A magyar katolikus papok és hívők egy része nyílt levélben fejezte ki elégedetlenségét a szlovákiai egyházmegyék reformjával kapcsolatban, amely a megfogalmazók szerint megbontotta „az egy tömbben élő magyar nemzetiségű hívek természetes egységét“. Orosch János segédpüspököt a Delta kérdezte a témával kapcsolatban.
Orosch János, pozsony-nagyszombati segédpüspök az interjújában elmondta: minden változás gondokkal jár. „Az egyház, mint élő szervezet mindig megtalálja a helyes megoldásokat, bármilyen helyzetbe is kerül“.
• Miért volt szükséges az egyházmegyék újbóli felosztása?
– A Pozsony-Nagyszombati Főegyházmegye közismerten egy nagy kolosszus volt: 450 plébánia, 829 lelkiatyával. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen intézményt hatékonyan irányítani, személyes kapcsolatot tartani a papokkal és gyakran látogatni az egyes egyházközségeket (ami egyébként a püspöknek kötelessége), rendkívül nehéz feladat. Magyarországon az egyes egyházmegyék plébániáinak száma általában 60 és 150 között mozog, ezért a püspök sokkal személyesebb kapcsolatban lehet a híveivel és egyházmegyéje papságával. Ezenkívül az egyház a restitúció keretében viszszakapta vagyonának egy részét, így erről is intézkedni kellett, ami kisebb területen könynyebben kezelhető feladat. Ezzel pedig a jövőben is kell majd törődni.
• Februárban a délnyugat-szlovákiai régiót – mely addig a nagyszombat-pozsonyi érsekség része volt – négy egyházmegye között osztották szét. Ön mit gondol erről?
– Az egyházban nem csak a híveknek és a papoknak, hanem a püspököknek is engedelmeskedniük kell. Ezért én is alávetem magam a Szentatya döntésének.
• Gondolom, a változás következtében módosult a feladatköre.
– A vizitációk alkalmával néha több mint három órát utaztam csak odafelé az egyes plébániákra. A távolságok most sokkal rövidebbek lesznek, ezért várhatóan több időt tudok tölteni majd a személyesebb kapcsolatok kialakítására a hívekkel és a lelkiatyákkal.
• Mikor várható a segédpüspökök kinevezése?
– Nem vagyok próféta, sem jós, sőt pápa sem. Komolyra fordítva a szót: a püspök kinevezése kizárólag a római pápa jogköre. Bízzuk rá ezt az ügyet is.
• Sok magyar hívő került át a pozsonyi, a nyitrai és a besztercebányai egyházmegyébe. Úgy tudom, néhány héttel ezelőtt utólag érkezett meg a felsoroltak közül kettőbe a magyar pásztorlevél. Lesznek más jellegű problémák is?
– Minden változás gondokkal is jár. Amikor valaki például benősül egy családba, neki sem könnyű a helyzete. Sok mindenben alkalmazkodnia kell, sok mindenről le kell mondania és sok mindent meg kell szoknia. De ha igazán szeret, akkor ezt szívesen megteszi. Ugyanígy az adott helyzetben is azt keressük, hogyan tudjuk a hitünket és a magyarságunkat a legjobban megélni. Ami a magyar nyelvű pásztorlevél kései érkezését illeti, kérdéssel is válaszolhatnék: hol nem fordul elő egy új helyzetben némi fönnakadás? Például amikor XXIII. Jánost pápává választották, nem volt rá megfelelő méretű fehér reverenda. Mint mindig, elő volt ugyan készítve három darab (alacsony, közepes és magas alakra), de arra, hogy ilyen testes ember lesz az új pápa, nem számítottak. Ezért az egyiket hátul szétvágták, ráadták és kicsit összevarrták, hogy kivonulhasson az őt váró tömeg elé. A mostani helyzet is ilyen. Sok mindenben lesz kisebb-nagyobb fennakadás, mert óriási mennyiségű adat és anyag átadásáról van szó. Az év végéig például az új egyházmegyékbe került papok fizetését is a Nagyszombati Érseki Hivatal fogja továbbítani, mert az államapparátus sem képes egyik napról a másikra átállni az új helyzetre. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezekre a változásokra nem lehetett előre felkészülni, mert csak akkor derült ki, mi hogyan lesz, amikor Tomko bíboros úr ismertette a Szentatya döntését. Az egyház, mint élő szervezet mindig megtalálja a helyes megoldásokat, bármilyen helyzetbe kerül is.
• Néhány éve Önt választották meg az első magyar ajkú segédpüspöknek. Az elmúlt évek alatt mit sikerült tennie a magyar hívekért?
– Püspökké szentelésem előtt a nuncius úr tolmácsolta nekem a Szentatya óhaját, hogy különösképpen törődjek a magyar anyanyelvű hívek lelki életével. Én ennek a legjobb tudásom és lehetőségeim alapján igyekeztem eleget tenni, de nem tekintem tisztemnek, hogy minősítsem az elért eredményeket. Véleményem szerint ennek a megítélésére a hívek és a lelkiatyák a legilletékesebbek.
Delta
