Hónapokkal ezelőtt alakult meg az új politikai formáció, a Szövetség. Egy magyar, pontosabban kisebbségi párt sikerességének alapfeltétele, hogy stabil, kiszámítható legyen és egységes szavazóbázissal rendelkezzen.
Aki hónapok óta figyelemmel követi a felvidéki magyar politika történéseit, az pontosan látja, hogy a pártegyesülés előtti viták nem szűntek meg. Az elődpártokra jellemző egymással szembeni önmeghatározás kérdésében személy szerint azt vártam, hogy ezek az új párton belülre kerülve oldódnak meg, illetve kikerülnek a sajtón keresztüli üzengetésből.
Egyszerűbben: a vitás kérdéseket – mint egy jó családban – otthon megbeszéljük; jobb ez, mint a falu népe előtt az utcán vitatkozni. Az első alapvető gond, hogy se meg nem szűntek a viták, se házon belülre nem kerültek, sőt, új „frontok” nyíltak meg.
A második alapvető kérdés, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar szavazóbázis egységességének megszűnése erőteljes léptekkel haladt. Ebben számos tényező kapott szerepet, mint a nemzeti öntudat visszaesése, az identitás válsága, a közös célok, valamint egységes közösségi igények meghatározásának hiánya stb.
Az identitások összemosódása mellett megjelent viszont egy újabb jelenség is:
a szlovák pártok magyar szavazatok szerzésre tett (nem is sikertelen) kísérlete, ezt egyébként az egyik liberális napilap pár hónapja szinte felhívásként hirdette meg.
Mélyen belém égett a kép, amikor az egyik ifjúsági táborban – finoman fogalmazva – a napon teljesen önmaguk alá olvadtak a résztvevők, mert a köztársasági elnök eljött, és mondott egy „keszenem”-et. Az ő magyarságot és más nemzeti kisebbségeket támogató tevékenysége ezzel ki is merült.
Egy újabb kommunikációs és jövőképcsapda lett közösségünk részére a szlovák pártokhoz fűződő viszonyunk. Csupán halkan jegyzem meg, hogy már 2019-ben jeleztem, magyarként, bár nyilvánvalóan egy demokratikus és jogállamnak számító országban szeretnénk élni, az önmeghatározásunk tekintetében a kormányváltásra és korrupcióellenes kérdésre alapozott kommunikáció nem lehet az egyetlen zászlóshajó.
A 2020-as választásokon a magyar szavazóbázis egy jelentős részét az akkor kormányváltó pártokhoz tolta át az, hogy nem saját célokat fogalmazott meg a magyar politika, hanem a beállt a szlovák kommunikációs fősodorba.
Nem mindegy, hogy mit és hogyan mondasz! Sajnos ma is azt látom, hogy a közösségi célok meghatározása helyett a „reagálós” politika teljesedik ki, azaz csupán reagál a párt és nem proaktív.
A következő kérdéskör a szlovák pártok tagozatai vagy magyar képviselői. Véletlenül vagy tervezett módon, de ma annak lehetünk tanúi, hogy a valós problémák megoldása helyett pszeudotémákkal vakítják el a magyar választókat. Ha felmerül egy gond, a világhálón, mint a vízforraló sípján, kiengedik a gőzt. A megoldás pedig prózaian egyszerű, ne mondd, tegyél érte.
Ebben a körben játszik kiemelten fontos szerepet azon sajtómunkatársak, orgánumok és közszereplők halmaza, akik megrendelőik akarata szerint vagy csupán átlátás hiányában a szlovák pártok magyar szavazatszerzésének szekerét tolják. A viszályok szításának manipulációs rendszerére alapozott lájkszerzés lassan népszokássá válik berkeinkben, ez pedig nem jó!
Nyilván folytathatnám politikánk gondjainak sorolását, de nem szeretném a kedves olvasót még sötétebb vizekre terelni, sokkal inkább pár megoldási javaslattal élnék.
Az első és legfontosabb, hogy a politikai közösség megteremtéséhez először egy erős, a viták ellenére néhány pontban közös célokkal rendelkező magyar közösséget kell építeni.
A reagálásos kommunikáció helyett proaktív irányába kell elindulni; nyilván ehhez a párt részéről érthető, olvasható és adatokkal alátámasztott dokumentumok, programok kidolgozása szükséges.
Tisztázni kell, hogy nekünk nem a szlovák pártok egymás közötti meccsébe a legfontosabb „beszállni”, mert mi bármelyik oldalnak csak akkor leszünk „partnerek”, ha rajtunk (is) múlik majd a kormányzás. Hogy ezt elérhessük, sok-sok munkát kell befektetnünk. Úgy érzem, eljött az ideje, hogy mi is előre menjünk, a magyarok egységét építsük végre, kellő alázattal, szolgálatkészséggel. A potenciális szavazóinknak tudjunk erőt, szövetséget kínálni. Mert ha ez nincs, a partvonalon kívülről hiába rikoltozunk azoknak, akiktől lájkot sem könyvelhetünk el, legfeljebb némi kárörömet.
(Őry Péter/Felvidék.ma)
