2008-ban az elektronikus közúthasználati díj rendszerének pályázatát a legdrágább pályázó nyerte el. 820 millió euróba (mintegy 25 milliárd korona) került a rendszer telepítése. Hatékonysága, szükségessége és az ára nagyon kétséges.
Az Európai Bizottság is megkérdőjelezte a közbeszerzés lefolytatását. Ráadásul a rendszer bevezetése sok negatív következménnyel járt.
Vizsgáljuk meg azokat a fuvarozók szemszögéből. Az elektronikus rendszer bevezetése előtt 2008-ban a fuvarozó kamiononként egy hónapra 3.000 korona értékben (100 euró) vásárolt matricát. Ma, az elektronikus rendszerben a fuvarozó egy menettérti úton, Dunaszerdahely és Losonc között kifizet 80 – 120 eurót. Az utat egy nap alatt megteszi, vagyis havonta akár húsz vagy huszonötszörösét kell kifizetnie közúthasználat címén annak, amit 2008-ig a matricáért kifizetett. Miközben az éves matrica ára 27.000 korona volt akkor, egy mai menettérti út Dunaszerdahely és Losonc között tehát ennek körülbelül egytizedébe kerül. A fuvarozó kiszámlázásképpen olyannyira bonyolult számlát kap, amelynek tartalmát esélye sincs megérteni, ezért panaszkodni is képtelen az esetlegesen téves, pontatlan vagy hibás számlázásért. Tévedés ne essék, a többletköltség nem a fuvarozót terheli, a fuvarozó azt kiszámlázza a kereskedőnek, ő pedig beépíti a pulton szereplő termék árába. Vagyis mindez a vevőt terheli.
Vegyük szemügyre a következményeket a közutakat fenntartó közigazgatási intézmények szemszögéből. Mivel a fuvarozók nemcsak az autópályák és a gyorsforgalmi utak használatáért fizetnek, hanem a legtöbb első osztályú közút használatáért is, a sofőrök gyorsan megtalálták az alternatív, nem fizetős útvonalakat. A másod- és harmadosztályú utak fenntartói, a megyei önkormányzatok, valamint a helyi jelentőségű utak fenntartói, a helyi önkormányzatok az elektronikus rendszer bevezetésének igazi vesztesei. Míg a magáncég által üzemeltetett rendszer bevételeiből nem származik jövedelmük, addig a teherforgalom egy része a fizetős szakaszok helyett áttért a fizetetlen megyei és helyi utakra. Ki fogja a fenntartóik számára megtéríteni a rendszer hibái által okozott tetemes károkat, ki rakja majd rendbe az alacsonyabb rendű utakat?
S végül hogy jár mindezzel az államháztartás? A legdrágább rendszer miatt oly drága elektronikus fuvardíjat végső soron a fogyasztók, a polgárok fizetik meg. Más országokban, ahol bevezették az elektronikus rendszert, az ország területéhez, vagy a fizetős közutak hosszához mérten sokkal olcsóbb volt egy hasonló rendszer telepítése. Ráadásul a Nemzeti Autópálya-fenntartó Társaság a bevételek egy részével gazdálkodik csupán, mert a rendszer üzemeltetője magáncég. Ezért figyelemre méltó körülmény, hogy néhány hete a közlekedési miniszter felvázolta a rendszer állam általi felvásárlásának lehetőségét. Közben nem árt, ha tudatosítjuk, hogy az eredeti tervek alapján a következő lépésben a személygépkocsi-forgalomra is kiterjeszthetik majd az elektronikus közúthasználati díjszabást. A következményekről pedig kár elmélkedni, szolgáljon például a teherfuvarozók és a megyei, valamint helyi önkormányzatok eddigi tapasztalata. Alaposan megdrágulhat tehát a széles gépjárművezető társadalom számára a magasabb rendű közutak használata.
A Magyar Koalíció Pártja azt javasolja, hogy a közlekedési minisztérium és a Nemzeti Autópálya Társaság alapjaiban módosítsa a közúthasználati díj rendszerét. A rendszerből származó jövedelmet alapvetően a közutak javítására és felújítására használják fel, ne pedig a méregdrága, felesleges elektronikus rendszer beszerzésének törlesztésére. Mert különben néhány év múlva diametrálisan rosszabb utakon fogunk közlekedni.
Farkas Iván, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnöke
