Szeretlek téged október, Istenünk szeretetének üzenetes ajándékaként, szép és tanulságos színeidért, ma is megszívlelendő egyetemes és magyar eseménypéldázataidért.
Október 5-6. Aradjának testamentumos éjszakájáért.
Nagy-baczoni Baló Béni ó-aradi református tiszteletes és paptársai helytállásáért a kiválasztottak, a 13 vértanú körül. A történelem hatalmi bosszú útjain át Nálad közbenjáró tábornoksereg megtörhetetlen égi menetéért, a hazavándoroltak testamentumos helytállásáért az akasztófák előtt. Azokért, akik egykoron és ma is, korunk ártalmai közben és ellenére is tisztán érzékelik az Ősz önmagán túl és Rád mutató, Isten-jelzésekkel teli élő csodáit Váradon, Pozsonyban és Budapesten, Vereckénél és a Csiki-hegyek rengetegeiben.
Áldom a Teremtőt Kárpát-medencei otthonainkért.
Mert Te, Atyánk és Szabadító Jézusunk, nemcsak színeket, de történelmet is alkottál e tájon – magyar színeket, az idegen elnyomók, gyilkosok lelkiismeretét ébresztő, azt életre átvérző vörös honfi vércseppeket is formáltál, nemzeti tanulságokkal festve meg a múló idő vásznait, s áldásokkal teli szent kezeddel érintve sok századnyi októbereink mély és magas élménypontjait – bennünk. Magadévá jelölve őket, minket.
Szeretlek, Bárány Krisztus, Aki érettünk, maiakért is átszőtted tisztító hófehér életáldozatoddal, életmintás engedelmességeddel az emberi történelmet – a legsötétebb eseményvászonra is ezüst Igéket rajzolva – a nemzetét, a városét, a falvakét, a miénket – s az enyémet is.
Nagyon szeretlek, mert ezt a hónapot belelehelted emlékezetünkbe, és lelkünket a szabadság hívásával emelted fel a hitetlenség és a Diabolosz szakadékaiból. ’56 mártírjaiért, hőseiért, Recsk és a lélekdarálás pokolbugyraiban is ott voltál, tántoríthatatlan kegyelemmel adva kitartást az Igazságot fel nem adóknak – és elkísérted őket az idegenbe is a hűséges hazaöleléssel példát adókat. Angyalt küldtél a megdermedt terror karácsonyán Budapestre és a nagyvilágba, aki elmagyarázta: mit is jelentett az, hogy egy népnek – elég.
Add meg, Uram, népek Istene, Seregek Királya, örök hazánk Gazdája minden magyarnak, s minden nemzet jelenkori népeinek reformációs felismerésekkel beragyogott októberedet kegyelmesen és tanulságosan,
mindenfajta gondolat- és lélekkötöző babiloni fogság erő ellenében, miként azon az első hitújító őszön Luther wittenbergi 95 pontjával – a létezés és a sorstágító, teljesebb lelki szabadságot.
Add meg, Uram, üzenetes októbereidet nekünk 2024-ben is, és az utánunk jövőknek, hogy a külső-belső szabadságról megtanuljanak éberen és tudatosan gondolkodni, arra mindenkor igényt vigyázva, hogy a legnagyobb Isten-rokonságban, a Lélek szabadságában járhassunk, szólhassunk, nagykorú gyermekeidként tudjunk gondolkodni, cselekedni igazi hívő bátorsággal, a tapintat evangéliumi erejével – Néked adva hálát és dicsőséget mindenért – Soli Deo Gloria…
Reményik Sándor: Halotti beszéd a hulló leveleknek
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.
Ahogy halódunk, hullunk nesztelen:
Bizony, e világ dőre, esztelen
Pompájánál nagyobb pompa vagyunk.
Nem történhetik velünk semmi sem,
Mi megronthatná szép, igaz-magunk.
Míg a fán vagyunk: napban ragyogunk
S ha alászállunk: vár a hűs avar,
Testvér-levél testvér-lombot takar,
Ott is otthon vagyunk.
Ha megkeményedünk és megfagyunk:
Zuzmara csillog rajtunk: hermelin.
Bíbor után a fehér hermelin.
Bizony szépek vagyunk.
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?
Ha végre földanyánk része leszünk,
Ott is szépek leszünk,
Ott is otthon leszünk.
És árvaság csak egy van, feleim:
Az erdőn kívül lenni.
Otthontalannak, hazátlannak lenni.
Nagyvárosok rideg utcakövén
A széltől sepertetni.
Sok más szeméttel összekevertetni.
Árvaság csak ez egy van, feleim.
S amíg itthon vagyunk:
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.
(Dr. Békefy Lajos / Felvidék.ma)
