Augusztus 26-án este Iveta Radičová volt Štefan Hríb vendége a TV Joj PLus „Lampa” című maratoni hosszúságú beszélgető műsorban. Štefan Hríb, az egyik legfelkészültebb szlovák riporter, tekintettel volt arra, hogy a beszélgetőpartnere hölgy, ezért leginkább az érzéseit firtatta egy-egy politikai eseménnyel kapcsolatban.
Radičovának nem volt könnyű dolga, szemmel láthatóan fáradt volt egy nappal a berlini hivatalos útja után. És a nézők türelmét is alaposan próbára tette a műsor, mert – mint utólag kiderült – a beszélgetés tisztán másfél óra időbe tellett, de a sok reklám miatt közel négy órát kellett volna a képernyő előtt tölteni elejétől végéig. Bevallom, én is csak az első reklámblokkig bírtam ki, aztán csalódottan lekapcsoltam a televíziót. Eldöntöttem, hogy kímélem az idegeim és majd az interneten nézem meg azokat a részeket, amelyek lekötnek. Másnak is ezt ajánlom.
Mi okozott csalódást, kiábrándulást? Hríb alig 3 hónappal a választások, nem egész 50 nappal a kormányalakítás után azt kérdezte a miniszterelnök asszonytól, hogy „felfogta-e” mi történt? Radičová erre úgy válaszolt, hogy részben igen, a választások éjszakáján összegezte az eredményeket. És a legfontosabbnak azt tartja, hogy a klasszikus mečiarizmus véget ért, meg hogy az elmúlt négy év feszültségei, elsősorban etnikai indíttatású konfliktusok sem kaptak zöldet, hiszen a választók döntése értelmében az MKP nem jutott be a parlamentbe, és a Szlovák Nemzeti Párt is alig kétezer szavazattal lépte túl a küszöböt, alaposan meggyengült. Azt is kiemelte, hogy a parlamentben az ellenzék erős, hiszen 880 ezer szavazatot kapott a választóktól a Smer-SD, a jobbközép pártok pedig 1 100 000 vokssal nyerték meg a parlamenti választásokat.
Štefan Hríb reakciója erre az volt, hogy Radičová köztársasági elnök-jelöltként is egymillió szavazatot kapott egy évvel ezelőtt.
S ugyanez jutott nekem is eszembe, miközben keserű szájízzel lekapcsoltam a készüléket. Mert Radičová egymillió szavazója közt ott volt az akkor még egységesnek tűnő MKP népes szavazótábora, én is. Radičovának alkalma volt meggyőződni arról, hogy az etnikai feszültséget Szlovákiában nem az alig félmilliós magyarság képviseletében politizáló MKP teremtette, sőt tovább megyek, a szlovákiai magyarság nagyon sok szolgálatot tett a szlovák jobboldali pártoknak, 1998-tól minden érdekünket alárendeltük Szlovákia demokratizálódási folyamatát segítő látszólagos igyekezetnek. Az MKP politikusai Bugár vezényletével és Csáky elnöksége idején is elsősorban annak az elvárásnak akartak megfelelni, hogy „megbízható partnerei” legyenek olyan pártoknak, amelyekre soha nem számíthattak, ha a nemzeti közösségünk sajátos – jogos! – igényei kerültek terítékre.
Pogány Erzsébet
