A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma Teleki Pál Érdeméremmel tüntette ki Pogány Erzsébetet. „… a magyar érdekvédelmi szervezetekben évtizedek óta végzett áldozatos munkája, a Felvidék Ma hírportál kialakítása és színvonalas működtetése, magyarságszolgálata elismeréseként” – fogalmazott Lezsák Sándor, a kuratórium elnöke a testület döntésének indoklásában.
„A pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen 1987-ben szereztem diplomát. 1992-ben a budapesti Századvég Politikai Iskolát végeztem el, és a Budapesti Közigazgatási Főiskola emberi jogi szemináriumán szereztem oklevelet. Tíz éven át a somorjai városházán dolgoztam különböző munkakörökben, három évig a helyi gazdálkodási osztályt vezettem. 1990-ben az Együttélés Politikai Mozgalom központi irodájának vezetője, majd sajtótitkára lettem. Hat évig Budapesten a Magyarok Világszövetségének felvidéki tanácsnoka voltam, 2001-től a Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatójaként dolgozom, és ebben a munkakörben a www.felvidek.ma hírportál felelős kiadójának feladatát is ellátom. Több éve tevékenyen részt veszek a szlovákiai magyarság társadalmi, politikai és kulturális életében. Közösségi embernek ismernek, s ez talán abból adódhat, hogy testvéreimmel korán árvaságra jutottunk, és nővérem családjában nevelkedtünk. Sorsom alakulását nagyon sokan figyelték féltő szeretettel, tanítóimtól kitüntetett figyelmet kaptam. Olyan közösségbe születtem az akkori Somorján, ahol nem engedték el a bajba jutott ember kezét; ennek is köszönhetem, hogy az életem révbe ért. Az iskolában jól éreztem magam, örökké szervezkedtem, sokat szerepeltem − ilyen indíttatást kaptam a tanítóimtól. Első munkahelyem a somorjai városháza volt, ott is, azóta is közösségi problémák megoldásával foglalkozom, emberekkel kerülök kapcsolatba” – így vallott magáról 2006-ban Pogány Erzsébet, akit a Felvidéken, de az egész Kárpát-medencében is úgy ismernek sokan, hogy számára nincs lehetetlen.
Ez a „nincs lehetetlen” szemlélete indította útjára az első szlovákiai magyar hírportált is. Érdemes visszalapozni oldalait, látni, milyen utat járt be a portál ötéves fennállása során. Nekünk, akik munkatársai vagyunk, s jobb-rosszabb napokat élünk meg, olykor örömökben, máskor bosszankodva, vitázva, különösen jelentős, hogy valahol, valakik felfigyeltek a Felvidék Mára, és erkölcsi-emberi értékét tekintve jelentős díjjal jutalmazzák annak létrehozóját, küzdelmes körülmények közt is megtartóját, Pogány Erzsébetet.
Egy olyan világban, ahol nem igen terem babér a magyarnak, ahol többnyire a hétköznapi acsarkodásokkal vagyunk kínunkban elfoglalva, s azt hisszük: a másik, a mások megfojtásával, becsmérlésével biztosíthatjuk csak saját boldogulásunkat, egzisztenciánkat, nem ellenszélben, hanem időről időre forgószélben, tornádóban kell helyt állni. Lélekölő folytonos gyanúsítgatások, rágalmak közepette dolgozni, kapcsolataink is gyakran süllyednek amolyan „héja-nász” szintre. Nem itt, a legszűkebb közösségen belül – mert hisz a csapat a kicsinél is kisebb -, hanem a mi felvidéki magyar közösségünkben…
Az ilyen kivételes napok, amilyen ez a mai – Pogány Erzsébet kitüntetése jóvoltából -, azonban szárnyat adnak, hogy az „avarból” felemelkedve mást és másképpen is lássunk. Lássuk, hogy ebben az egy-tévés-egy-rádiós-egy-lapos-egy látásmódú világunkban öt év alatt felnőhetett a Felvidék Ma, a más látásmódú, a nemzeti megmaradás mellett elkötelezett, nem törleszkedő magyaroknak. Olvasmányként és fórumként.
Tegnap írta egyik jó tollú olvasónk, külső munkatársunk: Üzenem mindenkinek: az igazság szabaddá tesz! Ennél – meg a folyton gyarapodó olvasótábornál – nagyobb elismerést szívós küzdelméért kevés ember kaphat.
Azt hiszem, mi, a nevesített munkatársak is legfőként ezt köszönjük. Szívből gratulálunk az elismeréshez, Erzsike!
A Felvidék Ma munkatársai
