Mi az írószervezetek szerepe napjainkban, hogyan alakultak az irodalom kommunikációs lehetőségei a diktatúrát követően és mi a kisebbségi literatúra dolga? – egyebek mellett erről hallhat előadást a közönség a Magyar Írószövetség pénteken kezdődő nemzetközi konferenciáján. A szabadság diszkrét bája: írószervezetek Közép-Európában 1989 előtt és után című kétnapos konferencia főbb kérdései a rendszerváltás előtti és utáni irodalmi, írói, írószövetségi helyzetek tisztázására irányulnak. A tanácskozás résztvevői között magyar, lengyel, szlovén, szlovák és cseh nemzetiségű írók, szerkesztők, kritikusok, költők, irodalomtörténészek szerepelnek.
A szervezők közlése szerint a meghívott előadók referátumában arról is szó esik, mit tettek az írószervezetek, irodalmi műhelyek a szólás szabadságáért a diktatúra szigorúbb és enyhébb évtizedei alatt, mit tehetnek ma az írói közösségek a megváltozott körülmények között, amikor csökken az irodalom értéke. A konferencia a többségi és a kisebbségi irodalom kérdéskörébe is bevezeti a közönséget, számos előadót megszólaltatva.
Mint azt L. Simon László, az Írószövetség titkára elmondta: olyan embereket hívtak meg előadást tartani, akik a rendszerváltás előtt vagy után írószövetségi vezetők voltak, akik belelátnak az irodalomtörténet életébe, értik a problémákat.
Előadást tart mások mellett Bohumil Dolezal cseh közíró, kritikus, politológus; Bohdan Zadura lengyel költő, prózaíró, szerkesztő és műfordító; Orbán János Dénes erdélyi magyar költő; Mircea Dinescu román költő, szerkesztő; Jerzy Snopek lengyel irodalomtörténész, kritikus, műfordító; Bence Lajos szlovéniai magyar költő, publicista, szerkesztő és Alexa Károly író.
A tanácskozás résztvevőit pénteken Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke köszönti a szervezet székházában, majd Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, esszéista, valamint L. Simon László költő, szerkesztő tart előadást az egybegyűlteknek.
MTI, Népszava