Az 1708-as esztendő hadi eseményei egy jelentős kuruc sikerrel indultak, amely demoralizáló hatással bírt a császáriakra. A nagyszombati úton, Szenc és Pozsonysárfő között néhány huszár foglyul ejtette a magyarországi császári erők főparancsnokát. Az elhíresült huszárcsíny főszereplője a rétei Bornemissza János őrmester volt, akit hőstettéért II. Rákóczi Ferenc fejedelem azonnal előléptetett. E történet szolgált alapul a Rákóczi hadnagya című népszerű filmhez és regényhez is.
Az említett év februárjának elején az osztrák császár a nyugati frontra, a franciák ellen küldött gróf Guido von Starhemberg tábornok helyére annak öccsét, gróf Maximilian von Starhemberg generálist nevezte ki a magyarországi erők főparancsnokává. Alig egy héttel kinevezését követően már a rétei és környékbeli kuruc lovasok fogták közre a hintaját, kíséretének egy részét levágták, illetve fogságba ejtették. Az eseményt, amely valószínűleg 1708. február 16-án zajlott, a Rákóczi-szabadságharc egyik legismertebb 19. századi történetírója, Thaly Kálmán jegyezte le.
„Bottyán tábornok hadvonalainak vizsgálata közben február 10-ike táján érkezett Lipótvár alá… s néhány nap mulva Nyitrára folytatta útját, hogy a várat és a Balogh- s Esze-dandárokat megtekintse. Nyitván február 15-én kiválaszta egy igen bátor és ügyes huszárőrmestert a Galánthai Balogh István ezeréből, hogy a Vágon átalküldje Pozsony és Nagy-Szombat tájára, – biztos tudósításokat szerzendő a németek hadállásairól. – Bornemissza János – így hitták az őrmestert – jól ismeré azon vidéket, minthogy réthei, Pozsony megyei születésű vala s katonái is mind e tájiak valának. Midőn megkapá a tábornok parancsát, Kolinovics szerint 14, Szluha Ferenc szerint 23–24 elszánt legénnyel még azon éjjel megindula. A Vágon és a németek hadvonalán szerencsésen általvergődött. A pozsony–nagyszombati országútban Szencz, Sárfő és Boldogfalva között akkor valami csepőtés, bokros hely létezett, talán ma is megvan még. Bornemissza reggelre ezen bokros helyet elérvén, a berekben állítá fel embereit. – Egyszerre hintó közeledik 20–25 főnyi vasasnémetből álló kísérettel. Bornemissza jelt ád harckész embereinek; ezek egyszerre előtörnek leshelyeikből, s nagy tűzzel rárohannak a kíséretre, egyszersmind a hintós lovak istrángjait kardjaikkal elvagdalják. A hintóban a császári hadak főgenerálisa, gróf Starhemberg Miksa ült, amit azonban a kuruczok még ekkor természetesen nem tudtak. A kíséret védé urát, ahogy tőle kitelt, de a kurucok mind jó válogatott vitézek valának: néhány perc alatt lekaszabolták őket, ötnek kivételével aki megadá magát; el sem futhatott a serénylovú magyarok elől. Bornemisszának Fekete Mihály nevű közvitéze maga 4 németet vágott le, mint a különben labancérzelmű Kolinovics vallja. A hintó ajtajához legelőször Végh János nevű kuruc közvitéz férkőzék; a küzdelem zajára Starhemberg megragadta s lövésre készen tartá pisztolyát. Amint Végh az ajtót ki akarja vala nyitni, Starhemberg kitüzelt reá, de Végh a lövés pillanatában elég ügyes volt, a kitartott pisztoly végét kardjával annyira felvágni, hogy a golyó melle helyett kalpagját hordá keresztül, bár üstöke táján fejét is megsértette. Erre Végh kirántá a kocsiból és lefegyverzé Starhemberget s a pénztárnokot. Míg a többiek – kik közül egy Rácz Miksa nevű, komáromi labancból kuruccá lett kóborlót ismerünk – a hintó motozásához fogának: Bornemissza, Szenczi Lányi János, Mészáros Mátyás, Karácsony Ferenc és még néhány más kuruc a csalitba vitték foglyaikat, s elkezdték vallatni. Starhemberg konokul tagadta kilétét, tagadták félrevitt és külön vallatott alattvalói is. Ekkor oda érkezik vérző fejével, átlőtt kalpagjával Végh János és kapott sebe miatt dühödten – arcul ütötte a császári hadak főgenerálisát, – a kuruc közlegény. Sőt sebe vérdíja fejében Starhembergnek drága zsebóráját is elvéve. A főpénztárnok azonban, s Miksa gróf komornyikja, kiket agyonlövéssel fenyegettek, ha meg nem vallják uruk kilétét, végre engednek félelmüknek s megmondták Bornemisszáéknak; hogy az elfogott és Végh által oly gonoszul traktált egyéniség nem más, mint gróf Starhemberg Miksa, a főtábornok.”
