A Szenczi Molnár Albert Napokat 1966-ban szervezte meg először a Csemadok. Néhány évig sajnos nem sikerült azt megrendezni a hatalom arroganciája miatt, de a szenciek nem adták fel. 1977-ben, négy év szünet után, újraindították a rendezvénysorozatot a város híres szülöttének tiszteletére. Még a világjárvány éveiben is megszervezte a Csemadok a Szenczi Molnár Albert Napokat, bár volt olyan év, hogy a sorozatot félbe kellett szakítani, de a megnyitót, ha kevesebb ember részvételével is, de sikerült megtartani.
A Csemadok évtizedek óta együttműködik a magyar oktatási intézményekkel is, ennek is köszönhető, hogy november első hetében a szenci Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskolában is volt megemlékezés november 5-én. Mivel
Gál Sándor is részt vett a rendezvénysorozat elindításában, ezért róla is megemlékeztek a szervezők.
Kontár Zsuzsanna igazgató bevezető beszéde után Kaszás Kornél felolvasta Dudás Károly gondolatait, amelyet a Csemadok kérésére fogalmazott meg az Anyanyelvi napok kapcsán. Majd a diákok műsora következett, amelyből Szenczi Molnár Albert életútját ismerte meg a közönség. Végezetül Zsapka Attila megzenésített verseket énekelt, többek között Gál Sándor három versét. A megemlékezés koszorúzással ért véget.
Zsapka Attila Gál Sándor verseit is énekelte (Fotó Neszméri Tünde)
Sok áldozatot hozott nemzetéért
November 9-én ökumenikus Istentisztelettel adóztak a szervezők Szenczi Molnár Albert emléke előtt, melynek elején Duray Rezső ismertette a templom történetét. Pammer Tamás káplán és Szabó Erzsébet, Réte – Boldogfa és Szenc volt lelkipásztora prédikációjukban a zsoltárfordító nagysága előtt is tisztelegtek. Pammer Tamás kifejtette,
Szenczi Molnár Albert nagyon sokat áldozott életéből nemzetéért és hitéért.
Mindenki, aki eljött az istentiszteletre, valamiféle áldozatot hozott azért, hogy itt lehessen, mindenki, aki itt van, áldozatot hozott valakiért, akit követni érdemes, vagy egy eszmének, hagyománynak a követéséért. Ezzel adózunk őseink emlékének is, akik elindították a Szenczi Molnár Albert Napokat.
Szabó Erzsébet Lukács evangéliumát idézte:
„Ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”
A vezetéknév családi örökség, a keresztnév pedig családi ajándék, nevünket beírják az anyakönyvbe, és szívünk utolsó dobbanásáig viseljük azt. Molnár Albert neve is fel van vésve, és kőbe is van vésve, nagyon sok helyen, de a legfontosabb, hogy a mennyben fel van írva – fogalmazott a nyugalmazott lelkész.
Ökumenikus Istentisztelet Szenczi Molnár Albert emlékére (Fotó Neszméri Tünde)
A magyarság élni akarásának példája
Az istentisztelet után a Szenczi Molnár Albert Alapiskolában folytatódott a program. Az alapiskolások műsorukban a zsoltárfordító, lelkész, nyelvész tudományos és irodalmi munkájába adtak betekintést, és életének egy boldog pillanatába, a Kunigundával kötött házasságba is. A műsort Molnár Enikő, Tóth Katalin és Sándor Erika állították össze. Ez után Matus Mónika igazgató átadta a szót Vojtek Lászlónak, a Csemadok Szenci Alapszervezete volt elnökének, aki ünnepi beszédében visszaemlékezett az indulásra és Molnár Albert nagyságát is méltatta.
„Előttem néhány szám, évforduló: 450, 390, 75, 55, melyek nemcsak logikailag, hanem érzelmileg is összefüggenek, az előtte lévő szám feltétele az utána állóknak. A két első között eltelt 60 esztendő, Szenczi Molnár Albert aránylag rövid, nehéz, de gyümölcsöző életútját jelzi, a második a Csemadok eddigi többnyire akadályokkal teli, de szintén hatékony, jövőbemutató tevékenységét mutatja, s ezekből következik az utolsó, mely a Szenc környéki magyar közösség élni akarását tükrözi.”
– mondta beszédében Vojtek László, aki tevékenyen jelen volt, amikor a rendezvénysorozat elindult.
Vojtek László (Fotó Neszméri Tünde)
„55 – ízlelgetem a számot, ami nem egyenlő ötvennyolccal, hisz ennyi esztendő telt már el az első Szenczi Molnár Albert Napok óta, de nem egyenlő ötvenhárommal sem, mert a Napok két ízben csak kulturális napok néven voltak megrendezve. Nagyon fontos szám azonban az 55, mert a folytonosságot jelzi, azt, hogy
a Szenczi Molnár Albert Napok most már szinte beleégtek városunk kulturális életébe, s valamit jeleznek már az újonnan városunkba telepedő más ajkúaknak is…”
Vojtek László arra is kitért, az első Napokat még 1966-ban szervezték, tavasszal, csak később tértek át az őszi időszakra. Szenczi Molnár Albertről kiemelte: „Számára nagyon fontos volt hite és ősei nyelve. Hitt a szó, az írás erejében, s számára talán a legfontosabb az volt, hogy Isten igéje nekünk, magyaroknak magyarul hangozzék, s anyanyelvünkön fordulhassunk Istenünkhöz. Nem mellesleg, műveit azért is írta, hogy népét a háromfelé szakadt hazában felemelje arra a szintre, mellyel nyugati vándorlásai alatt ismerkedett meg.”
Kaszás Kornél (Fotó Neszméri Tünde)
A megemlékező beszéd után Kaszás Kornél, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa felolvasta az Anyanyelvi napok – amely a Csemadok országos rendezvénye – üzenetét, amelyet Dudás Károly vajdasági író fogalmazott meg. Az Anyanyelvi napok november 13-ától, a Magyar nyelv napjától december 16-ig, Kodály Zoltán születésnapjáig tart. A Csemadok elnöksége arra kéri alapszervezeteit, hogy ebben az időszakban mindenütt olvassák fel Dudás Károly gondolatait.
Az alapiskola folyosóit a rendezvény idején egy kiállítás színesítette, amely a Napok történetébe nyújtott betekintést.
Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma
Az idei esztendőt a reformátusok Szenczi Molnár Albert emlékének szentelik, ezért az 55. Szenczi Molnár Albert Napoknak is lesz egy ráadás rendezvénye: a szenci Városi Múzeumban november 13-án nyílik meg a város ismert szülöttének emlékére egy kiállítás, amelyből élete és munkássága még jobban megismerhető lesz.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
