A füleki gyári munkásból lett festőművész, Szabó Gyula tanítványa, a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola végzettje, a hazai – nógrádi, gömöri – tájak és emberek festője a Fülek melletti Persén született, ott is halt meg.
Losoncon a kettős jubileum alkalmából a Nógrádi Múzeum és Galéria a festő műveiből és személyes tárgyaiból kiállítást rendezett.
A tárlatot Kacarová Iveta igazgatónő február 12-én nyitotta meg. A szülőfalu polgármestere, Nagy Mária felidézte a persi festő alakját, majd Németh-Bozó Andrea művészettörténész, a kiállítás kurátora beszélt a kiállított képekről és Bacskai Béla művészetéről a megjelenteknek, akik között szép számban voltak a korán eltávozott festő személyes ismerősei is.
A tárlat anyagát a Nógrádi Múzeum és Galéria, a persi emlékház, a komáromi és rimaszombati múzeumok, ill. galériák, valamint magánszemélyek gyűjteményeiből sikerült összeállítani.
Bacskai Béla (1935-1980) rövid életének gazdag életművét különféle technikával készült művek jelenítik meg: a legnagyobb számban jellegzetes akvarelljei láthatók, de olajképeket, rajzokat, fametszeteket sőt egy színes üvegablak-tervet és egy faszobrot is megtekinthetnek az érdeklődők a március 15-ig nyitva tartó losonci kiállításon.
Szülőházában, egy jellegzetes hosszú parasztházban rendezte be műtermét, ott alkotta festményei – elsősorban akvarelljei – és grafikái nagy részét. Persén a helyi kultúrház termét monumentális falfestménye díszíti. Korai halála után, 45 évesen hunyt el, felmerült a szülőház és műterem épületének emléktáblával való megjelölése, emlékház kialakítása. A fekete márvány emléktáblát 1995-ben leplezte le az önkormányzat, az emlékház kialakítása folyamatban van.
Bacskai sírját a persi temetőben fejszobor jelöli. A sír és az emléktábla megkoszorúzása részét képezi a hagyományossá vált Bacskai-emléknapnak, melyet évente megrendez az önkormányzat és a Csemadok Nógrádi Területi Választmánya.
Bacskai Béla 1935. július 6-án született, s 1980. november 6-én hunyt el. Műlakatos és öntőmesteri szakmunkásvizsgát tett (1953), a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult (1955–1960).
1960-tól kiállító művész, festmények mellett murális kompozíciókat és grafikákat is készített. Munkássága elején Szabó Gyula, később a nagy posztimpresszionisták, elsősorban P. Cézanne hatása alatt állt. Monumentális hatású képeinek témája elsősorban a nógrádi és a gömöri táj; képein a görbült felületek a föld őserejének átérzésével fonódnak egymásba. Grafikáin a füleki és az apátfalvai üzemek munkásait örökítette meg. Többször megfordult Magyarországon is, ahol a salgótarjáni és a hajdúböszörményi művésztelepeken dolgozott – írja róla a nevpont.hu oldalon Kozák Péter.
Kubička Kucsera Klára szerint az Artportalon adott szócikkében kifejti, hogy hű volt pátriájához, a gömöri-nógrádi dombok-völgyek világához és embereihez. A 70-es évek óta ihletője a guszonai táj. Itt festette az első Gömöri hullámzásokat. A tájat dombok magas horizontja zárja, Bacskai képein a görbült felületek a föld őserejének átérzésével fonódnak egymásba. Munkássága utolsó éveiben feloldotta a tér és a táj reliefjének kötöttségét, mintha nagy, mindent átható áramlás korbácsolná a tájat, elsodró dinamizmussal, viharos erővel. Egyre több figyelmet szentelt a légkör vibrálásának és változásainak. Bár sok olajfestményt festett, rajzolt, grafikával is foglalkozott, legkiválóbb alkotásai akvarelljei.
BI, Felvidék.ma
További fényképek ITT>>> {iarelatednews articleid=”24423″}