Farsang van, a bálok ideje. Felvidék-szerte is egyre több a nagyszabású magyar bál. A mulatós kedvünk legalább ilyenkor, farsang idején előjön. Nem sorolnám egy jó farsangi bál jótékony hatásait az emberi lélekre és fizikumra. A Libádon megrendezett XX. Felvidéki Magyar Bál kezdetéről és az eltelt húsz év töretlen sikeréről kérdeztem a főszervezőt, Retkes Jánost.
Hogyan is kezdődött a felvidéki bálozás története?
1996-ban, a Mečiar-korszak kezdetén kerestük a kitörési pontot. Fontosnak éreztük, hogy valahol mi, magyarok találkozzunk, beszélgessünk és szórakozzunk, s érezzük és segítsük az összetartozás érzését. Akkor még a Szent György Lovagrend nevében szerveztük a bált, és oly nagyon jól sikerült, hogy a következő éven kétnaposat kellett szerveznünk, hogy az igényeket kielégítsük. Már az indulásnál egy olyan légköre volt annak a bálnak, amilyen sehol másutt nem volt. Aztán ez évről-évre csak fokozódott.
S mára a Felvidéki Magyar Bál egy kárpát-medencei nagy magyar találkozóvá nőtte ki magát…
Valóban, s az is köztudomású, hogy az évek folyamán visszatérő vendégeink vannak itthonról, de ma már a Kárpát-medence több magyarok lakta területéről is jönnek a barátaink, magyar testvéreink. A székelyek, ha esik, ha fúj, évente egy kis busszal jönnek. Nem biztos, hogy a mulatás kedvéért, sokkal inkább a találkozás öröméért. S ilyenkor az ő báli öltözetük mindig a székely népviselet.
Köztudott, hogy hosszú évek óta a bál védnökségét Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke vállalja. Hogy jött a gondolat, hogy őt kérték fel e tisztségre?
A házelnök úr 2009-től védnöke a bálnak, amikor még nem volt a Magyar Országgyűlés elnöke. Egy személyes ismeretség kapcsán mondtuk el, hogy miért is hoztuk létre ezt a bált, s eleget téve kérésünknek a mai napig, ha csak teheti, itt van velünk. S ugyanígy a mindenkori MKP elnökök is szívesen vállalnak védnöki tisztséget. Most az új elnök, Menyhárt József a második védnök, sőt Völner Pál, a Magyar Igazságügyi Minisztérium államtitkára is megtiszteltetésnek vette a felkérést. Így az idén három védnökünk volt. Megtisztelő számunkra, hogy hosszú évek óta a bál programjának levezetője Szilágyi Zoltán, a Lánchíd rádió egykori bemondója.
Milyen programmal gazdagították az idei jubileumi bált? S miért fontosak a magyar jelképek mind a díszítésben, mind a mottókban?
Talán ez utóbbival kezdeném. A magyar szimbólumok vállalása számunkra rendkívüli fontos, ezzel fejezzük ki hovatartozásunkat – minden szinten és mindenütt. S ráadásul olyannyira kifejezőek és esztétikusak, hogy a vendég számára lelkileg is valami csodás érzést adnak. Ezt nem egyszer kifejezték már bálozó vendégeink. A programra, a gasztronómiai különlegességekre ez évben különös hangsúlyt fektettünk. A műsorban fellépett a Szőttes Kamara néptáncegyüttes, Vadkerti Imre és Kürthy Lajos. A zenét két zenekar szolgáltatta. A különleges gasztronómiai ízekről a Berettyóújfalui Móló Panzió szakácsai gondoskodtak. A vacsorához a Balatonfüredi Koczor pincészet kiváló borait szolgálták fel.
Akkor ezek szerint jövőre is lesz folytatása a nagysikerű bálnak?
Már szinte kötelező feladatunknak érezzük ennek az egyedi kárpát-medencei találkozónak a szervezését, ahol a mulatás, a tánc mellett minden korosztálynak lehetősége van a találkozásra, beszélgetésre, ismerkedésre, s ez évente több mint 300, több országból érkező magyart jelent. Sajnos, ez az összetartozásérzés, amit külhoni magyar testvéreinkkel megélünk, akár ezen a bálon is, a Felvidéken nem tapasztalható. Itt inkább a széthúzást tapasztaljuk, érezzük. Ezért is próbáljuk az ilyen nagy találkozásokkal összetartani, ami összetartozik.
