Nagy várakozás előzte meg Ján Lunter beiktatását, amelyre Rimaszombatban, az egykori vármegyeháza dísztermében került sor. De ahogy mondani szokták, a hegyek ezúttal is csak egeret szültek, a választásokon csúfosan megbukott Kotleba még utoljára kimutatta foga fehérjét, Lunter pedig még nagyobb csalódást okozott, mint a választást megelőző vitaműsorokban.
Aki netán azt hitte, hogy Kotleba talán szégyenében el sem jön, az alaposan csalódott, hiszen Kotleba jött, látott és újabb híveket szerzett magának. A volt megyeelnök, – aki alaposan lemaradt Lunter mögött, s aki a bukását egyértelműen a sajtó számlájára írta –, semmit sem bízott a véletlenre. A díszterem ajtaja előtt testőrei várták a beiktatási ünnepségre érkezőket, a terem közel felét a hívei foglalták el, s ő maga mint rocksztár vonult be közel negyedórás késéssel, és foglalta el a helyét a rendkívül tutyimutyinak mutatkozó, a koránál is jóval öregebbnek látszó, megszeppent Lunter mellett. Miután a rimaszombati polgármester megadván az alaphangot, kellőképpen hitet tett a megye leköszönő vezetése mellett, jöhetett Kotleba magánszáma, mintegy negyedórás beszédében felvázolta az elmúlt négy év sikersztoriját, s miután kellőképpen megadta az ostoba és velejéig hazug újságíróknak, ami jár nekik, megtudhattuk, hogy olyan állapotban adja át a megyét, hogy jobb lesz, ha Lunter mindjárt két gatyát is felvesz, ha nem akar belebukni megyevezetői vállalkozásába.
Lunter nem vette fel a kesztyűt (ahogy Kiska sem, aki előzetes ígéreteivel ellentétben nem jött el Rimaszombatba, hogy jelenlétével támogassa őt), s a nehézkesen felolvasott semmitmondó beszédéből mindössze annyi derült ki, hogy szeretné kivezetni a megyét az izolációból. Öt éve lesz minderre, de ha hasonló lelkesedéssel folytatja, mint ahogy tegnap elkezdte, akár le is húzhatja a redőnyt.
S itt érdemes lenne megállni egy szóra, hogyan is kerülhetett képbe ez a megfáradt bácsi, amikor Kotleba lehetséges kihívóját keresték. Hiszen a mezőnyben akadt tapasztalt intézményvezető (Mičev), reményteljes ifjú politikus (Klus), ahogy tapasztalt, de még javakorabeli, az egész megyét beutazó vállalkozó (Kašper), ahogy városi hivatalvezető (Juhaniak) is. S a televíziós vitaműsorok alapján mindannyian számtalan elképzeléssel, amelyet nem kevés lelkesedéssel is vegyíteni tudtak. Erre jött pár közvélemény-kutatás, amely mind Lunter magabiztos győzelmét vetítette előre. Voltak, akik ahogy előzetesen ígérték, visszaléptek, s voltak, akik végigjátszották a harcot – de tudjuk, a plebsz általában bedől a közvélemény-kutatóknak, s elhitte azt, hogy vagy Lunter, vagy pedig marad Kotleba. Holott a vitaműsorokban még Kökény Béla is reményteljesebb jelöltnek tűnt mellette. Churchill óta tudjuk, egy politikus csak az önmaga által hamisított statisztikáknak hihet, semmi másnak.
Akárhogy is történt, a tegnapi nap győztese egyértelműen Kotleba volt, a vesztesének pedig mi, Besztercebánya megyei lakosok tűntünk. Még szerencse, hogy Lunter fia is bekerült a testületbe…
