A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (MKKI) és az Esterházy János Polgári Társulás (EJPT) „Rendszerváltás előtt és után” című történelmi beszélgetés-sorozatának vendége volt Pozsgay Imre, akivel Csáky Pál felvidéki politikus-író beszélgetett.
Házigazdaként Kollai István, az MKKI igazgatója, szervezőként Peczár Károly, az EJPT elnöke köszöntötték a megjelenteket, akik megtöltötték az MKKI nagytermét.
Csáky Pál emlékeztetett arra, hogy Pozsgay Imre azon személyek közé tartozik, akik tiszteletet és elismerést váltottak ki még a rendszerváltozás előtt években, évtizedekben, és ezt megőrizték a kommunista rendszer bukása után is. Ezt többek között azzal is kiérdemelte, hogy a Kádár-korszak állampolitikusai közül ő volt az, aki először nevezte 1956-ot az addig hangoztatott „ellenforradalom” helyett „népfelkelésnek”.
Pozsgay a Kádár-korszak egyik legjelentősebb magyar politikusa volt, aki már a nyolcvanas évek elején Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) éléről való eltávolításának a híve, kezdeményezője volt. Viszonylag nagy befolyása volt, hiszen 1976 és 1982 között kulturális, majd művelődési miniszter, a sorsdöntő rendszerváltó években (1988-1990) államminiszter volt, ami gyakorlatilag a miniszterelnök-helyettesi tisztségnek felel meg. A rendszerváltás után, 1990-ben kilépet az MSZP-ből (az MSZMP utódpártja), majd 1994-ig független országgyűlési képviselőként tevékenykedett. Ezt követően a Kossuth Lajos Tudományegyetem (2000-től Debreceni Egyetem) politológiai tanszékének egyetemi tanáraként tart előadásokat. 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott.
Pozsgay Pozsonyban elmondta, Kádár János már a nyolcvanas évek elején megérezte a veszélyeztetés helyzetét Pozsgay részéről, ezért megtett mindent, hogy eltávolítsa őt a központi hatalomból. Kádár is tudta, hogy utódlásának a kérdése előbb-utóbb aktuálissá válik, ám az általa éltetett mítosznak, a „glóriás munkásosztály” ideájának Pozsgay nem felelt meg. A nyolcvanas évek végén Kádár leváltásának időszerűségét már egyre többen érzeték az MSZMP vezetőségében is. A főtitkári tisztségre Grósz Károlynak voltak a legnagyobb esélyei, ambíciói, aki fel is kereste Pozsgayt, támogatást kérve főtitkári megválasztásához. Pozsgaynak Kádárhoz hasonlóan Grósszal is komoly fenntartásai voltak, de Kádárnál megfelelőbbnek tartotta, ezért két feltétellel vállalta a támogatást, ha Grósz ambícióiról értesíti Kádárt és a szovjet pártvezető Gorbacsovot is. Kádár elfogadta a cserét (a főtitkári tisztség helyett a hangzatos, ám gyakorlati hatalommal nem járó MSZP-elnöki tisztségért cserébe), ám Gorbacsov előbb hallani sem akart róla. A szovjet pártvezető Kádárról úgy nyilatkozott, hogy őt a 20. század legnagyobb európai államférfijának tartja. De később, Grósz második hívását követően már egyetértett a cserével, mivel Kádár megromlott egészségi állapota miatt is alkalmatlan volt az MSZMP vezetésére. Pozsgay visszaemlékezett, hogy Horn Gyula (későbbi, 1994-ben megválasztott miniszterelnök) is nagyon nehezen ment bele a cserébe. „Kádár nélkül nincs kibontakozás, nincs jövő…” – hangoztatta Horn. Kádár leváltása végül is 1988-ban megtörtént, az új pártprogram megírására pedig Pozsgayt kérték fel. Ő ezt csak azzal a feltétellel vállalta el, ha teljes történelmi önvizsgálatot tartanak 1945-től kezdve, beleértve 1956 átértékelését is! 1989-ben előterjesztette az Országgyűlésben az ún. Demokrácia-csomagot, amely tartalmazta a gyülekezési jogot is. „Ettől Grósz nagyon ideges lett, polgárháborús félelmei lettek” – emlékezett vissza a történtekre Pozsgay.
A magyar ellenzékiség időközben egyre nagyobb befolyásra tett szert, az ellenzéki kerekasztallal (köztük Antall József és Orbán Viktor későbbi miniszterelnökök is) az MSZMP-részéről Pozsgay tartotta a kapcsolatot. „Ez többek között azért is járható út volt, mert sokukkal évekre visszamenőleg jó kapcsolatban voltam, például Csoóri Sándorral vagy Csurka Istvánnal” – mondta Pozsgay. Csáky Pál felhívta a figyelmet arra, hogy a volt szovjet-blokk országai közül végül is Magyarországon történt meg legelegánsabban a rendszerváltozás, és ebben nagy szerepe volt az akkoriban legnépszerűbb politikusnak számító Pozsgaynak.
Pozsgay tekintélye a rendszerváltozás után sem kopott meg. Portálunk azon érdeklődésére, hogy milyen szerepe volt az új magyar alaptörvény megszületésében, Pozsgay elmondta, hogy a 2010-s országgyűlési választások után Orbán Viktor miniszterelnök őt is felkérte az új alkotmány kidolgozásában való részvételre. Pozsgay ezt vállalta, és politikusként elsősorban az alaptörvény preambulumának megszületésében működött közre. Úgy véli, rendkívül fontos, hogy a magyar alaptörvény túllépi Magyarország államhatárait és nemzeti keretekben rögzíti Magyarország létének alapjait. Magyarország mai megítéléséről Pozsgay portálunk érdeklődésére elmondta, hogy az ország lejáratására azok tesznek minduntalan kísérletet, akik nem tudnak és nem akarnak belenyugodni abba, hogy 2010-ben kiütötték kezükből a hatalmat.
A rendszerváltozásról Csáky Pál korábban Ján Čarnogurský szlovák volt miniszterelnökkel és Boross Péter volt magyar államfővel folytatott beszélgetést, a sorozat következő állomása február 1-én lesz, amikor Miroslav Kusý politológussal várják az MKKI épületébe (Pozsony, Védcölöp út 54., 17 óra) az érdeklődőket.
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2012/01/32110_1.jpg, images/stories/_esemenyek/2012/01/32110_2.jpg, images/stories/_esemenyek/2012/01/32110_3.jpg, images/stories/_esemenyek/2012/01/32110_4.jpg, images/stories/_esemenyek/2012/01/32110_5.jpg, images/stories/_esemenyek/2012/01/32110_6.jpg, images/stories/_esemenyek/2012/01/32110_7.jpg” width=”130″ height=”106″ title=”nagyítható” }nagyítható{/japopup}
Képek: 1 – Pozsgay Imre és Csáky Pál, 2 – Megtelt az MKKI nagyterme, 3 – Pozsgay Imre, 4 – A rendezvény végén Pozsgay könyveit dedikálta, 5 – Csáky Pál és Koncsol László, 6 – Pozsgay portálunknak nyilatkozik, 7 – Csáky Pál megköszöni Pozsgaynak, hogy eljött Pozsonyba
Felvidék.ma, O.N.
