Naponta, percenként érnek minket mellbevágó hírek, híresztelések. Vannak médiafelületek, amelyek semmitmondó tartalmaik olvasásáért bombasztikus féligazságokat harsognak bele az arcunkba. Úgy van ma is, ahogyan 2000 éve írta Lukács, az orvos evangélista: az égi, földi jelek miatt „kétségbe esnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár” (Lukács 21,25-26).
A megborzasztó jelekből, jelenségekből bőven akad ezen az adventen is. A világ és az emberiség, itt az Igében az ökumené, a lakott föld a sejtések, sejtetések, elbizonytalanító híráradások felkavart és felkavaró hullámzásában él. Például: bombasztikusabbnál bombasztikusabb hírcsavarintások szólnak hetek óta a 3l/ATLAS-ról, az ismeretlen csillagközi látogatóról, ami másik galaxisból érkezett a miénkbe. Elképesztő sebességgel száguld, furcsa jelenségeket produkál. Kora pedig évmilliókkal megelőzi Földünk keletkezési idejét. Ama fényes hajnalcsillag ellenpontja? Vagy az emberi figyelmet akarják ezzel az igazi Hajnalcsillagról elfordítani?
Vagy: naponta átéljük a háborúk, Európán belüli, afrikai, távol-keleti emberfaló Molochok tanácstalanná tévő, békét alig sejtető fegyverek révén képzelt hatalommal felruházott emberség törpék, gyilkolásban óriások vérfürdőit. Hadd ne folytassam. Mindennek sajátos konzum-ellenpontjaként az ünnepi elmélyülést szinte lehetetlenné tévő árukínálat, látványdömping tolakodása, reklámnyomulása sem kíméletes.
Az elsekélyesített, előrehozott, megnyújtott ünnepi hangulatokba éppen hogy az ünnepre fárad meg a lélek.
Minap egy világvárosi áru kavalkád szédülete után csaknem üres táskával jöttem ki a gigantikus olasz plázából. Luther véleménye jött elő bennem: „Most már tudom, mire nincs és nem is lesz szükségem”. Ez már valami az igazi adventből!
Istenhez, emberhez méltó és egész személyiségünket átjáró, jótékony adventre viszont nagyon is szükségünk van.
Az egész lakott földnek. Elemi szükségünk van a mélységekbe húzó tanácstalanságtól, félelemtől (fóbia) és a totális létbizonytalanságtól megtisztult ünnepre. Az önmagukra és egymásra találás ünnepére. Arra, ami nem csak gazdasági, társadalmi, politikai bizonytalanságtól, hanem LÉTBIZONYTALANSÁGTÓL, sejtetésektől (apopszüchon szó többlete: tehetetlenné válni, elerőtlenedni, meghalni; apo fóbon/timore: félelemtől; proszdokiasz/expectatione: sejtelemtől, sejtésétől).
Az egész Föld vár a megszabadulásra mindettől. Micsoda drámai várakozás, amit nem az adventus, adveniens határoz meg.
Mily messze van a Krisztust hozó, váró minőségi várakozás ettől. Ám, Isten bölcsességének ellenpontozása is megjelenik: a rosszat sejtető, negatív várakozás, az elgyengülés, a tehetetlenné válás jövetele csak az igazi várakozást, az advent teljesen más minőségét emeli ki. Szinte meg is követeli. A fényt a sötétség kontrasztjaként. Bibliai, evangéliumi valóságkeretezéssel. Tisztánlátással. A Fel! igazi létirány mutatásával.
Az Úr segítő eljöveteléről – a létteljesség felé
Kálvin ennek a lukácsi Igének és még sok más Igének a koncentrált erősugárzása, mennyei energianyalábja lendületében fogalmazta meg:
kell nekünk, nagyon kell nekünk a “mennyei szó az Úr segítő eljöveteléről”. Minden nap kell.
