Minden becsületes magyar embernek kötelessége ezen a gyásznapon, hogy elgondolkodjon, mit hozott nekünk Trianon. Ismerjük meg mi is, gyalogpolgárok dióhéjban, annak a csőcseléknek, rablóbandának a tevékenységét, amely 1918 utolsó hónapjaiban elkezdte a rombolást.
Bandákban fosztogatók hadai özönlötték el az országot. Peregtek az események, ahol az 1000 éves múltunkat temették.
Sokan a szocialistákban reménykedtek, talán ők majd megvédik az országot, de azoktól ne várjuk el, akik támadják a haza fogalmát. Az oroszok nem jöttek el, ettől megmenekültünk, de minden más egyéb itt van, fogva tartott. Hangzatos szavak mennyisége hangzott el, hogy a nyugodt, békés élet biztosítva lesz. Katonatanácsok, nemzetőrségek lesznek megszervezve. Ezt azok az emberek terjesztették, akik később irányítói voltak az eseményeknek, mint pl. Linder hadügyminiszter, akiről mindig az volt a benyomás, hogy be van rúgva.
A parlament lépcsőjéről, selypítve, dadogva beszélt a katonákhoz. Így: híven teljesítettük kötelességünket a harctereken, küzdöttünk, hogy azok az ideálok, amelyekért harcoltunk, megérdemlik az elismerést, de én, az önök hadügyminisztere kijelentem, ezek az ideálok hamisak voltak.
Érthetetlen dolgokról beszél, arról, hogy ezer év tradícióit, ezer év szolgaságát kellett romba dönteni. Az erőlködésének a tetőpontja az lett, hogy elborult alkoholista aggyal kijelentette a híres mondását: … Nem akarok többet katonákat látni! Nem akart katonákat látni, akkor amikor minden oldalról, szlávok, oláhok, támadják az országot.
Felbomlasztotta a frontokat, azzal, hogy a hazának szüksége van a határokon a katonákra. Aljas és sötét erők voltak a háttérben. Hol van az eredete? Milyenek a céljai? Talán nem is Károlyi, Linder, Jászaiak azok a sötét erők, amelyek gyávákká teszik a lelkeket, elrohasztják a becsületet. Ezek az erők már rég mozgolódtak a magyar történelemben, Mohácstól, az 1848-as – és az 1956-os forradalmon keresztül a mai napig züllesztik, rombolják a kereszténységet. És még mindig virágoznak.
Óriási gyűlölet, egy bestiális hatalmi harc szervezkedik és igyekeznek megfojtani áldozatukat. Emberek, magyarok, hová süllyedtünk? Döbbenetes dolgok történtek, az erősek is egyedül voltak a nép pedig sodródott a Nemzeti Tanács szolgálatába. És ami ezekre a gátlástalanokra jellemző, megmutatkozott Tisza István temetése alkalmából is, ahol Károlyi cinizmusa megjelent.
Károlyi Mihály koszorút küldött Tiszának: „Legnagyobb politikai ellenfelemnek, emberi kiengesztelődésül. Tisza István meghalt, abban az órában, amelyben meghalt Magyarország. Azok, akik megölték, abban az órában fognak meghalni, amelyben Magyarország újból feltámad.”
Népbiztosok, Trockij és Lenin helytartói Magyarországon. Orosz mintára megy minden. Szabadkőművesek, népbiztosok, titkosrendőrség, Lenin népbiztosa, és akik a népirtást előkészítették, aztán az elkövetői, Szamuely páncélvonatának, a halálvonatnak hóhérai, akik igazságos halálbüntetést kaptak. Aztán ott voltak a Lenin fiúk is, akiket szintén felakasztottak. Ez az aljadék tette tönkre hazánkat. Aki pedig szeretne bővebb információhoz jutni, az olvassa el Tormay Cecile könyvét a Bujdosókat, és képekben megvilágosodik minden hazaszeretőnek a látásköre. Megismerkedik ezekkel a gazemberekkel, akik végigkísérik történelmi múltunk minden tragédiáját.
Károlyinak büszkeség volt, amikor kijelentette: hogy minél kisebb az ország, annál nagyobbra növök én. Mikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország, mikor miniszterelnök lettem, elszakadtak országrészek, öt megye marad, mire köztársasági elnök leszek, és négy megyéből fog állni az ország, mire király leszek. Végtelenül kidicsérte pl. Lindnert elévülhetetlen érdemeit a békével kapcsolatban.
De reméljük, hogy a történelem ezeket a hóhérokat elfelejti. Az is Károlyi táborának terveihez tartozott, hogy megteremtsék hatalmuk erőfeltételét: a felbomlást, a nemzetiségi vidékeken agitátoraikkal a magyarokra uszította, irredentizmussal vádolták a magyar népet a szomszédos országokban.
Érdemes néhány mondatot az ú.n. Magyarország miniszterelnőkéről is, az ő „hazaszeretetéről” annyit leírni, hogy csak gyertek szerbek, oláhok, csehek, senki nem fog bántani. Így hívta Károlyi a Nemzeti Tanács és az egész kormány füle hallatára az említetteket.
Jászi Oszkár pedig Aradon alkudozik és kijelenti, ha nem akarnak megegyezni, akkor ki kell őket irtani. A börtönök százakról és százakról beszélnek, akik magyar nemzet kiválóságai, sokakat, akiket nem is ismerünk, megkínzott egyetemi hallgatók kisgazdák, iparosok, földművesek, sőt munkások is beletartoztak, saját földjükön rabok voltak. Zálogai a Kun Bélák, Szamuleyek, Landner elvtársak életének. Ismerje meg minden magyar gyerek ezt a legnagyobb gyásznapunkat. Mindenkinek kötelezővé tenném Tormay Cecile könyveit, először is a Bujdosókat, amely tényszerűen leír mindent, ami 1918 utolsó hónapjaiban elkezdődött és befejeződött a Tanácsköztársaság bukásakor. Végre tanuljunk történelmünkből, mert ma is létezik egy népirtás nem fegyverekkel, hanem Kalasnyikovok nélkül, bankterroristákkal.
Máté János, Felvidék.ma
