egyesületük. Tegdes Egyházi Dóra az egyesület elnöke válaszolt a Felvidék.ma kérdéseire.
Milyen feljegyzések maradtak fenn a kezdetekről?
Somorján szakmai megbeszéléssel kezdődött a szlovákiai magyar könyvtárügy helyzetéről, huszonegy résztvevővel. Majd 1999. április 6-án bejegyezték a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Szövetségét a Belügyminisztériumnál. A minisztériumi hivatalos bejegyzés utáni napon már Pozsonyban egy tudományos konferencián számoltak be a márciusi tanácskozás eredményeiről. Júniusban Losoncon sor került az alakuló közgyűlésre, ahol Halász Pétert választották elnöknek.
Mit tudhatunk a folytatásról?
A 2000-2002-es időszakban több minden történt egyesületünk életében. Határon túli képzésen vettek részt tagjaink Zamárdiban, meghívást kaptunk a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Vándorgyűlésére Esztergomba. Könyvtáros találkozót szerveztek a tatabányai és a komáromi könyvtár együttműködésében, a szlovákiai könyvtáros találkozón is képviseltettük magunkat, Losoncon újabb találkozó valósult meg, a nyíregyházi vándorgyűlésre is meghívást kapunk, Csúzon és Losoncon is szakmai találkozók valósultak meg.
Az egyesületünk életében a 2003-2006 közötti időszakra kifejezetten sürgés-forgás volt jellemző. Komáromi eurorégiós találkozó, Somorján nemzetközi konferencia, az MKE Vándorgyűlésén Nagykanizsán, Miskolcon, Gödöllőn is részt vettünk, Budapesten jártunk szakmai kiránduláson. Bevezettük a tagsági díj szedését. Budapesten részt vettünk a Magyar Könyvtárosok Világtalálkozóján. Szepsiben és Kassán vándorgyűlést szerveztünk. Országos találkozó valósult meg Komáromban. Csongrádon együttműködési megállapodást írtunk alá az Informatikai és Könyvtári Szövetséggel. Temesváron konferencián vettünk részt. Csízfürdőn tisztújító elnökségi gyűlést rendeztünk, majd később a II. Országos vándorgyűlést is. Szakmai kirándulásokat szerveztünk Szentendrére, Tatabányára, Tardosra és Veresegyházára. Losoncon és Salgótarjánban szakmai továbbképzést rendeztünk. Nyíregyházán, Dunaújvárosban, Győrött és Tatabányán szakmai konferencián képviseltettük magunkat. Kecskeméten az MKE Vándorgyűlésén együttműködési megállapodást írtunk alá.
(Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Ebből is láthatjuk, hogy a szervezet fejlődése erőteljes. A krónikai feljegyzések arról tanúskodnak, hogy 2007-2010 között szintén eseménydús időszakot élt meg az SZMKE.
Folytatva az együttműködési szerződéseket az MKE Borsod Megyei Szervezete és a Könyvtárostanárok Egyesülete következett. Somorján, Dunaszerdahelyen, Érsekújvárott szakmai találkozót szerveztünk. Részt vettünk az MKE Vándorgyűlésén Szegeden, Szombathelyen, Debrecenben. Szakmai konferencián vettünk részt Győrött, Sárospatakon. Csongrádon, előadtunk a Kárpát-medencei magyar könyvtárosok konferenciáján. Elmondható, hogy nem csak mi vettünk részt szakmai konferenciákon, de mi is viszünk előadást partnereink rendezvényeire.
Az aktív tevékenység az elmúlt 15 évben is folytatódott az egyesület életében. Mi történt ez alatt az idő alatt?
Minden éven részt veszünk a csongrádi találkozókon, meghívást kapunk az MKE Vándorgyűlésére. Számos helyen tartunk Szlovákia-szerte képzést: Somorján, Érsekújvárott, Komáromban, Ipolyságon, Párkányban, Gútán, Muzslán, Dunaszerdahelyen, Léván, Galántán, Szőgyénben, Kassán, Nagykaposon, Zétényben, Rimaszombatban, Királyhelmecen. Könyvtárlátogatásokon, szakmai tanulmányutakon veszünk részt: Győrben, Szegeden, Veszprémben, Sopronban, Szentendrén, Tatabányán. Elindult a Könyvtár, ami összeköt program, amelyen azóta is minden éven van szlovákiai ösztöndíjas. 2013-ban a Magyar Könyvtárosok Világtalálkozóján is képviseltetjük magunkat. Elindítottuk a weblapunkat és a facebook oldalunkat. Évről évre pályázati forrásokból próbáljuk fedezni és bővíteni tevékenységünket. Az elmúlt hét évben előadókat szervezünk az SzMÍT Olvasásnépszerűsítő szimpóziumára. A húszéves évfordulónkat Érsekújvárott ünnepeltük. A járványügy egyik pozitív hozadéka, hogy már nem félünk online képzéseket indítani, de azért tudjuk, hogy a személyes találkozókat semmi sem pótolhatja. Az elmúlt három évben a Gombaszögi Nyári Tábor társszervezői is vagyunk. Immár negyedik éve szervezzük az Olvasás projektünket, mely keretében biblioterápiás és meseterápiás csoportfoglalkozásokat tartunk országszerte.
(Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
S hogy mivé vált a szervezet, azt a legjobban az idei fergeteges, szakmaiságban bővelkedő konferencia mutatja, amelyet Rimaszombatban szerveztek meg.
Igen, ezek vagyunk mi, ez lett belőlünk. Már a tavalyi kassai konferencia után elkezdtük szervezni az ideit, ami azért volt egy kicsit bonyolultabb, mert mégiscsak egy negyedszázados ünnepség is.