Az pedig maga a velünk haladó, magával ragadó csoda, hogy itt a Lukács 21,25-28-ban – mint cseppben a végtelen óceán -, felragyog a teljes katarzist hozó drámai mélységben (tanácstalanság, megdermedés, félelem, sejtetés, természeti megrendülés után) a 28. versben a mai adventi evangélium tetterős lényege: „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fela fejeteket, mert közeledik a megváltásotok”.
A felemelő Jézus biztatás crescendója egyre jobban felerősíti az adventi attitűdöt: kétszer is felfelé irányítva emberi tekintetünket és tartásunkat.
Ez csak azért lehetséges, mert közeledik megváltásunk (28/b). Már érezhető vonzása. Ez az igazi adventi ígéret: ahogyan egykoron eljött azon a titokzatos és szent, mélycsendes éjszakán a betlehemi mezőben a Megváltó Gyermek, Mária szent és tiszta méhének gyümölcseként, annyira bizonyos, hogy majd az Emberfiaként eljön másodszor, végleg és valóságosan. Ott és akkor még gyengéden, majdan hatalommal és dicsőséggel az ég felhőiben. És addig is Szentlelke és Igéje által eljön minden szívhez, aki kész megnyitni önmagát az Érkező előtt. Hiszen igazi emberlétre, és emberséges emberlétre csak Krisztustól és Lelkétől felemelve, felegyenesedve, felemelt tekintettel születhetünk.
Mennyei függőágyban adj lelkemnek felfrissülést, Uram
Isten ma sem „páncélozott járművön érkezik hozzánk, hanem pólyába takartan, földi újszülöttben. Nem lengetnek-lobogtatnak előtte zászlókat, csak pólyája szegélyét emeli meg olykor az éjszakai szellő. Fanfárok, trombiták nem harsannak fel megjelenésekor, néhány szalmaszál hajladozik testecskéje fölé, s roppan meg alatta a száraz szalma a kőbölcsőben. Kezecskéje felfele tapintgat tétován, keresve az anyai, apai, atyai kezet.
És ez a gyengéd kéz majd később, a Feltámadott Úr kezeként, a kereszt után sorsokat, embereket, népeket, kultúrákat formál és emel fel magasra.
Mégpedig hatalmasan és mégis szelíden, az ég és a föld Királyaként és Uraként. Mindeközben megmarad lényének, létezésének lényege, a gyengédség, az odafigyelés, az irgalom. Mi lenne velünk Jézus gyengéd hatalma nélkül?“ – írta egy katonai parádé után a közeli templom csendjében megnyugvó brit író.
Nyomában én is kaptam látomást írószobám csendjében, s fenn a budaörsi Odvas-hegyi magaslaton, advent második vasárnapját előző szombaton. Hadd osszam meg az Olvasóval! Napba néző lelkem Lélek-érintette tágasságában megformálódott egy különös függőágy. Csak másfél méter magasságban volt a földtől, hogy könnyen bele tudjon helyezkedni idős és fiatal. És láttam, hogy ez a függőágy erősen összesodort, hajlékony, test-konform kötelei különös szálakból állnak össze: Istenünk, Atyánk megbocsátásából, irgalmából, szeretetéből, meg égi trónja előtt érettünk szakadatlanul könyörgő Szent Fia Igéiből. És sok-sok emberi ima fényesítette a szálakat tapintatosan lággyá. A függőágyat erős lelkek, Isten seregének küldöttei tartották. A nagy csendben újra és újra megszólalt a szelíd hang: „Egyenesedjetek fel, emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok”. Sejtetésekből, tanácstalanságokból, félelmekből történő kiváltásotok, lelki kiemelésetek, üdvözítésetek ideje. És ez most van.
Áldott adventet Istenünk megváltott népének! Újjáformáló lelki belehelyezkedést a mennyei-földi, Isten-szőtte kegyelmi függőágyba, az igazi létezés felé vezető zarándokút testet-lelket frissítő imaállomásainál.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
