Száraz Erzsébet neve sokak számára ismerősen cseng a Mátyusföldön, hiszen elválaszthatatlan a nagyfödémesi kultúrától. Száraz Erzsébettel a kultúrházban találkoztunk, ahova folyamatosan érkeztek a hölgyek, akik az örömtánc csoport tagjai, akikkel ő is együtt táncol. Mint mondta, ennyi mozgásra szükségük van, hiszen ez valóban örömet szerez. Száraz Erzsébet a magyar kultúra napján vette át a Csemadok Életmű Díját.
Mielőtt bekapcsoltam a diktafont, azt mondtad, ez a díj mindenkié, akivel együtt dolgozol, nemcsak a tiéd, hanem az egész csapaté. Hogy sikerült kialakítani ezt a csapatot?
Nem húzom ki magam a munkából. Nemcsak irányítok, hanem én is dolgozom, megfogom a munka végét. A vezetőség tagjai tudják, kinek mi a dolga a rendezvényeknél. Sokszor szólnak is, hogy én csak a vendégekkel foglalkozzam. Az elmúlt 23 évben, mióta elnöke vagyok az alapszervezetnek, nagyrészt ugyanaz a vezetőség, persze voltak változások, jöttek fiatalabbak. De ismerjük egymás gondolatát, mikor az évzáróra készülünk, vagy a Mátyusföldi Fesztivált beszéljük meg, mindenki tudja, mi a dolga.
A Mátyusföldi Fesztiválra kilátogatók színes programokat látnak. Hogy áll össze a műsor?
Az évzáró után elkezdünk ötletelni, megszólítjuk az előadókat, ki ér rá, abban az időpontban. Mindig szervezünk kiállítást, a kálvárián koncertet, ezeknek nagy sikere van, akkor is, ha komolyzenei előadókat hívunk. A szabadtéri színpadon pedig próbálunk szórakoztatóbb műsorokat tartani. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a régiónk tánccsoportjait, citerazenekarait, népzenészeit, énekeseit mutassuk be. Sajnos nálunk a faluban már nincsen cigányzenekarunk, de valamikor volt. Lakatos Karcsi bácsi legendás prímás volt. Szeretnénk bemutatni és megszerettetni a népművészetet, a népi kultúrát a közönséggel, a népmesemondást is, hiszen vannak tehetséges mesemondóink. Az alapiskolában van egy pedagógus, aki foglalkozik a néptánccal és ő vezeti az énekkart is, mindenütt szerepeltetjük őket, ahol csak lehet, és mindig sikerük is van.
Száraz Erzsébet Mézes Rudolffal (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A Mátyusföldi Fesztivál elsősorban arról szól, hogy a mátyusföldi tehetségeket bemutassátok, de vannak író-olvasó találkozók is.
Vannak élménybeszámolók is. Legutoljára Görföl Jenő mutatta be a Nyargonc című kiadványt. Előtte Száraz Pállal volt beszélgetés. De kiemelhetném Poór József élménybeszámolóját, aki a Rákóczi nyomában hajóútjáról beszélt, érdekes volt ifjabb Lencsés Zoltán nepáli utazásairól is a beszámoló.
Vannak új kezdeményezések is. Nagyfödémes is csatlakozott a Wass Albert felolvasómaratonhoz, amelyet idén is megtartanak február 21-én. Mi lesz a program?
Nemcsak Wass Albert műveit lehet felolvasni, bárki jöhet és elmondhatja a kedvenc versét vagy prózáját. Megpróbáljuk színesíteni a programot, lesznek ideillő énekek. A nyugdíjas klub éneklőcsoportja nyitja meg a műsort. Idén először itt lesznek az alapiskolás gyerekek is, akiknek a Tompa Mihály Országos Verseny járási fordulója előtt ez egy főpróba lesz. Lesz egy kis tánc is.
A Csemadok mellett működik egy irodalmi színpad, melyben Te is játszol. Korábban a Csemadok mellett működött a színjátszócsoport is.
A színjátszócsoport most a művelődési ház mellett működik, de a tagok mind Csemadok tagok is. Szerintem mindegy, hol működik a csoport, a lényeg, hogy művelik a kultúrát, és ezt a legszebb nyelven teszik, magyar nyelven. Nem mellesleg nagyon igényesen. Jelenleg rendszeresen a felnőtt zenés-irodalmi színpad működik a Csemadok mellett. Próbáljuk a műsorokat aszerint összeállítani, amire igény van.
A Csemadok Nagyfödémesi Alapszervezete is tart megemlékezéseket. Mire számíthatunk az idén?
Március 15-ével kezdjük, évente megemlékezünk a kitelepítésekről, van a templom falán egy emléktáblánk, amit ilyenkor megkoszorúzunk, a nemzeti összetartozás napja és Szent István ünnepe alkalmából is koszorúzunk.
Térjünk vissza március 15-éhez. Igazán érdekes a megemlékezés Nagyfödémesen. Mire számíthat, aki itt szeretne ünnepelni?
