A Sme napilap internetes portáljának adott terjedelmes interjút Farkas Iván, a Magyar Koalíció Párta Országos Tanácsának elnöke, aki nyíltan kimondta, a vegyesen lakott területen élő szlovákok számára előnyös lenne, ha azok tudnának magyarul.
Nem lehet kétséges, Farkas Iván tulajdonképpen egy teljesen természetes megállapítást tett ezzel, ám az őt kérdező személy ezt képtelen felfogni. Szinte hadakozott az ellen, hogy egy szlováknak – annak ellenére, ha az adott területen kisebbségben él – miért jó, ha tud magyarul. Az, hogy a riporter ezt nem érti, nem gond, de sajnos, minden bizonnyal ez a szlovákok többségének véleménye is. Ők elvárják, hogy a Szlovákiában élő magyar kisebbség tökéletesen beszélje az államnyelvet, de ugyanezt a déli régiókban kisebbségben élő szlovákoktól – persze fordított szerepkörben – már nem várják el, sőt, még csak nem is tekintik értéknek.
Farkas Iván azután terelte erre a beszélgetést, hogy az őt faggató riporter állandóan a Dél-Szlovákiában élő magyarok hiányos nyelvtudását (ami egyébként nem igaz) emlegette. Az alább olvashatjuk az interjú ide vonatkozó részletét.
Farkas Iván: Szerkesztő úr, egy ellenkérdést tennék fel: nem lenne kívánatos és előnyös, ha a vegyesen lakott területeken élő szlovákok, például a Dunaszerdahelyi vagy a Komáromi járásban, hajlandóságot mutatnának a magyar nyelv megtanulására?
Riporter: Miért?
Farkas Iván: Mert ott a lakosság többsége magyarul beszél.
Riporter: Az az ő dolguk, de miért tanúsítanának erre hajlandóságot? Szlovákiában élnek. Ha Magyarországon élnének, volna ennek logikája.
Farkas Iván: Nem. Az EU-országok többségében, azokban a régiókban, ahol a kisebbség él többségben, ilyen empátia és hajlandóság létezik.
Riporter: Nincs ilyen szabály. Ön szerint a délen élő szlovákoknak meg kellene tanulniuk magyarul?
Farkas Iván: Nem mondom, hogy kellene, de érdekükben állna éppúgy, ahogy a magyaroknak a szlovák nyelv elsajátítása. Ennek kölcsönösnek kellene lennie.
Riporter: Átfogalmazom a kérdésemet: érdekükben áll a délen élő szlovákoknak megtanulniuk magyarul?
Farkas Iván: Igen. Két héttel ezelőtt a finn parlamentben jártunk. Van ott egy párt, amely az ott élő svédeket képviseli, akik mintegy 6%-át adják a lakosságnak. Általában ez a párt kormányon van. Megkérdeztem, hogy egy svéd nemzetiségű képviselőnek lehetőségében áll-e a finn parlamentben anyanyelvén felszólalni. Azt felelték, ez természetes, és még tolmácsolniuk sem kell.
Riporter: Ez a példa nem függ össze azzal, amiről mi beszélünk.
Farkas Iván: De összefügg. Azért nem kell tolmácsolni, mert minden finn képviselő érti a svéd nyelvet. Azok a finn képviselők is beszélnek svédül, akik nem élnek vegyesen lakott területeken.
Riporter: Almához hasonlítja a körtét. Miért áll érdekükben a délen élő szlovákoknak az önök nyelvének tanulása?
Farkas Iván: Erre az előbb válaszoltam.
Riporter: Nem válaszolt, a finn parlamenttel példálódzott.
Farkas Iván: Vegyesen lakott területen nőttem fel (Érsekújvári járás – szerk. megj.), és elmondhatom, hogy sok szlovák megtanult ott magyarul.
Riporter: Ezt nem vonom kétségbe. Minden nyelv ismeretének van hozadéka, de próbáljon válaszolni a kérdésre.
Farkas Iván: A szlovákoknak érdekükben áll megtanulni magyarul azért is, hogy egy kollektívához tudjanak csatlakozni. Hogy akkor is tudjanak kommunikálni, ha abban éppen magyarul beszélnek. Ez természetesen kétoldalú dolog.
Ha a riporter véleményével a szlovákok többségének véleménye is egyezik (ami szinte bizonyos), egyértelmű, hogy nulla toleranciával viseltetnek a magyarok iránt, akiktől még azt is elvárják, hogy többségben alkalmazkodjanak a kisebbségben élőkhöz.
– Felvidék Ma, on –
