A Harmónium Független Kommunikációs Egyesület „Most mutasd meg településed kincseit!” című pályázatára idén 12 felvidéki nevezett be. A Felvidék.ma sorozatban szeretné bemutatni ezeket a pályamunkákat. Elsőként Csonka Ákos esszéjét közöljük, mely a zselízi Esterházy-kastélyt mutatja be.
A szebb napokat is megélt Esterházy-kastély immár negyed évszázada elhagyatottságra és kilátástalanságra van kárhoztatva. Pedig építtetője, Esterházy János Károly családjához a magyar és az egyetemes történelemből is ismert személyiségek kötődnek. A nagy tekintélyű Esterházy család galántai ágáról van szó, akik felmenői közt szerepel többek közt Esterházy Miklós és Pál is, kik mindketten Magyarország nádorai voltak. De rokoni szálak fűzték a szintén nádorként ismert Wesselényi Ferenchez is.
Ahogy abban a korban és nemesi világban szokva lévő volt, megannyi magyar és német nemesi család rokonságban állt egymással, ami alól a zselízi uradalom tulajdonosai sem képeztek kivételt. A kastély utolsó tulajdonosa Coudenhove Ernesztina grófnő édesanyja révén egyenesen a Széchenyi családból származott.
Esterházy János Károly (1777–1834) és hitvese, Festetich Rozina nagy rajongója és támogatója volt a kultúrának. Jelentősen hozzájárultak a Garam menti település gazdasági és kulturális fellendüléséhez. De támogatták a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítását, az ipolysági vármegyeháza építését, és részt vállaltak a Magyar Tudományos Akadémia alapításában is. Zselízen is lényegében az összes értéket képviselő objektum hozzájuk köthető. 19. századi épületeket, szobrokat, szakrális kisemlékeket hagytak a városkára.
Lányaik számára zenetanárnak Zselízre hívták azt a Franz Schubertet, aki már ekkor nagy tehetségként volt számon tartva Bécsben. Schubert első, 1818-as zselízi tartózkodása alkalmával júliustól novemberig időzött itt. Ám Bécsbe való visszatérése után is kapcsolatban maradt a családdal. Hat évvel később 1824 májusában ismét visszatért Zselízre, ekkor decemberig tartózkodott itt. Források szerint a zselízi lét hatással volt rá, és több jelentős zeneművét is itt írta meg. Az ún. Baglyos ház, melyben ez idő alatt lakott, a mai napig létezik. Napjainkban városi múzeumként és Schubert-emlékszobaként működik. Ugyanígy János Károlyhoz kötődik Franz Sacher, a világhírű Sacher-torta megalkotójának a személye is. Őt is fiatalon csábította el Zselízre a birodalmi fővárosból uradalmi szakácsának. Különös kuriózum, hogy gyermeke, Eduard ezen időszak alatt látta meg a napvilágot, aki később a nevét viselő és az egész világot behálózó, jól jövedelmező szállodaláncot alapított. A kastély tőszomszédságban található szülőháza szintén máig fennmaradt. Jelenleg közösségi házként a magyar civil szervezetek otthonául szolgál.
Továbbá meg kell említeni Fischer-Colbrie Ágoston zselízi születésű kassai megyéspüspök személyét is, aki az 1918-ban létrehozott Csehszlovákiában egyedüli magyarként maradhatott hivatalában. Személye úgy kötődik az Esterházy családhoz, hogy édesapja volt a zselízi birtok uradalmi erdésze.
Az utolsó nemesi rangú személy, Coudenhove Ernesztina grófnő 1944-ig irányította az uradalmat és lakta a kastélyt. Majd a front közeledtével előrelátóan Ausztriába, az amerikai zónába távozott, ahol nem sokkal később 84 évesen Salzburgban hunyt el. A második világháború után viszont a földreform keretében az állam elkobozta, és a tulajdonjogot a Nyitrai Állami Gazdaságra ruházta. A hatvanas évektől kezdődően a városi óvodát helyezték át ide, ám a rendszerváltás óta üresen áll. A ’90-es évek elején kezdetét vette az épület komplex rekonstrukciója, de a tető kicserélése és a bejárat homlokzatának rendbetétele után a munkálatok megrekedtek. Állapota mára kritikussá vált, és mihamarabbi beavatkozást igényelne, máskülönben könnyen a léte kerülhet veszélybe.
A kastélyt már egy 1789-es birtokösszeírás is említi, bár még nem kastélyként, hanem „domus residentionalis”-ként, azaz kúriaként. Az 1800-as évek elején további részeket építettek hozzá, ami által kialakult a mai arculata. Négy szárnyrésze van, közepén belső udvarházzal. Fő homlokzata 9 tengelyű, középen 3 tengelyű rizalittal, melyben a főbejárati oszlopcsarnok található.
Csonka Ákos, Felvidék.ma
Fotó: Pisák Tibor
