A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) Külügyi és Európa-ügyi Albizottságának Szórvány Munkacsoportja február 1-i ülésén – közel egyéves előkészítő munka után – elfogadta a magyar nemzetpolitika szórványdimenziójára kidolgozott javaslatát. A stratégiai anyagot a Külügyi és Európa-ügyi Albizottság várhatóan február 4-én vitatja meg, és a KMKF szeptemberi plenáris ülésén véglegesítik.
Az ülést Vetési László, a szakmai munkacsoport elnöke, a szórványkérdés kolozsvári szakértője nyitotta meg és vezette. Vitaindító gondolatokat mondott Szili Katalin, a KMKF Állandó Bizottságának elnöke és Németh Zsolt, a Külügyi és Európa-ügyi Albizottság fideszes társelnöke, az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke.
Szili Katalin nagyra értékelte, hogy a KMKF 2009 szeptemberi ülésén Duray Miklós vetette fel a szórvány szakmai munkacsoport megalapítását, annak az alapelvnek megfelelően, hogy a Kárpát-medencei érintett csoportok képviselőnek kezdeményezése nyomán, majd a nyugati magyarság széleskörű támogatottságát élvezve, jöjjön létre az országgyűlés egyik szakmai fórumaként, az égetően sürgető nemzetpolitikai feladatok megoldása érdekében.
Németh Zsolt kiemelte, hogy a munkacsoport létjogosultságát az egy év alatt elvégzett munka, a stratégiai tervezet minősége bizonyítja. Fontos szempont, hogy a stratégia egyaránt foglalkozik a Kárpát-medencei és a csángóföldi őshonos szórványok, valamint a Kárpát-medencén kívüli világszórvány, a magyar diaszpóra kérdésével, emelte ki Németh Zsolt.
A stratégia alapvetéseket a tanácskozás résztvevői mintegy kétórás szakmai vita után egyhangú szavazással elfogadták, a tanácskozás záró állásfoglalás jóváhagyásával ért véget. Az állásfoglalásban a munkacsoport többek közt „felhívja a figyelmet a szórványok kritikus helyzetére: a szórványosodás folyamatának, illetve a ma még saját belső társadalmi élettel rendelkező közösségek felbomlásának felgyorsulására.” Azt az álláspontot képviselik a munkacsoport tagjai, hogy „hiteles nemzetpolitikát csak a szórványkérdés súlyának tudatosításával és a szükséges teendők tervszerű végrehajtásával lehet kialakítani. Ezért a KMKF Szórvány Munkacsoportja felkéri a mindenkori magyar kormányt és a határon túli magyarság legitim képviselőit, hogy együttműködve dolgozzanak a szórványstratégia végrehajtásán, amely a magyar nemzetpolitika egyik legfontosabb célkitűzése.”
A munkacsoportot több magyarországi szakmai szervezet képviselője, és a határon túli magyar közösségek delegáltjai a tagjai alkotják, Felvidékről Ladányi Lajos, a Zoboralja KHT elnöke, Papp Adrianna, Debrőd polgármestere és Pogány Erzsébet, a SZAKC igazgatója . Vetési Lászlón kívül a romániai magyarságot Lakatos Péter, az RMDSZ nagyváradi parlamenti képviselője, Lakatos András oktatáspolitikus és Solomon Adrián, a Moldvai Csángók Szövetségének elnöke képviseli. Délvidékről többek közt Dulka Andor, Horvátországból Andócsi János kapcsolódik be a szakmai munkába, Kárpátalja problémáit Tóth István szakértő kezeli. Az ausztriai magyarok képviseletében Wurst Erzsébet volt jelen, a nyugat-európai magyar szervezetek nevében pedig Deák Ernő szólt hozzá a stratégiai vitaanyaghoz. Az Európán kívüli magyarság érdekeiben Kardos Béla, az ausztráliai magyar közösség ismert személyisége írásban küldte el meglátásait.
A magyarországi szervezetek közül kiemelt jelentőségű a Teleki László Alapítvány delegáltjának, Diószegi Lászlónak a szakmai munkája, Koncz Gábornak, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatójának tevékeny hozzájárulása a stratégia kidolgozásához, Csete Őrs, az Apáczai Közalapítváyn elnöke, Kalmár István szakértő, a Puskás TIvadar Közalapítvány szakértőinek jelenléte.
Az E-magyar pontok jelentőségét hangsúlyozta a Miniszterelnöki Hivatal munkatársa, Nagy Ágnes.
