Az idei díjazott Korpás Éva Fonogram és Harmónia díjas énekes, a Népművészet Ifjú Mestere. A Mikola Anikó-díj ünnepélyes átadására az Anima Társág szervezésében, a XXVIII. Városi Kulturális Napok keretében október elsején Pozsonyban, a Csemadok-székházban került sor.
Sokszor és sokunkban felmerült már a kérdés: szükség van-e díjakra, kitüntetésekre, elismerésekre, hiszen – hál’ Istennek még mindig – annyian vannak közöttünk, akik szerényen, csendben, bölcs szeretettel gyógyítják, építik a másik embert és közösségeinket, s ezért a hangyamunkájukért a létező legnagyobb kitüntetésre lennének érdemesek – mégsem talál rájuk semmilyen díj, sokszor még köszönő szavak sem.
„Így igaz! Ugye mégis érezzük, hogy ez nem helyes, s magunkban kérdezzük: miért nem kapják meg az elismerést, a köszönő szavakat az arra érdemesek, hiszen e gesztus által elismert és elismerő egymást erősíthetné értékrendjében és a további közös munkában! Legalább azokkal tehetnénk kivételt, akik alkotómunkájukkal, hatósugarukkal túllépik a saját régiójukat, akik tálentumukat nemcsak elfogadják, hanem tovább is adják” – mondta bevezetőjében Haraszti Mária, az Anima Társaság elnöke,
majd hozzátette: „valami ehhez hasonlóra döbbentünk rá 2006-ban, amikor a Mikola Anikó-díj létrehozásának ötlete megszületett. Mert ha a bevezető mondatok nagy általánosságban érvényesek, úgy a kisebbségben élőkre, illetve a kisebbségben élő nőkre hatványozottan vonatkoznak! Így jött létre vállaltan „megkülönböztető” kitüntetésünk, a Mikola Anikó-díj, amit minden évben a művészeti életben tevékenykedő, illetve humánus és közösségi értékeket képviselő, létrehozó nőnek ítél oda a kuratórium.”
Elsőként 2007-ben Écsi Gyöngyi népdal- és világzene-énekes, mesemondó, bábjátszó, meseszínház-működtető tiszteletes asszony kapta meg a díjat. 2008-ban Lacza Éva rádióriporterre, újságíróra talált rá a díj. 2009-ben az izzó vásznak festőjéhez, az az évben fiatalon elhunyt Fodor Kata képzőművészhez vándorolt, őt Szabados Katalin koreográfus követte 2010-ben. Ezután 2011-ben Józsa Mónika, a fáradhatatlan karnagy következett. Az ezt követő évben az Anima Társasághoz is beköszöntött a gazdasági válság, s nem sikerült előteremteni a díjkiosztóhoz szükséges anyagiakat, ezért idén két kitüntetett is volt: a tavalyi év érdemesítettje, Nagy Ilona és természetesen az idei év választottja.
Korpás Éva laudációját a Mikola Anikó-díj átadásán Csanaky Eleonóra mondta. A következőképpen méltatta a művésznőt:
„Ki az idei év választottja? Egy törékeny, csillag szemű asszony, akit évtizedekkel ezelőtt a komáromi Hajós néptáncegyüttes szólóénekeseként ismerhettünk meg, de aki nem sokkal ezután már a pozsonyi Ifjú Szivek táncegyüttesben tündökölt, ahol felfigyelt rá többek között a budapesti Tükrös zenekar is. 1995-ben kezdődött együttműködése ezzel az autentikus népzenét játszó zenekarral, szólóénekesük lett, s 4 felnőtteknek és 2 gyermekeknek szóló közös lemezük meghozta számára 2001-ben a Népművészet Ifjú Mestere címet.
A „Szatmári muzsika az 1900-as évekből” c. lemezüket a Magyar Művészeti Akadémia díjával jutalmazták, 2010 februárjában pedig Magyarország legrangosabb zenei díjátadóján a „Mi Mezőségünk” c. lemezükért Fonogram díjban részesült.
Az eddig felsoroltakból sokak számára már evidens, ki is lehet az idei választottunk! Akiknek azonban még kell segítség, hadd folytassam: Férjével, a neves brácsaművésszel, Lakatos Róberttel 2005-ben jelentették meg Hajnalodik című albumukat, amit 2008-ban a Brácsatánc, majd a „Csillagok, csillagok” és a „Rendhagyó Prímástalálkozó” c. produkciók követtek. Ez utóbbi hanghordozójuk 2011-ben is elnyerte az év népzenei albuma címet, a Fonogram díjat.
Igen, eltalálták! Kitüntetettünk Korpás Éva, aki nemcsak hazai berkekben keresett és talált zenésztársakra, hiszen 2005-ben Balogh Kálmán cimbalomművésszel készített közös karácsonyi lemezt „Ó, szép fényes hajnalcsillag” címmel, de a neves mesemondóval és népdalénekessel, Berecz Andrással is készült közös hanghordozójuk 2009-ben Sördal címmel, mely lemez a csuvasok világába repít bennünket.
Éva sok zenei műfajt kipróbált, az autentikus népzene mellett dzsesszes, dzsessz-rockos és komolyzenei ihletésű feldolgozásokban is bemutatkozott, s bármihez is nyúlt, tehetségével és szerénységével mindig sikert aratott. Nem lehet véletlen, hogy a korábban felsoroltak mellett olyan neves magyarországi színészek, mint Rudolf Péter, Malek Andrea is szívesen társultak előadásaihoz. Az utóbbival közösen jelentették meg „Az ördögfióka és a tündér” című lemezüket.
A 90-es évek vége ugyanis nemcsak az alkotómunkában jelentett számára pörgést, hanem Éva magánélete is jelentős fordulatot vett: férjhez ment, anya lett. Cseperedő kislányuknak majd az őt követő kisfiuknak minden bizonnyal sokat énekelt, mert a gyermekdalok egy idő után önálló lemezzé, illetve műsorrá álltak össze, s nem kevés apróságot örvendeztetnek meg napjainkban is a Csalogató és a „Szól a kakas, szól” című hanghordozók.
Éva a családi és pedagógusi kötelezettségek mellett fáradhatatlanul járta és járja a hazai tájakat, hogy koncertjeivel felnőttben és gyermekben egyaránt fenntartsa és elmélyítse a magyar népdal szeretetét. Nem véletlen, hogy a legnépszerűbb Szlovákiai magyar Zenei Díj, a Harmónia többször is rátalált.
Figyelve pályafutását, a Mikola Anikó-díj kuratóriuma úgy ítélte meg, hogy a művészeti életben végzett, illetve humánus és közösségi értékeket képviselő munkájáért 2014-ben a Mikola Anikó-díj legméltóbb kitüntetettje: Korpás Éva” – mondta laudációjában Csanaky Eleonóra.
Felvidék.ma
Tovább fényképek a díjátadásról ITT>>> tekinthetők meg. {iarelatednews articleid=”47654,30639,19652,10262″}
