Húsz éve, 2006. április 12-én pótolhatatlan veszteség érte Rozsnyó városát. 54 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tököly Gábor régész, helytörténész, műemlékvédő, szakíró és fotós. Halálának 20. évfordulóján barátai, tisztelői és egykori munkatársai a rozsnyói temetőben emlékeztek meg róla.
Az emlékezés nem csupán egy kivételes szakemberről szólt, hanem egy olyan emberről is, aki egész életét szülőföldje, a Gömör régió és szeretett városa szolgálatába állította.
Tököly Gábor neve mára egybeforrt Rozsnyó múltjának kutatásával és megőrzésével. Szenvedélyesen hitt abban, hogy a történelmi emlékek nem puszta tárgyak vagy épületek, hanem élő üzenetek, amelyek identitást adnak a közösségnek.
Tanulmányait szülővárosában kezdte, ahol már fiatalon kitűnt a történelem iránti érdeklődésével. 1970-ben érettségizett, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett régész diplomát 1975-ben. Szakmai pályáját az érsekújvári helytörténeti múzeumban indította, ám hamar visszatért szülőföldjére, ahol 1977-től a Rozsnyói Bányászati Múzeum munkatársa lett. Ez a döntés egész életútját meghatározta.
Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma
1985-től a műemlékvédelem területén dolgozott, majd 1992-ben a rozsnyói Műemlékvédelmi Hivatal igazgatójává nevezték ki. Munkája során nem csupán szakmai feladatokat látott el, hanem küldetésként tekintett a régió értékeinek megóvására. Tevékenységének is köszönhető, hogy Rozsnyó történelmi főtere és számos műemléke megőrizte eredeti arculatát.
Élete utolsó szakaszában, 2002-től a Szlovák Nemzeti Múzeum betléri intézményében, az Andrássy-kastély falai között dolgozott, ahol tovább folytatta kutatásait és szakmai munkáját.
Kutatói érdeklődése rendkívül sokrétű volt. Elsősorban Gömör műemlékeinek feltárásával, a népi építészet értékeinek dokumentálásával, valamint a helyi kézművesség tárgyi emlékeinek vizsgálatával foglalkozott. Emellett különös figyelmet szentelt Rozsnyó jeles személyiségeinek bemutatására, valamint a régió történetének közérthető feldolgozására.
Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma
Nemcsak kutató, hanem kiváló ismeretterjesztő is volt. Előadásai élményszámba mentek. Hallgatósága számára – történetei révén – a történelem és a régi idők alakjai szinte megelevenedtek. Íróként is maradandót alkotott, könyvei – köztük a Ki kicsoda Rozsnyón, a Rozsnyó könyve, valamint a Kastélyok, kúriák, udvarházak Gömörben című munkái – alapműveknek számítanak a térség történetének kutatásában.
Fotósként is jelentős munkát végzett. Rendszeresen járta a vidéket, megörökítve a pusztuló vagy átalakuló műemlékeket. Kiállításai révén szélesebb közönséghez is eljutottak Gömör rejtett értékei.
A médiában is aktív szerepet vállalt. Rádióműsorok és dokumentumfilmek forgatókönyveinek készítésében vett részt, szakértőként segítve azok hitelességét. Külön figyelmet fordított arra, hogy tudását a fiatalabb generációk számára is átadja, ösztönözve őket szülőföldjük megismerésére és megbecsülésére.
Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma
A róla szóló megemlékezésen nemcsak tudományos és szakmai eredményeit idézték fel, hanem emberi oldalát is. Kollégái és barátai személyes történetekkel, anekdotákkal emlékeztek rá, közvetlenségére, segítőkészségére, valamint arra a ritka képességére, hogy mindenkihez megtalálta a hangot. Különösen fontos volt számára a fiatalok támogatása, akiket mindig bátorított és inspirált.
Halála után, 2007-ben Rozsnyó városa posztumusz Városdíjjal ismerte el munkásságát. Ez a kitüntetés nemcsak szakmai érdemeinek szólt, hanem annak az elkötelezettségnek is, amellyel egész életében közösségét szolgálta.
Húsz év elteltével is egyértelmű, hogy Tököly Gábor hiánya pótolhatatlan. Életműve ugyan idő előtt megszakadt, de szellemi öröksége tovább él könyveiben, fényképeiben, valamint mindazok emlékezetében, akik ismerték vagy munkáin keresztül kapcsolatba kerültek vele. Munkássága ma is iránytűként szolgál – arra tanít, hogy múltunk értékei csak akkor maradhatnak fenn, ha megismerjük, tiszteljük és felelősséggel őrizzük őket a jövő számára.
Máté Gyöngyike/Felvidék.ma