Ebben az időben a kuruc csapatok kezén voltak a Felvidéknek a Nyitra – Érsekújvár vonaltól keletre eső területei, továbbá ostromzár alatt tartották Lipótvár, Galgóc és Semte császári helyőrségeket. A Nyitra és a Vág folyó közötti terület bizonytalan, a „senki földje” volt. A császári csapatok viszont stabilan uralták a Vágtól nyugatra és a Nagyszombat–Szered vonaltól délre eső területeket. A császári katonaság gyakorlatilag az ebben a térségben lévő falvakban volt elszállásolva. Félő volt tehát, hogy a császári hadvezetés kísérletet tesz Lipótvár, esetleg Galgóc felmentésére. Bottyán azért küldte felderítő portyára a katonáit, hogy megtudja, mire készül a német. Azok pedig, miután megtudták, milyen nagy hal jutott a kezükre, elhatározták, meglepik vele vezérüket.
A kurucok Starhemberg alá könnyű magyar lovat adnak, a hintóban talált hadipénztárt magukhoz vették, és a labanctól tartva kerülő úton elindultak Nyitra felé. A Dudvágon való átkelést a Galántához közeli Vízkeletre tervezték. Thaly szerint a faluban egy császári hadnagy állomásozott ötven katonájával, és éppen vígan mulatozott. Ezt onnan tudták meg a kurucok, hogy egy lányt borért küldött. A kancsó tartalmát azonban Bornemisszáék ürítették ki, s ettől úgy felbátorodtak, hogy egy füst alatt ezeket a németeket is le akarták vágni. Meg is tették volna, ha a falusiak nem könyörögnek: ne tegyék, az Istenért, mert a községen áll bosszút a német. Erdőkön, mocsarakon, úttalan utakon át haladtak az előkelő fogollyal. Amikor a Vág partjára érkeztek, már nyomukban voltak a császáriak. Vágfarkasdnál az átkelésüket a partról, csőre töltött fegyverrel már mintegy 500 német követte. Ekkor Bornemisza János kardot szegezett Starhemberg szívének, és arra kényszerítette, tiltsa meg a katonáinak a lövöldözést, mert őt pusztítják el, ha a kurucokra lőnek. A tábornok pedig szót fogadott, s a bárka sértetlenül megérkezett a túlsó partra. Itt újra kezdődött a vad lovaglás: sűrű nádasokon, mocsarakon, tekervényes utakon át, a februári zimankóban olykor derékig vízben lovagoltak Nyitra felé. Megérkeztük örömére és Starhemberg tiszteletére, ahogy a katonai illendőség megkívánta, Bottyán János kuruc generális lakomát rendezett, s erre meghívta Bornemisza János őrmestert a katonáival, így a közlegények is együtt étkeztek a császári sereg főparancsnokával. A labanc tábornokot Bormenisszáék aztán Kassára, Rákóczi fejedelem elé vitték, aki bátorságáért, hősiességéért hadnagyává nevezte ki a fiatal huszárt.
A szabadságharc bukása után Bornemissza visszatért Rétére, és ott telepedett le. Beniczky Gáspár (Rákóczi személyi titkára) naplója szerint, Bornemissza egy alkalommal Bécsben meglátogatta Stahremberg grófot is, aki a nyitrai lakoma viszonzásaként ebédre hívta meg őt. A gróf neje pedig „száz arannyal megajándékozva bocsátá hazájába férje egykori elfogóját”.
BA, Felvidék.ma
Fotó: A rétei Bormenissza Jánost a nemrég elhunyt Bitskey Tibor (középen) alakította.