Vendégként jelen volt a munkacsoport létrehozását javasoló Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke, aki több fontos szempontot vetett fel, és kiegészítette a stratégiai tervezetet. Felszólalt a szlovákiai nyelvtörvény ügyében is, és kifejtette, hogy nagy körültekintést igényel a magyar kormány által létrehozott 50 millió forint összegű segélyalap felhasználása, mert Szlovákiában több olyan nyilatkozat hangzott el, ami ellentmond a magyar kormányfő bejelentésének. A magyar kormány a nyelvtörvény miatt anyagi kárt szenvedő szlovákiai magyar szervezetek, intézmények, személyek kárpótlására szánja az összeget, ugyanakkor az alap kezelésére kijelölt szervezet képviselői a szlovákiai sajtóban úgy interpretálják az alap felhasználását, hogy abból elemzések készíthetőek, szervező munka fizethető. Ladányi Lajos konkrét példával illusztrálta, hogy mennyire félreérthető például a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala nevében a Pravda január 30-i számában megszólaló Petőcz Kálmán szándéka, aki szerint a Dunaszerdahelyen nyelvi jogaikban sérülő szlovák polgárok is fordulhatnak jogsegélyért. Tévutat jelent az a megközelítés is, miszerint a szlovákiai magyarok be fogják tartani a nyelvörvényt, mert a két szlovákiai politikus szerint a nyelvtörvény a kisebbségi nyelvhasználatot korlátozza, ezért nem tartható be.
Pogány Erzsébet a Magyar Televízió ügyében szólalt fel, és kérte a magyar Országgyűlés illetékes bizottságait, vizsgálják meg, hogyan lehet a határon túli magyarokkal foglalkozó műsorokat újraéleszteni, mert jelenleg csupán két magazinműsor foglalkozik a témával, azokban is régi anyagokkal, ismétlésekkel töltik ki a műsoridőt. Ennek a helyzetnek a megváltozását sürgette a televízió rossz anyagi körülményei ellenére, mert súlyosan sérül az a kötelezettség, amit a Magyar Televízió Szervezeti és Működési Szabályzatában vállalt, a határon túli magyarság tematikájának megőrzésére.
Ezekkel a felvetésekkel a munkacsoport tagjai egyetértettek és a KMKF illetékes albizottságai felé közvetítik a javaslatot.
A munkacsoport budapesti tanácskozása után tartott sajtótájékoztatón Németh Zsolt, a KMKF albizottságának fideszes társelnöke hangsúlyozta: A Magyarország határain túl élő Kárpát-medencei magyarság több mint 50 százaléka ma már szórványban él, „a tömb rojtosodik”, ezért is vált szükségessé a megmaradásuk érdekében készített stratégiai koncepcióra. A stratégiai koncepció kiemelt szerepet szán a „templomnak és az iskolának”, vagyis a határon túli egyházaknak és oktatási rendszernek.
Németh Zsolt felhívta a figyelmet arra: a következő évek nemzetpolitikai feladata lesz, hogy a gyakorlatban is megvalósítsák a most megfogalmazott elképzeléseket. Ahhoz, hogy a szórványban élő, összességében mintegy 2-3 millió ember megtarthassa magyarságát, az anyaország segítsége elengedhetetlen. Ehhez koncentráltabban kell a költségvetési forrásokat felhasználni, és hozzá intézményrendszert kell teremteni – hangsúlyozta Németh Zsolt. Szerinte ehhez felhasználhatóak a jelenlegi „státusirodák”, ahol a magyar igazolványokkal foglalkoznak.
A csaknem egyéves előkészítő munka után elkészült stratégiáról a sajtónak nyilatkozva Vetési László, kolozsvári református lelkész, aki a KMKF albizottságának Szórvány Munkacsoportját vezeti, elmondta: informatikai és információs hálózat kiépítésére is szükség van. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Kárpát-medencei magyarságnak jelenleg nincs mindenhol hallható „egységes” rádiója, a televíziós adóknak pedig komoly versenyben kell működniük. Úgy vélte, lehetővé kell tenni, hogy a magyarsággal kapcsolatos hírek minden magyarhoz eljuthassanak. Szerinte a stratégia megvalósítása nem alapvetően pénzkérdés, a források jobb elosztására és normatív, törvény által garantált támogatási formákra van szükség, például az oktatás területén.
„A szórvány stratégiának nagy támogatást jelentene, ha a magyar politikai pártok meg tudnának állapodni egy bizonyos nemzeti minimumban” – mondta Vetési László, hozzátéve, hogy „a távlati tervezéshez a magyar politikai elitnek meg kell egyeznie, mivel nincs folytonosság a nemzetpolitikában.”
Felvidék Ma, MTI
