Szlovákia belépett az euróövezetbe, a kormányzat folyamatosan arról nyilatkozik, hogy csupán előnyökkel jár és gond nélküli volt az átállás. A sajtó is csak most kezdett arról cikkezni, bizony sok terhet ró a lakosságra és főleg a vállalkozókra az átállás, ami egészében még most sem zárult le.
A szlovák gazdasági társaságok kötelesek 2009 végéig tőkéjüket euróra átváltani, és az ennek megfelelő változást a cégjegyzék által bejegyeztetni. Mindaddig, amíg ezt a változást a társaság nem kérelmezi, illetve azt a bíróság nem hagyja jóvá, az illetékes cégbíróság a társaság minden egyéb változás-bejegyzési kérelmét elutasítja, sőt az átváltást elmulasztók 2010-től komoly bírsággal néznek szembe.
Amennyiben az euróra való átváltás bejegyzését a társaság 2009 végéig nem kezdeményezi, a társaság vezető tisztségviselői jelentős pénzbírsággal (akár 3310 euró) számolhatnak, valamint a késedelmesen benyújtott kérelem esetén (szemben az egyébkénti illetékmentességgel) illetéket köteles fizetni, ami jelenleg kb. 66 eurót tesz ki.
Nem csak a gazdasági vállalkozásoknak okoz gondot az átállás, gondoljunk csak bele, az üzletek tulajdonosai már most arról beszélnek, be kellene vonni az 1 és 2 centeseket, mint ahogyan az például Finnországban történt.
Azt hiszem, nem mondok azzal újdonságot, ha azt állítom, sok embernek vannak negatív tapasztalatai az átállás miatt. Több lakos is arra panaszkodott, koronában kapták meg a visszajárót, annak ellenére, hogy pár „fillért“ kellett, hogy visszakapjanak. Bizonyára többen tapasztalták azt is, hogy – főleg az idősebb nemzedék – valaki koronában kérte a visszajárót, annak ellenére, hogy már használatban volt az euró, illetve biztosan olyan tapasztalatokat is begyűjtött szinte mindenki, hogy valaki a sorban nem tudta eldönteni koronában vagy euróban akar-e fizetni. Ezért az eladók sok esetben kénytelenek voltak többször is leblokkolni az árut.
Arról nem sokan beszéltek még, hogy voltak olyan települések, ahol egyetlenegy üzlet sem nyitott ki január 16-áig, ezeken a településeken bizonyára problémamentes volt az átváltás, csak a lakosoknak kellett utazniuk azért, hogy a napi kenyeret megvegyék… De hát mi gond nélkül átálltunk, hiszen „csodaország” vagyunk.
MTI, NT, Felvidék Ma
