Két nappal a komáromi tüntetés után, hiába lesem a szlovák médiát, a kettős állampolgárság és az alapvető emberi jogok szlovákiai állapota miatt kétezer dühös ember égbekiáltó szava hidegen hagyott e tájon – két ember kivételével – minden szlovák polgárt. Az országban a jogfosztottság nem érdekel senki mást, csak egy maroknyi felvidéki magyart.
Sunyin szemet hunynak a felett is, hogy több mint száz ide született honpolgárt eddig akarata ellenére megfosztottak szlovák állampolgárságától. Látva a sokkoló közönyt, akár keserűen el is énekelhetjük a sokunk által még ismert cseh himnusz egy kicsit módosított szövegét: Hol a honon, hol a hazám, mert ahol én élek egyre több lélek, szülőföldjétől megfosztva kap csak új hazát!
Sokan, akik ott voltak Komáromban kifogásolták, hogy mi felvidéki magyarok egyre kevesebben vagyunk, és nagyon gyorsan fogyunk. A régi büszkeségünk, a szabadság utáni vágyunk megkopott, és még gyorsabban kopik közösségünk létszáma és összetartó ereje. Az önrendelkezés, az igazi tiszta és „szellős” otthonteremtés vágya csak úgy él sokakban, mint egy megfoghatatlan szivárvány, valahol fent az égen és nem a Földön a szívében. Ahol viszont ők járnak, ott mást, gyakorlatiasabb dolgokat keresnek: munkát, kenyeret, megélhetést, lakást, kényelmet. S ez utóbbit – gondolják sokan tévesen – csak a konfliktusmentes társadalmi élet tudja számukra biztosítani. Ezért elnyomják a vágyainkat, a véleményünket, üthetnek, rúghatnak beléjük, ők némán tűrik, mint a barmok, amíg a „vágóhidra” nem küldik őket is. (Pedig már barmok is lázadnak: egy német tehén a vágóhídról szökött meg és tegnap, ahogy „megtért”, az állatvédők jóvoltából kegyelmet „harcolt” ki magának.) A zárójeles példa is azt bizonyítja, hogy aki mer, az végül jobb életet nyer. Vajon mi a gond, hogy elbújnak a nyílt véleménynyilvánítás felelőssége és kötelessége elől? Miért bízzák másokra saját ügyüket, a jövőjük szempontjából fontos dolgokat? Útban hazafelé, meggyőződésem, sokan eltöprengtünk ezen. A gyávaságukra van magyarázat, a tüntetésen is többször elhangzott: a többségi nemzet „szószólói” részéről felénk érkező agresszív megfélemlítés, a kisebbségi politikusok részéről pedig az eddigi „sótlan” megnyilatkozások, a meghunyászkodás!
Más a helyzet a szlovák többség hallgatásával, akiknek zöme lehet, nem ért egyet a támadó uszításokkal, de ugyanolyan meggondolásból nem meri az ellenvéleményét kimondani. Az ő hallgatásuk az, amitől újra „dalra fakad” a jogok Európáját kereső ember: Hol a honom, hol a hazám?
A tüntetésen ott voltak a TA3 hírtévé munkatársai is. Közvetlen környezetemben próbáltak riportalanyokat keresni, kikérni a véleményüket. Meglepően sokan undorral hátat fordítottak nekik, vagy szóban elutasították részükre a válaszadást. A dühösen fújozó emberek között egy ideig ijedten forgolódtak. Őket is váratlanul érte a szónokok szavait követő spontán emberi megnyilvánulás. Talán a legnagyobb, a leghangosabb „fúj” idején léptek a tömeg közé, amely a mai kormány ténykedésére, a ficoi bosszútörvény végrehajtóira mondott kemény véleményt. A felvételkészítő és a riporter ezután megszűntek tovább érdeklődni, véleményt kérni a tömören összeállt tömegtől, inkább a messzebbről figyelő, a „langyos” térben mozgó emberek felé vették az irányt. Ott már akadt, aki a kérdésükre válaszolt. Azóta keresem a TA3 honlapján a csatorna eseményekről feltett anyagát. Kíváncsi vagyok, milyen anyagot vágtak össze, és abból milyen véleményeket szólaltattak meg? Ami a TA3 honlapján megjelent és olvasható volt, az vérszegény tényközlés volt csupán, azért a stábnak kár volt Komáromba utazni. A készült riportot viszont „elfelejtették” feltenni, nehogy a tiltakozás másokat is követendő példára buzdítson. Inkább megszólaltatták Solymos Lászlót a Most-Híd parlamenti frakcióvezetőjét, akinek a véleményét az írás a következő mondattal címezte: Nem kell a magyar állampolgárság, eddig sem volt rá szükségem.
Mit mondjon erre az ember? Ilyen állampolgárra egy országnak sincs szüksége, mert ő hiába állítja magáról, hogy tudja hová tartozik, ha mások ezt nem tapasztalják, de főleg, ha a hovatartozás érzését számára csak a szükség diktálja!
Felvidek.ma, Dunajszky Géza
{iarelatednews articleid=”30035,30033,30032,30039,30012,30031″}