Mindenképpen a gyakorlatra szerettük volna helyezni a hangsúlyt a frontális előadások mellett. Az összejövetelünket egy baráti találkozóval nyitottuk a csillagvizsgálóban, volt csillagles. Az időjárás is kedvezett, így a Holdat és a csillagképeket is megtekintettük. A legtöbb vendégünk még aznap este megérkezett, így velük szintén kötetlenük beszélgethettünk. A másnap délelőtti két blokk az előadásoké volt, minden partnerünknek szerettünk volna lehetőséget adni. Délután pedig újra a gyakorlaté volt a főszerep, három párhuzamos program, négyféle workshop. A tatabányai József Attila Megyei Könyvtár a zöld gyermekkönyvtárat hozta el, ami egy izgalmas társasjáték a Föld szeretetéről. A szegedi Somogyi Könyvtár ötletbörzét, élménypedagógiai jó gyakorlatokat, különféle eszközöket mutatott be. A harmadik programsávban pedig a Kincskereső meseterápiás módszer elméletével ismerkedhettek meg a résztvevők, amit az egyik elnökségi tagunk, Molnár Kantner Éva tartott. Az egri Bródy Sándor Könytár slam-telenek módszertani útmutatója a kamaszoknak kínált foglalkoztatásokat ismertette.
A hétfői nap végeztével ünnepi gálaestet tartottak, ahol felidézték az elmúlt huszonöt évet, és mint arról már beszámoltunk kitüntetéseket is átadtak. Milyen gondolatok mentén köszöntötte a résztvevőket?
Az Eriksson-féle pszichoszociális modell mentén összegeztem egyesületünk negyedszázados tevékenységét. Ő a 26-45 éves kor közötti szakaszt az Intimitás vs. Izoláció időszakának nevezte. Az elnyerhető énerő ebben a szakaszban a szeretet. A legfőbb egzisztenciális kérdés pedig az: Tudok-e szeretni? Úgy gondolom, esetünkben, ez nem kérdés. Egyesületünk már régesrég ebben a szakaszban jár. Hiszen partnereink, tagjaink által szeretve vagyunk. Szervezetünk tevékenységét pedig nem csak a szakmaiság, hanem az ember-ember közötti elfogadás és szeretet is jellemzi.
Az elmúlt 25 évben akaratunk, szándékunk, kompetenciánk, hűségünk és ami a legfontosabb, szeretetünk volt a könyvtáros szakma iránt. Úgy gondolom, nem vagyunk híjján egyiknek se, így nem lesz velünk gond. Ide veled mesterséges intelligencia, ide veled kritikai gondolkodás, ide veled digitalizáció. Mert a könyvtár, az a bizonyos harmadik hely. A könyvtárak a közösségért vannak és közösségekre nagy szükségünk van most is és a jövőben is. Jöhet a következő ötször öt! Mi, a szlovákiai magyar könyvtárosok, állunk elébe.
(Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Az évfordulós konferencia háromnapos volt. A következő nap programjai a rimaszombati Matej Hrebenda Könyvtárban zajlottak. Mivel várták az érdeklődőket?
Ott szintén három workshop volt. A budapesti Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvtári szolgáltatásokat, a rendezvények kommunikációs tervezését és gyakorlati marketingjét mutatta be. A szegedi Somogyi Könyvtár élménypedagógiai jó gyakorlatokat hozott, ahol a technológia és az irodalom új dimenziókat nyitnak meg az oktatás és a szórakozás világában. Az egri Bródy Sándor Könyvtár silent book workshoppal jött, s izgalmas, interaktív képnyomozásra invitálta a résztvevőket. A délelőtt másik részében a helyi könyvtárlátogatás után városnézésre indultunk a kisvonattal, majd a helyi múzeum könyvtárát tekintettük meg. Ezzel tettük fel az i-re a pontot.
Hogyan értékeli az elmúlt huszonöt évet és miképpen tekint a jövőbe?
Nagyon jó visszatekinteni, hogy ilyen tartalmas volt. Huszonöt év egy ember életében is egy felnőtté válás. Én csak a stafétát viszem tovább, nekem megalapozták az alapító-elnökök és a további elnökök az ő tevékenységükkel, azzal, hogy életre hívták, életben tartották és fejlesztették a szervezetet. Kecskés Idlikótól én már egy kész és működő szervezetet vettem át. Már csak megtartani kell. Nem mondom, hogy az is könnyű, de nem vagyok rá egyedül, s az elnökségi tagok mindenkor kiveszik belőle a részüket. Ez egy csapatmunka. S országosan is kelet-nyugat összefog, és arra nagyon odafigyelünk, hogy mindig mindenhová eljussunk személyesen. Építjük és ápoljuk a kapcsolatokat. Így jöhetett létre az, hogy ennyire szerteágazó a tevékenységünk. Köszönhetjük ezt a szlovákiai és a magyarországi partnereinknek is, s most a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével is folytatódik az együttműködés, az iskolai könyvtárosokra is szeretnénk minél jobban odafigyelni.
(Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Hány tagot tartanak nyilván?
Folyamatosan bővülünk. Számunkra ez nem munkakör, mindenki a szabadidejéből veszi el az időt, és adja a közösség számára. A könyvtáros közösség az, aki profitál ebből. Az egyesületünknek ma 114 tagja van, s ők 58 különféle könyvtárat képviselnek Pozsonytól Tiszacsernyőig. Ezen felül pedig még vagy további 50 könyvtárral tartjuk a kapcsolatot.
Köszönjük a beszélgetést, további sikeres több 25 évet kívánunk!
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
