A budapesti székhelyű Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen (OR-ZSE) az új akadémiai évben folytatódik a szabadegyetem előadássorozata. A szeptemberi előadáson az ipolysági zsidóság történelmébe engedtek bepillantást, mindeközben a zsidó közösség temetőire fókuszáltak az egyetemi esten. Kapusta Krisztina, az OR-ZSE ipolysági hallgatója által megtartott előadáson bemutatásra került a Csend van… az ipolysági ortodox zsidó temetőben című kötet is.
A szerzővel Balogh István, az OR-ZSE Judaisztikai Tanszékének vezetője beszélgetett. Mint a bevezetőben az oktató megjegyezte: a könyvbemutatás mellett a háttérmunkáról, a könyv megírását megelőző alapos kutatásról is szólnak az egyetemi esten.
Kapusta Krisztina ipolysági ortodox temetőt felölelő munkája a napokban jelent meg. A 43. Honti Kulturális Napok keretében szeptember 10-én mutatták be először az Ipoly menti kisvárosban. A könyvről részletesebben ITT számoltunk be.
Előadás az OR-ZSE termében (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A budapesti előadással egybekötött könyvbemutató a második ilyen alkalom.
Olyan adalékkal szolgál a kiadvány, amely mindenki számára újdonságot nyújt – fogalmazott Balogh István, majd folytatta -– arra keressük a választ, hogy hogyan lehet megszólítani a temetőket?
A kötettel kapcsolatban kifejtette: komoly kutatómunka előzte meg, s a hiánypótló kiadvány alapul szolgálhat más temetőkutatásnak is.
Ipolyság Fő tere a századfordulón (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Kapusta Krisztina elsőként az ipolysági zsidó közösség történelméről szólt. Mint megjegyezte, a 19. század második felében fokozatosan a helyi közélet meghatározó szereplőivé váltak a zsidók. Remek kereskedők voltak, iskolát működtettek Ipolyságon, a kulturális és közélet szerves részévé váltak.
Az évtizedek során két temetőt hoztak létre a városban. A Homok városrészben jött létre az első temetőjük, későbbiekben ezt nevezték status quo temetőnek. A zsidó felekezetben végbement egyházszakadás után 1910-ben jött létre a város északi szélén az ortodox temető. Ez jóval kisebb kiterjedésű temető a déli városszélen lévő satus quo temetőnél, csupán 35 évig temetkezhettek ide a zsidó lakosok – magyarázta az előadáson a Honti Múzeum munkatársa.
A könyvismertetés mellett az ipolysági zsidóságról is szó volt (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Kiemelte, összetartó zsidó közösség élt a városban 1945 előtt, amely jól kijött Ipolyság többi közösségével. A holokauszt borzalmai után vajmi keveset lehetett tudni a korábban ott élő zsidókról. Csupán a rendszerváltás után kezdődött egyfajta kutatás, és emlékjelállítás az elhurcolt lakók emlékére. 1995-ben a Honti Múzeum falán helyezték el az első holokauszt-emlékfalat, melynek alkotója Kutak Adrienn keramikusművész volt. Az évek során további, az elhurcoltak nevével ellátott emléktáblák és egyéb emlékjeleket állíttattak az egykori szomszédok tiszteletére.
Jelezte: múzeumi munkatársként számos alkalommal tartott városnéző sétát, melynek keretében a zsidó temetőket is megtekintették.
Azonban korábban csupán alapinformációkkal rendelkezett a két temetőről. Az ORZSE hallgatójaként kezdett komolyabban foglalkozni a közösséggel.
Önkéntes munkával elkezdte a homoki zsidó temető megtisztítását. A status quo temetőben egy értékes építészeti elemre bukkantak a takarítás során, felfedezték a temető kohanita kapuját. Ezt később felújították.
A bemutatott könyv borítója (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Ezzel kapcsolatban Balogh István megjegyezte: nagyon kevés zsidó temetőben volt ilyen kapu, számos helyen idővel lebontották. Így az ipolysági felfedezés igen jelentős szakmai berkekben.
Kupusta Krisztina a temetőkutatás kapcsán jelezte:
a feltérképezés hamarosan családfakutatássá formálódott. Családok sorának sanyarú története bontakozott ki, ezeket is taglalja a most megjelent kötetben.
A kiadvány számos forrásra támaszkodik. A korabeli dokumentumok között közli az ortodox temető eredeti tervrajzát. Ez is ritkaságszámba megy, nagyon kevés temetőnek maradt fenn az eredeti dokumentuma – jelezte Balogh István.
Drónfelvétel a két ipolysági temetőről (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A sírkövek alapanyagánál is észrevehetők a 20. század történelmi fordulói. Míg Trianon előtt gerecsei vörös mészkőből készültek az ipolysági zsidó temető sírkövei, addig az impériumváltás utáni időszakban már a Csehszlovákiában kitermelt fekete és szürke gránitkő lett az alapanyaga a sírjeleknek – húzta alá Kapusta Krisztina.
Balogh István továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy a második világháború végén az elszakított területekre visszatért holokauszttúlélőkre újabb viszontagságos időszak várt a Beneš-dekrétumok miatt. Sokan ez elől menekültek az anyaországba, avagy külföldre.
Dedikálás az előadás után (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A tanszékvezető végezetül kifejtette:
egyfajta alapmű jött létre a Csend van… című kiadvánnyal, melyet családfakutatók, történészek, zsidókultúra-kutatók is hasznosíthatnak szerte a világon.
Mindamellett egy szakszerű összegzés az ipolysági ortodox zsidó közösségről.
Pásztor Péter/Felvidék.ma
