Nem tudom, hogy más nemzetek, hogy vannak ezzel? A franciák vagy a németek vajon ugyanennyit foglalkoznak azzal, hogy ki az „igazi” francia, német, esetleg ki a „nemzetáruló”, mint mi, magyarok?
Gyanítom, hogy nem. Az ugyanis könnyen belátható, hogy ez mennyire öngyilkos stratégia bármely nemzet részéről, és kell hozzá bizonyos mértékű meghasonlás önmagunkkal, hogy ahelyett, hogy a nemzet kebelére ölelnénk valakit, azt mondjuk neki, hogy te áruló vagy, ezért aztán nem is tartozol közénk.
Legyen az egyén vagy pedig egy csoport. Mindkettőre tudnánk a példákat sorolni. Pedig ő/k/, lehet, hogy a saját értékítéletük/e/ szerint helyesen cselekszenek/ik/. Azt pedig egyetlen közösség tagjaitól se lehet elvárni, hogy legyen egysíkú a gondolkodásuk, mert ezzel minden közösség a saját sírját ásná meg, hiszen a homogén közösség sebezhetőbb, azon egyszerű oknál fogva, mert kevésbé képes alkalmazkodni a változásokhoz, választ adni az új kihívásokra.
Mondom, nem is tesz ilyet egyetlen nemzet sem, leszámítva bizonyos szélsőséges időszakokat amelyeket a történelemkönyvekből mindenki ismer, mert ezek a korszakok törvényszerűen tragédiába torkolltak. Az, ugyanis, hogy ki minek érzi magát, és hogyan cselekszik, mindenkinek a legszemélyesebb ügye eldönteni/kivéve, természetesen, a törvényszegést!/, amibe kívülállónak nem lehet beleszólása. Érvényes ez egy nemzethez való tartozásra is.
Különben, úgy járunk el, mint évszázadokkal ezelőtt, mikor elég volt valakit megvádolni azzal, hogy boszorkány, aztán, bizonygathatta szerencsétlen, hogy ő nem az. Az inkvizíciónak megvoltak rá a módszerei, hogy bebizonyítsa, mégis az. Aztán máglyán égették meg.
Ilyen, modernkori inkvizítoroknak tartom én azokat a „megmondó” embereket, akik hivatva érzik magukat eldönteni, hogy ki a magyar és ki nem az. Jellemző rájuk, hogy csak két szint képesek érzékelni, a fehéret és a feketét: a szürkét pedig hol a fehérhez, hol a feketéhez sorolják – aszerint, ahogy azt az érdekük diktálja nekik.
Nem veszik észre, hogy amit csinálnak, nemcsak káros, de veszélyes is. Kivált ránk, felvidéki magyarokra nézve, akik a statisztikák szerint 140000 fővel lettünk kevesebben a rendszerváltás óta.
Talán, miattuk is?
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