Két részben tartjuk az ünnepet, március 14-én a Csemadok és az iskola közös rendezvénye van a kultúrházban. Vasárnap a szentmise után a temetőben emlékezünk, megkoszorúzzuk a két ’48-as honvéd, Takács János és Méhes Károly sírját. A rendezvénybe bekapcsolódik a művelődési ház mellett működő fúvoszenekar, akik a kultúrháztól a temetőig kísérik a menetet, odaillő dallamokat játszanak és a temetőben is ők zenélnek. Ez egy látványosan meghitt megemlékezés.
Több megemlékezés van a kultúrház előtti parkban, ahol több kopjafa áll. Ezeket az emlékműveket is a Csemadoknak köszönhetjük. Miért fontosak?
Fontosak, mert jelképek. A kopjafa állítás hagyománya Nagyfödémesen akkor indult, mikor itt szerveztük meg több járás bevonásával a Nyári Művelődési Táborokat. Minden tábor alatt készült egy kopjafa, amikor megszűnt a tábor, akkor a Csemadok állított egy kopjafát, a szervezet megalakulásának ötvenötödik évfordulóján, majd minden öt évben készült egy, az utolsó a hetvenedik évfordulóra, ennek a szent korona másolata van a tetején. Most a hetvenötösre nem készült, majd talán a nyolcvanasra. Az emberek megszokták, hogy itt van az a kopjafapark.
Száraz Erzsébet a nagyfödémesiek körében a díj átvétele után (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Az alapiskolával való jó együttműködésnek köszönhetően a gyermekeket bevonják a Csemadok életébe. Mi a módszerük?
Hosszú ideig a Csemadok évzárón iktattuk be az új tagokat, ez a covid idején megváltozott. Most már a ballagáskor vesszük fel őket a tagjaink közé, ez jó, mert látják a szülők is, és ünnepélyes keretek között adjuk át a tagkönyveket. Van, aki meg is marad, bekapcsolódik a munkába. Például tavaly a községben majáliskor tartottak retro felvonulást, az alapszervezetet a fiatalok képviselték. Voltak, zászlók is, a fiatalok Csemadok-pólóban vonultak fel. Nagyfödémesen a kilencvenes évek elejétől van majális, ez egy közösségi élmény.
Nagyfödémesen van egy tájház is, aminek szakmai kezelője a Csemadok. Mikor nyílt meg?
A házat a hetvenes-nyolcvanas években vette meg a község, akkor megjavították a tetőt, 1992-ben az egyik művelődési tábor alkalmával nyitottuk meg a tájházat, a járási Honismerti Múzeum segített a berendezésnél. A Csemadok felvállalta a gondnokságot, egyébként a művelődési házhoz tartozik a tájház. Az udvarán és a házban is szoktunk rendezvényeket tartani, például vidám tájházi délutánt, megpróbáltuk élővé tenni a tájházat. Volt ott a Borsos Mihály Alapiskolával is rendezvényünk, itt tartották meg a Borsos Mihály Napok keretén belül a vetélkedőket. Az épület felújításra vár, a tető megjavítása bekerült az éves költségvetésbe, a többi részt vállalkozók és a csemadokosok segítségével megpróbáljuk felújítani. A ház 1910-ben épült, mórtéglából, tehát vályogház, csak a döngölt talajzatot javítottuk meg, az egyik szobába padló a másikba téglatalaj került, hogy az ott lévő berendezéseket jobban megvédjük.
Nagyfödémes ad otthont a mátyusföldi színjátszóknak, itt tartják a színjátszó fesztivált. Mikor lesz az idei rendezvény?
Nagyfödémesen volt hagyománya a színjátszásnak már az 1950-es évektől. Volt csoport, ami több mint tíz évig működött, ekkor Száraz Pál volt az egyik rendező, aztán volt a Mákvirágok Esztrádcsoport, most van a Kórtalanok Színtársulat. Már a rendszerváltás előtt itt tartotta a járási művelődési központ a színjátszó fesztivált, akkor még ez egy háromnapos rendezvény volt, ami sajnos megszűnt. 2000-ben döntött úgy a Csemadok Galántai Területi Választmánya, hogy a színjátszó fesztivált fel kell éleszteni, előbb azt gondoltuk, hogy egy vándorfesztivál lesz, az elsőt Nagyfödémesen tartottuk, aztán volt a rendezvény Vágkirályfán, Diószegen, 2004-tól pedig itt van Nagyfödémesen. Az idei rendezvény április 26-án lesz.
A színjátszók szerint ez egy színvonalas rendezvény, ahol nem a versenyszellem a domináns, hanem az egymás iránti tisztelet az uralkodó.
Minden évben próbálunk olyan zsűrit szervezni, aki jó tanácsokkal látja el a színjátszókat értékeléskor. Jó a kapcsolat a csoportok között. Ezért kitaláltuk, hogy a Csemadok Nagyfödémesi Alapszervezetének vándorserlegét a színjátszó csoportok tagjainak szavazása alapján adományozzuk a csoportoknak, ez egy vándorserleg, legutóbb a nagyfödémesieknek szavazták oda a többiek a serleget, előtte volt Rétén, de volt már Vezekényen, sőt Vágkirályfán is. A rendezvényt elneveztük Szentgyörgyi Miklós Színjátszó Fesztiválnak. Úgy hiszem, hogy jó ez a rendezvény azért is, mert a színjátszók megbarátkoznak egymással, tisztelik egymást, tudnak egymásról, ismerik egymás terveit, és ez jó érzés.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
