Két „politikai hullát” termeltek a 2012. évi előrehozott parlamenti választások Szlovákiában.
Az egyik a Szlovák Nemzeti Párt elnöke volt, aki valószínűleg, szokásához híven, hullarészegen élte meg pártjának második választási vereségét. A másik a hullasápadt Mikuláš Dzurinda volt, aki ha 2008-ban visszavonult volna a politikai életből, talán megőrizte volna arcát.
Volt egy politikai „halott támasztási kísérlet” is, de ez sikertelen maradt, nem tért vissza a nagypolitikába Vladimír Mečiar.
Elfújták Iveta Radičová takarodóját is – hiába próbált megfelelni egy időben az Európai Uniónak és a szlovák szélsőségeseknek, férje, aki a legintellektuálisabb szlovák humorista volt, most fordulhat egyet a sírjában.
A komposztáló szagát terjeszti maga körül Bugár Béla is, hiszen fogynak körülötte a magyarok, növekszik az észhez tértek száma, és csökken az értelmi árnyoldalon lévő magyarok aránya. Kénytelen Turóc-Szentmártonból szállítani az utánpótlást.
Sajátos lett az új szlovák parlament.
Magyar nincs benne, legfeljebb olyan, aki annak mondja magát. A képviselők esetében azonban nem a nemzetiség bevallása az érdekes, hanem az: kit képviselnek. Nos, a „Most” önmagán kívül senkit sem képvisel, hacsak nem a kábítószer-kereskedéssel gyanúsítottakat, vagy a földüzéreket, a gabona nagykereskedőket, a sarcbehajtókat, a takarító vállalatok üzemeltetőit, stb. stb. stb-seket.
A szlovák parlamentnek nincs politikai arcéle.
A parlament egyetlen értékrendi pártja a kereszténydemokratáké, de ők is csupán a kibukott primitív nemzetiek úriasabb kiadása.
Nincs jobboldal és nincs baloldal.
Az Ivan Mikloš által képviselt neoliberális gazdaságpolitika, ami most kormányon kívül reked, ugyan miért jobboldali? Van, ahol baloldali koalícióban érvényesül. A neoliberalizmus és a hozzá fűzhető gazdaságpolitika nem értékorientált, hanem érdekszerű.
A fasisztoid nemzetállam-politika miért jobb- vagy baloldali?
Remények azonban vannak!
Ez a fékek és a gátak reménye.
Nekünk, szlovákiai vagy felvidéki magyaroknak egyetlen utunk van: legyünk függetlenek a kormánypolitikától, „Most” és mindig.
Akkor is, ha a minket képviselő pártból lesz egyszer kormánypárt.
Duray Miklós
