„Melyik a legszentségesebb zsinat, Kontziliom?” – kérdezi Bod Péter (1712-1769) egyháztörténész, s meg is felel rá:
„A melly gyűjtetett a Tábor hegyén, a melly mind válogatott Személlyekből állott. Jelen vólt ott a Kristus akiben vagynak a tudománynak minden kintsei. E Világról három választott Férjfiak: Péter, Jakab, János. A más Világról két nevezetes Szentek: Tőrvény-adó Móses, a ditsőséges Próféta Illyés. Az Ég megnyilatkozott, a Szent Lélek fényességben megjelent, az Atyának szava hallatott: Ez az én szerelmes Fiam. Bóldog Kontziliom az, a mellynek Presese (elöljárója) a Kristus, szolgál benne s Adsessor Móses, Illyés, Péter, Jakab, János, és az Atyának Igéje hallatik.”
Az ünnepet – mint közismert – III. Kallixtus pápa a nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetére tette az Egyházban egyetemessé. Ez Kapisztrán révén a franciskánus obszerváncia dicsősége is. A Táborhegyen megdicsőülő Salvator oltalmába helyezte magát a magyar szalvatoriánus provincia. Az emlékezetes déli harangszót az újabb kutatás „kultúrtörténeti illúziónak” tekinti, ez azonban a hagyomány tisztességét nem érintheti. – jegyezte le Bálint Sándor az Ünnepi Kalendáriumban.
Carl Heinrich Bloch, dán festő (1834-1890): Krisztus színeváltozása (Fotó:Wikipédia)
Máté evangélista így írta le a színeváltozás történetét: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz:
„Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.”
Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!”
Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!”
A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Így felelt:
„Illés ugyan eljön, és helyreállít mindent. Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is.”
Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. (Mt.17, 1-13)
Urunk színeváltozása, ikon (Fotó:pestiferencesek)
Az ünnepet az 1493. évi esztergomi tartományi zsinat parancsolt ünnep rangjára emelte. Ezzel felel a magyar egyház a pápai intézkedésre – szól az Érdy-kódex, melyben ez is olvasható: „Úr Jézus Krisztus mondá: én mennyei szent Atyám, dicsőíts meg engemet azon dicsőséggel, kit tartok vala, minek előtte ez világ lenne, jóllehet az lélek kész rá, de az test gyarló. Ime hol vagyon mindenre, kik teneked kellemetesek, készen ajánlom ennen magamat az szerelmes halálra, lelköknek idvességökért.
Azonnal azért kiötleték az isteni fényesség az ő szent testére is, és szép vala mind az fényes nap a szent evangéliomnak bizonysága szerént. Azt látván Szent Péter, mondá azonnal, mint imáran meghallották és fényes ködbe bámolván őket, Atyának szózata es meghallaték mennydörgőképpen. Hogy azt hallották volna a szent tanojtványok. Péter, János és Jakab ottan lehullának arcul az feldre. Azonközben Szent Mojzes szent búcsút vévén, elmenének dolgokra, ő nagy eremet mondának ő atyjok fiainak. Szent Gábriel arkangyal az mennyei szent angyaloknak és kik ott nem valának. És azonképpen mennyéhben, paradicsomban és limbosban nagy erem, vigasság lőn az mai szent napon.
Azonközben Úr Jézus járula az ő tanojtványihoz, kik lehullottanak vala, és illetvén őket mondá: keljetek fel, ne akarjatok félni. És mikoron felnyitták volna szömöket, láták hát csak Jézus ennen magának vagyon. És leszállván velük a hegyről, megparancsolá, hogy senkinek ne mondanák az látást, míg embernek ő fia fel nem támadna halottaiból. És a szent tanojtványok titkon tarták ennen magokban, míg az áldott Úr Jézus Krisztus mennyek szent országában felméne ő szent Atyjának édes jobbjára, kit minekünk engedjen meglátnunk őt, szent malasztjának miatta, és holtunk után színről-színre.” – áll a késő középkori magyar írásban, az Érdy-kódexben.
Raffaello Santi: Krisztus színeváltozása, részlet, Vatikáni Múzeum (Fotó: Wikipédia)
Horváth István Sándor plébános, egyházíró, így vall az ünnep kapcsán: „Az egyházi igehirdetésben évszázadok óta párhuzamba állítjuk a színeváltozás eseményét a Getszemáni-kertben történtekkel. Jézus most a Tábor-hegyre, a másik esetben az Olajfák hegyére ment fel. Mindkét alkalommal ugyanazt a három kiválasztott apostolt viszi magával. E hasonlóságok alapján állíthatjuk, hogy a színeváltozás előrevetíti Jézus szenvedését, amely a Getszemáni-kertben történt vérrel verítékezésével vette kezdetét. Az esemény emellett előre jelzi Jézus feltámadását is. Most is megdicsőült, átváltozott alakban mutatta meg magát az apostoloknak, és a feltámadáskor is a megdicsőült testben megjelenő Jézussal találkozhatnak a feltámadás tanúi. E párhuzamot erősíti, hogy Máté és Lukács evangélista írása szerint az apostolokkal közölt tilalom a feltámadás napjáig szól.
A színeváltozás megerősíti az ószövetséget. Erre utal Mózes és Illés személye, akik az ószövetségi idők legjelentősebb személyiségei. Mózes és Illés próféta jelenléte ebben az értelemben visszamutat a múltba, amelyben a mózesi törvény és a próféták által közvetített isteni üzenet határozta meg az emberek életét, s mutattak utat Isten felé.
Urunk színeváltozása, Szent Katalin-kolostor, Sínai félsziget (Fotó: Wikipédia)
Ugyanakkor a különleges esemény előre is mutat, az újszövetségi időkre, amely Jézus megváltó halálával és dicsőséges feltámadásával veszi kezdetét. Péter, Jakab és János csak Jézus szenvedése, halála és a feltámadás általi megdicsőülése után értik meg egykori élményüket, mindazt, amit a hegyen láttak, hallottak és átéltek.
Életünk során nagyon ritkán, talán csak egyetlen alkalommal van részünk igazán mély Isten-élményben. Megpillanthatjuk Jézus dicsőséges arcát, amely erőt ad nekünk ahhoz, hogy kitartsunk mellette, amikor szenvedő arcát szemléljük a kereszten. Bepillantást nyerhetünk abba a dicsőségbe, amely azokra vár, akik Isten akarata szerint élnek.”
Forrás: Horváth István Sándor, kattima.hu, Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
