„Eljött az ideje, hogy újragondolja céljait, jövőjét és teendőit a szlovákiai magyarság, pontosabban a magyar nemzet szlovákiai közössége. Ez legyen a nevünk, ez fejezi ki legpontosabban a valóságot” – vallja Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke. Az MKP stratégiai alapvetése című terjedelmes dokumentumában (lásd: www.duray.sk), melyben az előbb idézett gondolat is szerepel, az is olvasható, hogy új alapokra kell helyezni a szlovák-magyar viszonyt. A szlovákok és a magyarok egyenjogúak a törvények előtt, de vajon ez elég-e a boldogulásunkhoz?
– A választójogi törvény egyformán vonatkozik ránk, magyarokra, mint szlovák polgártársainkra. De ha Szlovákiában nem élne 10%-nyi magyarság, hanem például csak olyan arányban lennék, mint a szlovákok Magyarországon, akkor nem tudnánk képviselőket juttatni a parlamentbe, mint ahogy a magyarországi szlovákok sem tudják ezt megtenni. Ha az egyenjogúság nem jelent egyenrangúságot is, akkor az egyenjogúságunkkal bizonyos vonatkozásokban nem tudunk élni. Az egyenjogúság helyett egyenrangúságra, partnerségre lenne szükségünk. Ilyen vonatkozásban a szlovákok és a magyarok között kétfajta partnerséget kellene tudatosítanunk, az egyik a két nemzet közötti partneri viszony, a másik pedig Szlovákia területén lévő egyenrangúság. Ez utóbbi például azt jelentené, hogy Szlovákiában a magyar nyelvet – mivelhogy őshonos nyelv – az alkotmány által szintén államnyelvként ismerjék el. A két nyelv közötti egyenrangúságot pedig a magyarok által lakott területeken, illetve az országos szervek viszonylatában kellene megvalósítani.
A szülőföldön való megmaradás érdekében Ön a kis- és középvállalkozások támogatását szorgalmazza, mégpedig úgy, hogy azoknak a haszonszerzésen túl közösségfejlesztő erejük is legyen. Az elmúlt években azonban csak a nagy „multik” fontosságáról, illetve „jövőmeghatározó” erejéről hallani, és a gazdasági életben pedig szinte mindent a multicégek letelepedése érdekének vetünk alá…
– Ami pedig primitivizmus. Miért nem építünk nagy közösségi és térségi programokat?! Gondoljunk például a Pelsőcz és Rozsnyó környéki vidékre, elképesztő, ha az ember elmegy oda, és látja, hogy az mennyire kihalt! Ha a helyi erőforrásokat és ötleteket, hagyományokat, tapasztalatokat nem tudjuk hasznosítani és egyben kínálni, akkor oda nem érkezik működő tőke sem. Ugyanis, aki a saját kútfőjéből nem tud meríteni, az maximum bérmunkás lehet.
Ön szerint az lenne a cél, hogy az ember a közösségben találjon munkát. A szociális minisztérium ennek az ellenkezőjéről beszél, az utazást és a lakóhely áthelyezését támogatja…
– Annak az embernek, aki 8 és fél órát eltölt a munkahelyén és ráadásul még négy órát ingázik is, csak legfeljebb négy órája marad a regenerálódásra és a családra. Ezért a munkahelyet a lehető legközelebb kellene hozni a lakóhelyhez.
Ön szerint az MKP-nak szakítania kellene az „ideológiátlanság” korszakával. Viszont az MKP egy ideológia mentén tagja az Európai Néppártnak…
– Igen, de közben, amikor kormányon voltunk, egy olyan egészségügyi reformot támogattunk, amely elsősorban neoliberális és financiális-politikai szempontokat vet figyelembe. Holott az eszmeiség, érték és cél, majd az azt követő megvalósítás mentén egy igazságos, szolidaritáson alapuló egészségügyi ellátásra kellene törekednünk.
Mit szól ahhoz, hogy Hannes Swoboda szocialista politikus a Smer mellett szeretné látni az MKP-t a kormányban?
– Én megértem Hannes Swobodát, hiszen ő tudja, hogy a Magyar Koalíció Pártja egy európai elkötelezettségű párt, és ezért a kormányban a problémát jelentő Szlovák Nemzeti Pártot lecserélve egy stabilizáló politikai erőt jelentene Szlovákia politikai életében.
Az Ön által megjelentetett dokumentumban szerepel az autonómia szót. Abban a vitaanyagban, mely az MKP honlapján is olvasható, viszont nem. Miért??
– Ez nem jelent semmit. Ugyanis a programtézisek nem tartalmat jelentenek. Feltehetnénk úgy is a kérdést, hogy mennyire változott a magyar közösség adottsága az autonómiára? Én, sajnos, úgy látom, hogy csökkent. Mind társadalmi kohéziója, akarása, önkormányzatiság iránti elkötelezettsége és hite rosszabb állapotban van, mint 12-14 évvel ezelőtt.
A szlovákiai magyarság ma már az Európai Unióban van. Ezáltal csökkenhetett a veszélyérzete…
– Azonban az az ambíció, hogy elérjünk valamit, nem a veszélyérzettel, hanem a jövőképpel kapcsolatos.
A Kárpát-medencei magyarság közül éppen a szlovákiai viszont a legstabilabb, tehát amelyre leginkább jellemző, hogy itthon marad…
– Ez sajnos, ma már nem igaz, hiszen 1991 és 2001 között 8 százalékkal csökkent a lélekszámunk.
Mikorra várható az a stratégia, amellyel a jövő évi Európai parlamenti választásokon is indulhat a párt, illetve a 2010-es parlamenti választásokra is felkészülhet.
– Két konferenciát tervezünk. Az egyik májusban lesz a szórványokról, áprilisban pedig a szakmai műhelyekben készült belső anyagok vitájára kerül sor. Ezt követően állhat össze egy anyag, és kezdődhet majd a programtézisekhez való illesztése.
(Hajákné Szabó Mária – Magyar Rádió – interjúja alapján: Felvidék Ma)
