A vezető magyarországi napilapokból szemlézünk: milyennek látják a helyzetet Gyurcsány Ferenc magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök hétvégi találkozója után?
A Népszabadság internetes kiadása a pozsonyi visszhangokról is beszámol. „A szlovák közjogi méltóságok a pozsonyi közszolgálati tévé (STV) szokásos, vasárnapi politikai vitaműsorában értékelték a szombati Gyurcsány-Fico munkatalálkozót is. A kormányfő szerint magyar partnere jóval nehezebb helyzetben van, mert kisebbségi kormány élén áll, ráadásul a magyarországi gazdasági, szociális, s emiatt a társadalmi körülmények is jóval súlyosabbak. – Ilyen állapotok kedveznek a szélsőséges nézetek erősödésének, a politikusok pedig abban versenyeznek, hogy ki a magyarabb – vélekedett Robert Fico.”
A nol.hu-n olvasható szöveg tovább idézi Fico-t, aki kijelentette: „A szlovákiai magyar tankönyvek ügyét rendezzük. A dunaszerdahelyi rendőrségi beavatkozást Szlovákia legfőbb ügyésze is jogszerűnek és arányosnak minősítette. A szlovákiai polgárok voksai alapján megalakult kormánykoalíció összetételéhez egyetlen külföldinek, még Budapestnek sincs semmi köze.”
„…nem reménytelen”
A lap publicisztikai rovatában Kis Tibor ír a révkomáromi talákozóról (Révkomárom után). „Egyébként pedig persze, hogy kudarc Révkomárom. Az benne a kudarc, hogy egyáltalán szükség volt rá. Hogy két szomszédos ország kapcsolatai olyan mélyre süllyedtek, hogy szinte már elemi iskolás fokon kellett magyarázgatni: kinek mi fáj, és miért.
(…)
Egészében lesajnálni a találkozót mégis hiba volna. Hiszen mindkét kormányfő önkritikát gyakorolt – nem fordulatértékűt ugyan, de mégiscsak valamit. Fico a maga részéről elismerte, hogy koalíciós partnere, Ján Slota árt a szlovák-magyar kapcsolatoknak, ezért a jövőben legalább kísérletet tesz majd pórázon tartására. Ha ez sikerülne neki, akkor még nincs minden veszve a középtávú kapcsolatok szempontjából.
(…)
A helyzet így sem reménytelen. Révkomárom után ugyanis olyan benyomás keletkezik, hogy az érintett kormányok lassacskán kezdenek tudatára ébredni: nem helyénvaló, ha a magyar-szlovák viszony forgatókönyvét itt és ott is szélsőséges nacionalisták írják.”
„….méltó módon”
A Magyar Nemzet – szokatlan módon – megdicséri a magyar miniszterelnököt a révkomáromi találkozó utáni sajtótájékoztatón elmondott érveiért. Ugyanakkor úgy véli a lap, egy sebezhető gazdaságú, kisebbségi kormányú ország nehezebben érvényesíti érdekeit a nemzetközi színtéren. Pataky István kommentárjából (Fico ütőkártyája) idézünk.
„Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy e hasábokon nem sok dicséret éri a jelenlegi miniszterelnököt, ezúttal azonban kijelenthető: Gyurcsány magyar kormányfőhöz méltó módon érvelt Magyarország és a felvidéki magyarok érdekei mellett. A határozott érvelés azonban egy adott ponton ellehetetlenült. Robert Fico emlékeztette az újságírókat, hogy a szlovák kormányt demokratikusan választották, a nép akaratát fejezi ki, a kabinet stabil, az ország gazdasági, pénzügyi helyzete rendkívül jó. A célzás telibe talált. Gyurcsány Ferenc kormánya már régen nem a népakarat megtestesítője, kisebbségi kabinetként az unió egyik leginstabilabb végrehajtó hatalma, Magyarország gazdaságáról, pénzügyeiről pedig az IMF-hitel után kizárólag elrettentő példaként beszélnek Európa-szerte. És eljutottunk a lényeghez, ami miatt ma nemzetközi szinten nem lehet hatékony magyar politikai érdekérvényesítésről beszélni. Gyurcsány kormányának teljesítménye, a miniszterelnök bel- és külföldi hiteltelensége kudarcra ítéli hazánkat. A budapesti hatalmi agónia azoknak kedvez, akik egy gyenge Magyarországban érdekeltek. Például Ficóéknak.”
„…szétzúzná a pozsonyi kormányt”
A Magyar Hirlap online kiadásában Szentesi Zöldi László véleménycikke olvasható (Ripacsok).
„Gondoljuk végig logikusan, miért előre koreografált, olcsó színjáték a mostani magyar kormányzati keménykedés. Ha Gyurcsány valóban akkora hazafi, a dunaszerdahelyi magyarverés után miért nem rendelte haza a pozsonyi magyar nagykövetet, ahelyett, hogy pontokba szedett sérelmeivel untatja a sajtót? Miért nem kéri az unió, a nemzetközi közvélemény segítségét a magyar diplomácia, ha tényleg akkora a baj? Miért csak a fasizmusról, úgy általában vitatkozik Gyurcsány, ahelyett, hogy történelmi és aktuálpolitikai érvekkel, legalább retorikailag szétzúzná a pozsonyi kormányt?
Azért nem, mert a cél ezúttal sem a magyar érdekek védelme, hanem a jobboldali előretörés elhárítása a Magyar Köztársaságban, a kisebbségi kormányzás meghosszabbítása, a régi gyűlöletkártya kijátszása. Amikor Gyurcsány a nemzetről beszél, vagy a szélsőségekről csacsog, Orbán Viktorra gondol.
(…)
Megjósolom: a következő dobásuk egy nagyszabású merénylet lesz valamelyik államférfi vagy családtagja ellen, amit az éber titkosszolgák persze majd időben lelepleznek. Mindenesetre kíváncsian várjuk, a gyűlölet színházában kifundálnak-e valami stílusosabbat. Mert ha már az ember ripacsnak szegődött, játszani kell, hiszen a közönség egy része rajong az olcsó katarzisért – még ha közben éhen hal is a család.”
hvg.hu
