A környezetvédelmi tárcát 2020 óta vezető politikusok nem vesznek tudomást arról, hogy a veszélyes lerakatok hazai kockázati listáját a Vereknye és Főrév városrészek határán található, mintegy 120 ezer köbméternyi hulladékot tároló vereknyei lerakat vezeti.
Évek óta tudjuk, hogy az 5 hektárnyi terület alatt ketyegő bomba Közép-Európa legnagyobb ivóvízkészletét veszélyezteti, ezért nem lehet elég sokszor és kellő határozottsággal tiltakozni az ellen a tétlenség és érdektelenség ellen, amelyet a jelenlegi kormány környezetvédelmi minisztere is tanúsít a vereknyei hulladéklerakó felszámolása iránt.
A miniszterek más tárcáknál is sportot űznek abból, hogy elődeik intézkedéseit úgy bírálják felül és állítják le, hogy jobb ötlettel nem állnak elő, de Tarabának ebben a politikai sportágban jóval nagyobb a felelőssége, mint például Rudolf Huliak sportminiszter kollégájának.
A környezet védelme ugyanis az emberek egészségének a védelme. A vereknyei, pozsonypüspöki, csallóközi embert nem érdekli, hogy a kormány melyik módszert választja, az enkapszulációt vagy a termikus deszorpciót, ő azt szeretné, ha tiszta maradna a vize a kútban.
Az utolsó kézzelfogható előrelépés 2017-ben történt. A vereknyei veszélyeshulladék-tároló elszigetelésére kidolgozott projektet akkor egy magyar miniszter tette le a kormány asztalára.
Az enkapszulációs projekt megvalósításához akkor minden adott volt: elképzelés, terv, engedély, uniós pénz. Ján Budaj és Tomáš Taraba hozzá nem értése miatt meghiúsult, s
úgy tűnik, hogy újabb jelentős elmozdulás is csak akkor lesz, ha újra magyar lesz a miniszter.
Mert Vereknye nem módszertan, nem pénz, hanem akarat kérdése.
Magyar Szövetség/Felvidék.ma